Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: tomzameth@gmail.com

Kategóriák

18+ (1) akció (151) áldokumentum (7) animációs (71) bekategorizálhatatlan (6) dokumentum (15) dráma (346) fantasy (145) háborús (20) hill (20) hírek (91) horror (201) kaland (80) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (88) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (11) rövidfilm (14) sci fi (150) spencer (26) sport (39) szatíra (11) szuperhős (108) thriller (64) történelmi (42) vígjáték (492) western (11) zene (63)

Kék Szemek és A lány a tűzesőben Facebook Oldal

Friss topikok

  • Tévésámán: @Liberális Artúr: Köszönjük:) (2024.02.10. 13:04) 16. születésnapi bejegyzés I. – Összefoglaló 2023-ról
  • Tévésámán: @Gerberus: Az animáció egy része tényleg nagyon ronda, erre legjobb példa a felügyelő, de a pirami... (2024.01.18. 21:06) Halhatatlanok [Immortel (ad vitam), 2004]
  • Pedrolacarte9213: Szerintem egy igazi klasszikus. Számomra érthetetlen, hogy miért nem kapott Oscar-díjat. Összessé... (2024.01.11. 08:58) Excalibur (1981)
  • gigabursch: Ezek szerint a film kiválóan bemutatja, hogy az orvosi arrogancia nem mai találmány, viszont a gye... (2023.12.07. 14:04) Semmelweis (2023)
  • gigabursch: @Tévésámán: Kb három évtizede láttam. Orrba-szájba kerestem mindenféle megosztó oldalon, de sehol... (2023.09.15. 21:14) Csontváry (1980)

2017.07.19. 14:35 Tévésámán

Juno Temple 28 I. - The Most Hated Woman in America (2017)

most-hated-woman-in-america_poster.jpg

Ismét jön a július 21, kedvenc színésznőm, Juno Temple születésnapja. Mint az utóbbi években oly sokszor, most is összeszedtem az elérhető filmjeit, hogy velük ünnepeljek. Előre vettem ezt, mert úgy gondoltam, nem lesz olyan jó, mint a másik kiszemelt alkotás – már csak azért se, mert utóbbiban Juno főszereplő, itt viszont csak mellékalak. Egyelőre úgy látszik, hogy a tippem bejött, de pontosan majd csak a hét végén tudok nyilatkozni erről. Úgyhogy inkább menjünk tovább! 

A cím szó szerinti fordítása: Amerika leggyűlöltebb nője. Ebből bármi lehetett volna, csakhogy ez a megnevezés egy valós személyhez kötődik. Mikor ezt megtudtam, lelkesedésem jelentősen csökkent cikkem tárgya iránt. Kellemes meglepetés volt viszont a stáblista elején a Netflix-logó, ugyanis a korábbi általam látott, náluk készült mozi, az iBoy, meglepően jó lett. Arra gondoltam, talán ezúttal is pozitívan csalódhatok. Sajnos tévedtem… 

A lényeg az, hogy a címben megjelölt nő tényleg élt, úgy hívták, hogy Madalyn Murray O’Hair (Melissa Leo alakítja), és azért gyűlölték ennyire, mert az USA-beli ateisták vezetője és szószólója volt – és, ahogy láthatjuk/hallhatjuk, bizony nem fogta vissza magát… Ez a valamivel több mint másfél órás dráma azt mutatja be, hogyan lett Madalyn az ateizmus nagykövete, miként hatott a környezetére és a rokonaira; illetve elénk tár egy bűnügyet is. O’Hairt, a fiát (Michael Chernus) és az unokáját (J.T.) ugyanis elrabolták. 

Először jöjjön egy objektív „elemzés”, pár sorban: Azt hiszem, kevesen vagyunk Magyarországon, akiknek egyáltalán van fogalmuk arról, ki volt a címszereplő, ennél fogva nyilván rendkívül kicsi az a közönség, akit egy ilyen film érdekelhet. A történet mégis egészen érdekes, az emberrablási rész pedig kifejezetten szokatlan, emiatt a maga furcsa módján szórakoztató. Ha eltekintünk attól, hogy mit képviselt Murray O’Hair, vagy, hogy az alkotók mit akarnak mondani (erről még lesz szó…), akkor megkapjuk ezt a sztorit egy látszólag haszontalan asszonyról, aki mindenhol, ahová megy, ellenségeket szerez magának, tönkretesz egy csomó életet, de közben átformál egy egész országot.

most-hated-woman-in-america3.jpg

Melissa Leo, a Bill Jr.-t alakító Vincent Kartheiser, a Gary bőrébe bújt Rory Cochran és a Davidet életre keltő Josh Lucas mind fenomenálisak. Ez a négy karakter alakítja a film fő tengelyét. Bár Gary csak háttérszereplő, de még így is emlékezetes marad; Bill Jr. mellékszála elgondolkodtató és felkavaró; Josh Lucas-nak meg olyan hangja van, hogy szívesen hallgatnám órákig, ahogy beszél. Ki kell emelnem egy igazi színészlegendát is, akit sikerült megnyerni egy aprócska epizódszerepre: ez Peter Fonda, aki Harrington atyát játssza, bár alig jut neki idő. A kísérőzenék egy része jó, de mindenből csak részleteket hallhatunk, a látványvilágban viszont a sokszor alkalmazott, szerintem direkt rezgetett kézi kamera marhára zavaró. 

Eddig volt az objektív rész. Most jön a szubjektív, aki akar, olvasson tovább, de készüljetek fel SZPOJLEREKRE!

Na szóval: A Netflix, hiába népszerű, csak egy platform. Most már elkezdett saját gyártású filmeket csinálni, de mivel ez a hálózat az amerikai kontinensen kívül gyakorlatilag sehol se tudott megtelepedni, így a világ többi része sose hall a gyártmányairól. Ez az egyik oka, hogy az emberek nem beszélnek erről, a másik viszont sokkal egyszerűbb: Mégis kit érdekel ez? 

Engem egyedül az vonzott, hogy a kiszivárgott képek alapján azt hittem, a ’60-as években játszódik, ám gyorsan kiderült, hogy nem, ugyanis alig 20 év telt el az eseménysor magvát adó emberrablás óta. Mindössze az öregasszony öltözött olyan furán és ez átragadt az unokájára meg a fiára is. A második csalódást az okozta, hogy fogalmam sincs, mit kellene éreznünk Madalyn irányába. Szeretnünk kellene? Szánjuk meg? Értsünk egyet vele? Gyűlöljük? A szabadság szép dolog, de a mai korban egyértelműen látszik, hogy az egyén szabadsága az emberiség egészének széthúzását eredményezi – tehát akkor most én, aki bár nem gyakorlom a vallásomat, katolikusnak vallom magamat, mit kezdjek ezzel a „hősnővel”? Ha megpróbálok elvonatkoztatni attól, amit képvisel, akkor se szimpatikus, mert káromkodik, faragatlan, nem akar dolgozni és szétzúzza a családját – ráadásul kétszeresen egyedülálló anya, tehát a gyerekeinek nincs apjuk se.

most-hated-woman-in-america4.jpg

Lépjünk tovább, mert ez még mindig csak a hab a Torgyán. Ugyanis az egyik legelső szereplő, akit láthatunk és megismerhetünk, egy Roy nevű fekete fickó (Brandon Mychal Smith). Az elején gondolkoztam, hogy mit keres itt ez a pacák, valahogy elüt a környezettől, utána úgy voltam vele, hogy oké, mindegy, ne ítélj külső alapján, így néz ki, kész. Ez a figura azonban annyi negatív meglepetést tartogatott magában, ami egyszerűen felkészületlenül ért. Úgy 10:25-nél ugyanis Madalyn első akciója az, hogy 1961-ben elmegy tüntetni a feketék mellett egy étterem elé, ahová csak fehéreket engednek be. No, innentől kezdett Roy gyanús lenni. Aztán telt múlt az idő és mocskosul feltűnővé vált, hogy az egyetlen alak, akinek nemes érzései vannak, az egyetlen, akit egyáltalán érdekel az O’Hairek eltűnése, az ő. És utána ugrott a majom a vízbe: Érthetetlennek tetszett, mi Roy motivációja, de az is homályban maradt, hogy milyen viszony fűzi őt a címszereplőhöz. Ám lehull a lepel, s a nemes lelkű néger bevallja a borzasztó szakállat viselő újságírónak (Adam Scott), hogy meleg. Így van, tehát a homoszexuális, afro-amerikai hős azért támogatja a kereszténység állami szintről történő elüldözéséért küzdő asszonyt, mert az befogadta magához, mikor a szülei kidobták. Mert hát természetesen meg kellett, hogy hurcolják érte. Mindennek a legalja azonban az, hogy Roy 100%-osan fiktív figura, ő a kötelező kisebbségi egy fehérek uralta történetben, aki egy személyben képviseli mindazt, amit külföldön úgy hívnak, hogy „current year”, vagyis hogy homokos, nem fehér és így tovább. (Tegyük hozzá, hogy a szexuális beállítottsága a történethez semmit se tesz hozzá, nem látjuk a meleg pasijával, és azt se hallhatjuk, hogy leszólják, de még csak meg se verik. Szóval mit számít?) 

De ha én egy szemét bigott vagyok, akkor is, fel kell tennem ezeket a kérdéseket: Sajnálnunk kellene valamelyik figurát? Bármelyiküket? Azonosulnunk kellene velük, meg kellene értenünk őket? Mi volt a készítők szándéka? Minek ilyen filmet csinálni? Bill Jr.-ral együtt tudtam érezni, Davidnek és a csapatának pedig szurkoltam, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan érződött a levegőben lógó tragédia. És nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy a valóságban korántsem Robin, hanem Madalyn elképesztően elviselhetetlen természete miatt kezdték el legyilkolni őket.

Utoljára még két kis apró megjegyzés: Az egyik legnevetségesebb jelenet az, amikor Bill és a csaja fényes nappal dugnak az utcán álló, átlátszó üvegű kocsiban, és aztán mikor az anyja kijön, a srác teljesen pánikba esik, hogy megláthatja őket. Ilyen hülye emberek tényleg léteznek? Juno most negyedszerre hal meg a vásznon, korábban a Rémálom-szigetben, a Fekete misében és a Szarvakban érte el őt a végzet.

SZPOJLEREK VÉGE

most-hated-woman-in-america_brown_juno.jpg

Néhány szót a főbb szereplőkről: Rory Cochran (Gary) és Adam Scott együtt játszottak Junoval a Fekete misében, bár utóbbival közös jelenetük biztosan nem volt; Michael Chernus (aki a Mercy angyalaiból volt ismerős) pedig a Jack & Diane-ben szerepelt Ms. Temple oldalán. A csupán egy jelenetben felbukkanó nyomozót alakító Jose Zuniga a Zsaru pánikban emlékezetes puerto ricoi maffiózója (amúgy ő is nyilván a diverzitás miatt került be), a Danny-t életre keltő Alex Frostot meg az Elefántban láthattuk egészen fiatalon, szőke hajjal. Az író-rendező-producer Tommy O’Haver és a szintén író-szponzoráló Irene Turner korábban együtt készítették el a hasonló műfajú/témájú An American Crime-ot (ami mellesleg sokkal jobb ennél), a fő pénzelő a színésznő Elizabeth Banks volt. 

„Ha elég sokáig élsz, elveszted a hited az emberekben.”

Azt mondanom sem kell, hogy a dramatizálás során több dolgot megváltoztattak a valóságban megtörténtekhez képest. A két legnyilvánvalóbb: 1. Madalyn első nagy bírósági ügye nem az iskolai kötelező imádkozás ellen szólt, mert azt már 1962-ben egy másik illető kérésére eltörölték. Ő az ellen lépett fel, hogy ne kötelezhessék a gyerekeket, hogy olvassanak fel a Bibliából. 2. Davidet eredetileg betűszedőnek vették fel és később léptették elő irodavezetővé.

most-hated-woman-in-america_madalyn_murray_ohair.jpg

Érdekességek Madalyn O’Hairrel összefüggésben: 1919-ben Mays néven született és 1995-ben halt meg. 1963-ban nyerte meg a Legfelsőbb Bíróságot, hogy töröljék el a Bibliaolvasást az iskolákban, majd megalapította az Amerikai Ateisták szervezetét. A Life magazin 1964-ben nevezte el Amerika leggyűlöltebb nőjének. Billt azért hívják Ifjabb Billnek, mert az apja egy William J. Murray nevű katona volt, akivel Madalyn 1945-ben, II. világháborús önkéntes szolgálata alatt ismerkedett meg. A férfi házas volt, de nem akart elválni a szeretője kedvéért. Az ateista nő szintén házas volt, mégis gyorsan elvált az urától és felvette William nevét, pedig sose házasodtak össze. Az O’Hairt a második férjétől szerezte, akivel aztán megromlott a kapcsolatuk, de egészen az úriember haláláig papíron egy párt alkottak. 

Madalyn az Apollo-8 fedélzetén történt Genezis-felolvasás után a NASA-val szemben is pereskedni kezdett, ám ebben sikertelen maradt. Annyit azért elért, hogy az Apollo-11 útja során Buzz Aldrint külön megkérték a felettesei, hogy ne idézzen a Bibliából, viszont megengedték neki, hogy celebrálja az első úrvacsorát az űrben. 1978-ban O’Hair ismét akcióba lépett, ekkor az USA-dollárokról akarta levetetni az In God We Trust (Bízunk Istenben) feliratot, ez se sikerült. Az ateista vezér önmagát „militáns feministaként” írta le. (Ez is belefér a szpojlerben említett külföldi kifejezés hatókörébe…) 

David Waters eredetileg sikkasztott a szervezettől, és ezt megtudván Madalyn egy körlevélben elítélte őt, valamint feltárta bűnözői múltját - ezután tették ki a szűrét (a filmben ezt se így mutatták be). A valóságban Bill Jr. több alkalommal is közbenjárt a rendőrségnél az anyja érdekében, ám ugyanakkor korántsem nyom nélkül tűntek el, sőt. Az austini hatóságokat többen bírálták, amiért nem mutattak elég lelkesedést az O’Hair-ügyben. Érthetetlen okokból a valódi Gary-t kétszeres életfogytiglanra ítélték, ám felmentették az emberrablás vétsége alól; míg az utóbbiért elítélt David „mindössze” 80 évet kapott. Előbbi még mindig él, társa a 2000-es évek elején hunyt el, tüdőrákban (amúgy a film egyik pozitívuma, hogy a szereplők isznak, káromkodnak és cigarettáznak, mint a valódi emberek).

most-hated-woman-in-america-2017-2.jpg

A The Most Hated Woman in America nem mozifilm, így a készítési költségéről nincs adat, bevétele pedig szintén nincs, hiszen csak a Netflixen debütált. A kritikusoktól vegyes értékelést kapott. A témájáról szóló idézetek a wikipediaról: „Az Amerikai Ateisták ma is aktív szervezet, melynek tagsága évről-évre nő. (…) A diákoknak nem tilos az imádkozás az állami fenntartású iskolákban, akár csoportosan is gyakorolhatják vallásukat, a per eredményeként viszont az iskolák nem kötelezhetnek minden egyes tanulót arra, hogy imádkozzanak.” 

Lehetne még írni arról, hogy mekkora összetartó erő a kereszténység, miért rossz és miért jó az ateizmus, vagy miért fontos az, hogy mindenki abban higgyen, amiben kedvét leli; de ettől most eltekintek. Nekem ez a film keveset nyújtott: remek színészi játékot láthattam, de túl kevés Junot; a főszereplővel és a mellette állókkal képtelen voltam együtt érezni; és ha nem vagyok gonosz, akkor azt se értem, minek kellett ezt egyáltalán megcsinálni? (Persze nyilvánvaló, de azért érdekelne, hogy a készítők/szponzorok mit mondanának erről…) 

Pontozás: 

imdb: 6.1 

Szerintem: 3/5 

Hírek:

- Juno Temple-t legközelebb a One Percent More Humid című drámában láthatjuk, ami két barátnőről szól, akik fiatal korukban elkövettek valami szörnyűséget, és most, sok-sok évvel később kénytelenek együtt szembenézni ennek következményeivel. (Nagyon jól hangzik!) Decemberben kerül a mozikba Woody Allen legújabb alkotása, az ’50-es években játszódó Wonder Wheel, melyben Juno elvileg egy fontosabb mellékszereplőt játszik – a történetről egyelőre még semmit sem árultak el. Közeleg a Pretenders is, ami egy szerelmi háromszög története, melynek tagjai egy fehér rendező, egy fekete fotós és egy színésznő. Utóbbi feltehetőleg Jane Levy lesz, de az is lehet, hogy Juno, bár kétlem… És jó hír, hogy dacára a Bakelit méltatlan bukásának, Ms. Temple visszatér a sorozatok világába a Philip K. Dick’s Electric Dreams-szel, mely egy lazán összefüggő, a címben említett író művein alapuló sci-fi, aminek elvileg minden epizódja egy-egy önálló sztori. 

- Elizabeth Banks a producere a talán két év múlva érkező Charlie angyalainak. Itt felmerül, hogy az előző kettő után minek egy harmadik, egyáltalán minek ez, és hogy van-e még valaki, aki látta/nézi az eredeti sorozatot? És ha igen, akkor ők lesznek-e a célközönség, vagy valami olyan trágyát hánynak majd elénk, mint a mostani Baywatch? (Meg is bukott, ma már senki se emlékszik rá.)

Következő írásom az Away-ről szól majd, amiről teljesen biztos vagyok, hogy jobb lesz, mint ez.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr8212674463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása