Ismét egy frissiben kijött Juno Temple-film kerül terítékre. A Sin City 2-ben az övé volt a számomra leginkább tetsző jelenet, a Maleficent pedig jobb lett, mint számítottam rá, így nagy várakozással ültem le a Horns elé és hála Istennek, nem csalódtam benne! 

Ig Perrish (Daniel Radcliffe) egy totál átlagos fiatal felnőtt, aki közös jövőjét tervezi szerelmével, Merrinnel (J.T.), ám a lányt váratlanul meggyilkolják és a kisváros, ami mindkettejük otthona volt, megrendül a történtektől. A lakosság túlnyomó többsége meg van győződve róla, hogy Ig a tettes, azonban nincs elég bizonyíték ellene. A srác aztán egy éjjelen nagyon durván leissza magát, másnap meg arra ébred, hogy valamik kinőttek a homlokából. Szarvak. Innentől fogva pedig mintha megőrülnének körülötte az emberek, mindenki elárulja neki legféltettebb, legtaszítóbb titkait; elvesztik a korlátaikat, megtesznek bármit, amit korábban sosem mertek és még emberünk parancsainak is engedelmeskednek! Hősünk hamar rájön, hogy újonnan kapott ereje segítségére lehet abban, hogy megtalálja Merrin gyilkosát, ám közben olyan dolgokat tud meg a szeretteiről, amiket sosem sejtett volna. Vajon megleli majd az igazi bűnöst és milyen árat kell fizetnie az ördögi hatalomért?

Mielőtt továbbmennénk, el kell árulnom, hogy ez a történet Joe Hill regényének megfilmesítése. Hillről azt kell tudni, hogy tehetséges, fiatal író és mellesleg Stephen King fia. És egyébként azért változtatta meg a nevét, hogy ne az apjával azonosítsák, ám egyesek szemében mégis ez a legfontosabb kvalitása. Én még nem olvastam tőle semmit, ám a Horns alapján úgy tűnik, a stílusa közelebb áll hozzám, mint Kingé. Egyikük sem ad magyarázatot arra, miért következnek be a természetfeletti események (legalábbis ebből a filmből nem derült ki, ám talán a könyvben benne van), de Hill legalább egy elfogadható, valamilyen szinten pozitív és ténylegesen lezáró befejezést adott a sztorijának, ellentétben a papával, aki imád mindent nyitva hagyni.

Na, de most már térjünk rá a tárgyra! Ez a történet egy tragikus véget ért szerelmi kapcsolatot mesél el, miközben a paranormális aspektus segítségével a főhős fel tudja deríteni az emberek lelkében rejlő eltemetett igazságokat. Ugyanakkor egyben egy izgalmas nyomozást is elénk tár, hiszen Ig minden követ megmozgat, hogy megtalálja a gyilkost, és alapvetően olyan, mint bármelyikünk, ezért az egész folyamat még közelebb kerül a nézőkhöz. A szerelmünk elvesztését pedig előbb-utóbb mindenki átéli, vagyis nem hiszem, hogy lenne olyan, aki ne tudna együtt érezni a főhőssel, vagy ne szurkolna érte.

Miközben Radcliffe karaktere felfedezi új képességeit, számos nagyon vicces pillanatnak lehetünk szemtanúi, emiatt a játékidő első fele inkább hasonlít egy fekete komédiára, mint egy drámára; majd később, amikor már elfogadtuk őt ilyennek, az érzelmeinkre hatnak a titkok felfedésével. A vallási felhangok mellett nem lehet elmenni, de olyan finoman tálalják őket nekünk, hogy mégsem válnak zavaróvá vagy erőltetetté. A gyerekkori barátok felnőttként megváltoznak, mindenki titkokat rejteget, ám picit feltűnő, hogy jóval idősebbnek tűnnek Danielnél, pedig elvileg nincs köztük túl nagy korkülönbség. Ezek a kisebb karakterek mind rejtenek magukban valami érdekeset vagy lehetőséget egy-egy poénra, ez tetszett, és ha megnézzük bármelyik figurát, mindannyian valóságosak, egyikük sem erőltetett, vagy irreális. Nincsenek csak a vicc kedvéért berakott, ostoba, irritáló alakok, a középpontban pedig szerelmi szál van, mégsem lesz egy nyálas akármi.

A színészválasztás nagyszerűségére jó példa az elsősorban gyagya sorozatokból ismert Sabrina Carpenter szerepeltetése, aki nem csak külsőre, de még a hangjában is hasonlít Junora, ezzel remek összhangot teremtve a figura fiatal és idősebb verziója között. Radcliffe és Temple nagyszerűek, de ugyanígy a többiekről se tudok rosszat mondani, a Terry-t alakító Joe Anderson, meg a Lee-t játszó Max Minghella szintén remek. A mellékalakok között akad pár ismertebb karakterszínész: David Morse (Merrin apja), James Remar (Ig apja) és Kelli Garner (Glenna).

Dicséret illeti az erőszak és a brutalitás naturalisztikus ábrázolását, a maszkmesterek munkáját és a speciális effektekkel se akadt különösebb gondom. Az se mellékes, hogy a hangulat és az érzelmek áradata magával sodort – például fájdalmas volt látni Merrin halálát vagy Ig szembesülését a szülei valódi érzelmeivel -, közben egyszer sem merült fel bennem a vágy egy logikus magyarázat iránt a srác átváltozására. Egyszerűen elfogadtam, hogy megtörtént, miként ő is, mert nem ez a lényeg. Lehet agyalni azon, ki a jó és a rossz ember, de ahogy az igazi életben, itt sincsenek ilyenek. Mindenkinek van valami érthető és átélhető motivációja, mondjuk meg akarnak szerezni valamit, el akarnak temetni egy titkot, stb. A figurák a szürke zónában mozognak a jó és a rossz között, talán csak Merrint lehet egyértelműen pozitív alaknak nevezni, de ő meg már halott és  visszaemlékezésekből láthatjuk, vagyis az idealizált képe rajzolódik ki elénk. A kapcsolatok ábrázolása szintén reális, érthető, ki mit miért érez a másik iránt. Egy dolog feltűnt, amiről sehol se találtam még adatot, ez pedig a fura, talán tudattalan Twin Peaks-utánérzés. Fát szállító teherautók, pincérnőt alakító Heather Graham, rejtélyes gyilkosság a kisvárosban, természetfeletti erők szólnak bele az átlagemberek életébe – ez mind ott is jelen van. Vajon direkt, vagy csak véletlenül?

Érdekességek: A rendező és egyik producer Alexandre Aja (Sziklák szeme, Magasfeszültség) volt, a forgatókönyvet Keith Bunin (In Treatment tv-sorozat) írta, Joe Hill pedig pénzzel támogatta a produkciót. Az alapul szolgáló könyv 2010-ben jelent meg, Hill második kiadott regényeként. A szerzőnek nagyon tetszett Radcliffe játéka. A cselekmény elvileg egy évvel a lány halála után játszódik. Terry rendszámtáblája, a GEN 138 egy bibliai idézetre utal: „Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.” A Horns-t még nem mutatták be, eddig csak filmfesztiválokon szerepelt és video-on-demand-katalógusokból lehetett megrendelni, az USA-ban október 31-én debütál majd. Éppen ezért eddig a készítési költségeit nem hozták nyilvánosságra, bevétele meg alig volt. A kritikusok, akik látták már, vegyes értékelést adtak neki.

Nekem nagyon tetszett, az egyetlen kifogásom talán a befejezés lehet, ahol kicsit mást vártam, de ez a lezárás is jó a maga nemében. A Horns és a John a végén padlót fog után egyre inkább úgy érzem, hogy csúcs, érdekes mozikat már csak a kis, független stúdióktól kaphatunk, szóval nézzétek meg ezeket, ha szórakoztató és kitűnően megcsinált horror/fantasy-ket akartok látni! 

Pontozás: 

imdb: 6.5 (3 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 5/5

Utólagos szerkesztés: Két barátom is azt mondta, hogy a film a könyvhöz képest rossz, nagyon elrugaszkodik tőle.

Hírek: 

- Alexandre Aja a producere The Pyramid című egyiptomi múmiás horrornak. (Na ez kurvajó lett!)

- Daniel Radcliffe alakítja az új Frankensteinben Igort, valamint állítólag felbukkan még a Now You See Me 2-ben. (Mindkettő megbukott.)

- James Remar következő érdekes mozija az Eden, amiben egy futballcsapat repülőgép-szerencsétlenséget szenved és egy lakatlan szigeten rekednek, az imdb szerint egy „modern A legyek ura-feldolgozás” lesz.