Akinek elege van a filmdrámának titulált, tengerentúli hülyeségektől, amelyekben nagyra nyílt szemű gyermekek ülnek az ablak előtt, meg szomorú emberek mennek vidámak közt a városban, nos azoknak ez tetszeni fog. Ja, és már előre elnézést, hogy nincsen olyan fordított háztetős ékezetes "v" betűm.

     A délszláv háborúnak vége, az emberek élik mindennapjaikat, minden a régi kerékvágásban megy, mert muszáj, hogy minden a régi kerékvágásban menjen. Kábé így tudnám összefoglalni a film alapját. Esma (Mirjana Karanovic) egyedül neveli lányát, Sarát (Luna Zimic Mijovic), aki olyan hatodikos-hetedikes lehet. Segélyekből élnek, nem túl felhőtlen a kapcsolatuk. Ezen cseppet sem segít, hogy Esma egy éjszakai bárban vállal munkát, és ilyenkor lányát barátnőjére, Sabinára bízza. Vele szintén rosszul jön ki Sara, illetve ez majdnem minden élő emberrel így van, kissé nehezen kezelhető a kiscsaj.

    Sok szempontból még nem lehet pontot tenni a háború végére, például még nagyon sokan keresik halott hozzátartozóikat. A suliban a gyerekek közt is központi téma, hogy kinek hősi halott az apja. A mindenki által nagyon várt osztálykirándulás ingyenes azoknak a srácoknak, akiknek az apjuk sehit, azaz mártír volt. Ehhez csak egy igazolás kell. Sara próbálja rávenni anyját, hogy intézkedjen ez ügyben, de semmi előrelépés. Az anya mindennap fáradtan ér haza, a leány meg azért is az idegein táncol, satöbbi.

     Egyre jobban eltávolodnak egymástól, ugyanakkor mindketten megismerkednek az ellenkező nem egy-egy képviselőjével. Sara a kamaszkor nehézségeivel küszködik, anyja pedig a múlt sötét titkaival próbál szembenézni. Leginkább a nyomasztó a megfelelő jelző a hangulatra, ami tetőpontját ott éri el, amikor fény derül az igazságra a lány apjával kapcsolatban.

     Elég megrázó a film, és most is eszembe jutott a kapcsán, hogy jóformán tíz éve sincs, hogy ténylegesen véget ért tőlünk délre egy háború, és elég hihetetlen, hogy én már a kezdetekor is éltem, és gyakorlatilag nem tudok róla semmit. Jól van, azért az alap dolgokról van valami fogalmam, de azon kívül semmi.

     Ezzel a filmmel történelmi tudásunkat nem gyarapíthatjuk, viszont érdemes megnézni. Majdnem végig tél van a cselekmény során, a hátterek nem ismeretlenek számunkra, mert az összes nagyvárosunk hasonlóan csini betonházakkal van tele, de itt még egy-egy mecset is látható a panelrengeteg szélén. A zenéje nagyon jó. A színészek hitelesek. Ennyi.

     Ez meg itt a vége főcím zenéje. Ha bosnyák lennék, tuti sírva fakadnék rajta. Nagyon jó kis muzsika.

A videót azóta levették.