Nemrég újból végignéztem A Sötét Lovag-trilógiát, ami felkészített a közelgő Batman fiára. Meglepett, amit láttam, de ne szaladjunk ennyire előre, először inkább lássuk, miről van szó benne: 

Aki emlékszik Christopher Nolan trilógiájára, az maga elé tudja idézni Ra’s al Ghult és Az Árnyak Ligáját. Történetünk kezdetén a Liga központjára csapást mér egy belső ellenség, Deathstroke, aki elvesztette kegyelt pozícióját, és ezért bosszút áll egykori mesterén. Talia al Ghul, Ra’s lánya, látva a pusztítást és érezve a mindenre elszánt gazfickó erejét, úgy dönt, biztonságba helyezi fiát, Damiant, mégpedig annak apjánál, Bruce Wayne-nél. Batman azonban még azt sem tudta, hogy van egy fia, ráadásul éppen egy nyomozás kellős közepén tart, mikor nyakába varrják a gyereket, aki jóval erőszakosabb, okosabb és kegyetlenebb egy átlagos korabeli társánál. Jobb választás híján Gotham Sötét Lovagja maga mellé veszi Damiant Robinként, és a korábbi Robin, a Nightwinggé avanzsált Dick Grayson segítségével elindul, hogy megtalálja és megállítsa Deathstroke-ot, mielőtt az felállíthatná és bevethetné szörnyű mutáns seregét a világ ellen…

Már rögtön az elején elképedtem az erőszak-ábrázolás láttán: Kb. a második percben hátba lőnek valakit, ezek után egy igen durva csata van, ahol rendesen folyik a vér, és a későbbiekben szintén rég nem látott szintű brutalitással találkozhattam. A néznivaló viszont durvasága mellett szép is, a pl. a Szuper haverben látható hagyományos + CGI animáció keverése realisztikusabbá teszi a filmet, és hallva az itt-ott elejtett szexuális poénokat immár biztosan állíthatom, hogy minimum 16-os karikával kellene ezt vetíteni. Már csak a káromkodás hiányzott a tökéletességhez, de azt hiszem, arra még várhatok… Nos, tehát a külsőségekkel minden rendben. 

Ez azonban korántsem elég. Most először áll elő az a helyzet, hogy a sztori unalmas. Kicsit nehéz eldönteni, hogy Batman miképp áll hozzá Az Árnyak Ligájához, Ra’s al Ghulhoz és Taliához, bár lehet, hogy ha nem néztem volna meg korábban a Batman: Kezdődik!-et és két folytatását, kevésbé lettem volna zavarban. Az viszont végképp homályos, hogy ha Deathstroke nem kezd magánháborúba, akkor mi lett volna a konfliktus? A sereg ugyanis mindenképpen elkészül, de hol került volna bevetésre? Azt se értettem, hogy Damian és Ubu, majd Damian és Nightwing párbajakor, ami legalább 10 percig zajlik a nyílt utcán, a zsaruk hol a fenében vannak? A tényleges cselekmény azért érdektelen, mert Batman úgyse halhat meg, Talia iránt a nézőben semmiféle komolyabb érzelem nem alakulhat ki, a legfőbb gond azonban maga a címszereplő, Damian. A srác leginkább a Ha/Ver Hit-Girljére emlékeztet, csak éppen fiúban: túl erős, túl okos, túl bunkó, de míg a lilahajú gyilkos lánykát imádtuk, Batman fiát megkedvelni már nehéz feladat.

A gyerkőcnek gyakorlatilag nincsenek gyenge pontjai, de szimpatikus tulajdonságai se, úgyhogy nem fogunk szorítani érte. Ha nagy szarban van, akkor a papa, a mama, vagy a néző érzéseivel egyetértő Nightwing úgyis megmenti őt, tehát még csak elpatkolni se fog. A végére meg még benyomtak egy totál megalapozatlan pálfordulást is a gyerek számára. Itt már csak az segített volna, ha legalább az ellenfelek érdekesek, de ezzel úgyszintén sikerült melléfogni. Killer Croc egy random izomagyú gonosz, Deathstroke pedig jól néz ki, de semmi érdekes nincs benne. Komolyan, a Zöld Íjász Deathstroke-ja sokkal jobb volt, pedig az a sorozat azért hagy némi kívánnivalót maga után. Sajnos az érdekesebb rosszfiúk (Joker és Kétarc) csak apró, pár másodperces háttérszerepet kaptak… Szóval összességében az „új” karakterek érdektelenek, emiatt a sztori unalmas, viszont legalább a látvány és az akció nagyon jó lett – pont, mintha egy átlagos, élőszereplős szuperhősfilmről lenne szó…

Pár szót a készítőkről: A rendező Az Arkham ostromának társrendezője, Ethan Spaulding volt, a történetet meg a forgatókönyvet James Robinson (A Szövetség) és Joe R. Lansdale (’92-es Batman-rajzfilmsorozat, Bubba Ho-Tep) írták Grant Morrison (Superman és a Nap-expedíció) meg Andy Kubert (A Villám-paradoxon) 2006-ban indult képregény-szériája alapján. A szereplőket az alábbi színészek szólaltatták meg: Batman – Jason O’Mara, Damian – Stuart Allan, Deathstroke – Thomas Gibson, Talia al Ghul – Morena Baccarin, Ra’s al Ghul – Giancarlo Esposito, Nightwing – Sean Maher és Killer Croc – Fred Tatasciore. 

Érdekességek: A Son of Batman egyből dvdre jött ki és bár nem közvetlen folytatása, de egyből Az Igazság Ligája: Háborút követi, és mint ilyen, szintén a New 52-univerzumban játszódik. Ez a film nagyban eltér az alapjául szolgáló képregényektől, amiben Deathstroke, Ra's al Ghul, Killer Croc és Nightwing egyáltalán nincsenek benne. A stáblista alatt pillanatképeket láthatunk Nightwing és Damian harcából. A Batman fia több mint 6 millió dollárt hozott be, a készítési költségéről nem találtam adatot. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott. A collider.comnak író Tommy Cook lényegében azt állította róla, hogy egyszerre akar mind a felnőtt-, mind a gyerekközönséghez szólni, ám éppen emiatt egyikhez sem tud eljutni… 

Ezzel pedig egyet kell értenem. A véres, brutális erőszak és a szépen megrajzolt világ tetszett, de az érdektelen történet és az unalmas új szereplők már nem. Kijelenthető, hogy cselekmény szempontjából ez az utóbbi évek legrosszabb DC-rajzfilmje, de akció tekintetében sok társát lekörözi, így csak egy pontot vonok le tőle. 

Pontozás: 

imdb: 6.7 (2 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Már elkészült ennek a történetnek a folytatása, a Batman vs. Robin, amit majd megnézek, ha az HBO sugározza. (Láttam, írtam is róla, az se tetszett...)

- Morena Baccarin hamarosan nem csak szinkronként próbálja ki magát szuperhős-bőrben, hanem élőben is, ám ezúttal a Marvelnél, mégpedig a Deadpoolban, ahol a Copycat nevű mutánsnőt alakítja. (Vagy mégse, ugyanis ő a címszereplő csaja, aki nem mutáns.)