Éjfél tájban Mozsárágyú találta meg nekem ezt a legendás filmet - legendás, számomra. Mindössze a végére emlékeztem, meg hogy nagyon jó. Leszámítva a viaszat sok reklámját és hogy nincs elég idő beindítani a videót a reklámblokkok végén, nagyon jól szórakoztam:)

"Na, ki vagyok? 10 óra van, tudjátok, merre járnak a szüleitek?"

Egy arizonai kisvárosban minden éjjel pontban 10-kor megszólal Leonard Cohen egyik dala, majd rögtön utána Kanos Happy Harry, a fiatalok kedvenc kalóz-DJe veszi magához a szót és megállás nélkül dumál. Ami csak eszébe jut, kimondja, megteszi - káromkodik, maszturbál(ást imitál) és próbál segíteni, utat mutatni a Humphrey középiskola diákjainak. Szidja a rendszert, a kormányt, nincsenek előtte tabuk. Napról-napra növekvő hallgatósága ellenére senki nem tudja, kicsoda Harry valójában.

"A valóságban lehet, hogy én vagyok az a magába forduló, szemüveges srác, akivel együtt jársz kémiaórára. Az, akire mikor ránézel, megpróbál mosolyogni, de az a mosoly furcsa lesz. Milyen szánalmas - gondolod ekkor. Aztán ő elfordul és soha többet nem néz rád."

Egy nap viszont fanatikus rajongója, Nora, a "poéta lady" (Samantha Mathis), aki verseket ír hozzá, rájön, hogy valójában a visszahúzódó, halk szavú Mark (Christian Slater) a kőkemény éter-kalóz. Próbál közeledni a fiúhoz, de amaz nem engedi őt magához. Harry műsora pedig folyamatosan egyre ismertebb lesz. Amikor egyik hallgatója megöli magát, akkor pedig már az egész ország felfigyel rá. De meddig mehet még a show, meddig tarthatja meg Mark titkos személyazonosságát?

Hihetetlenül jó film ez. Az igazi lázadást, a káros rendszer eltiprását, a valódi fiatalokat mutatja be, legalábbis azt az ifjúságot, ami az én időmben még létezett. Talán vénemberesen hangzik ez, de nézz csak körül, közted és a mai középiskolások közt is hatalmas már a generációs szakadék. Önnön általános iskolai önmagamat a maiakkal már össze se tudom hasonlítani... Itt és most a dj egyébként nem egy pattanásos, dagadt srácot jelent, aki egy pult mögött, laptoppal csinál valami zajt a sok kis picsának és rózsaszínpólós fiúkának. Az Adj rá kakót! rádiósa egy igazi faszagyerek, egy dumagép, aki kimondja az igazat, őrületre és ellenállásra buzdít!

"Attól, hogy kibaszottnak érzed magad egy kibaszott időben, egy kibaszott helyen, még nem jelenti azt, hogy tényleg kibaszott vagy."

Christian Slatert szinte sehol máshol nem láttam még, viszont szerintem nagyon királyul játszik. A többiek, akik nem lettek ismertek azóta sem, még ők is jók. Plusz a '80-as évek végi, '90-es évek eleji filmek bája benne van. A hangulata az első perctől megfog és szurkolni fogsz a srácnak, hogy el ne kapják, fel ne derítsék, ki ő. Drukkolsz, hogy a seggfej igazgatónő és a talpnyaló tanárok is megkapják a magukét, a tehetetlen zsaruk és a bürokrata kormánybeli tintanyalók meg jól essenek pofára!

Jó zene, hiteles figurák, mocskos beszéd, szerelem és a kamaszkor problémái, amiket te is átéltél már. Röviden: ha van egy kis ízlésed, ez tetszeni fog!

imdb.com felhasználó szerint: 7.1/10 (7 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 6/5

Videót most nem kaptok, mert nincs kedvem betenni. Nyomás, töltsétek le, nézzétek meg, én sokkal jobban éreztem magam tőle!

"Egyétek a műzliteket villával és csináljatok leckét sötétben!"

(Az idézeteket magam fordítottam.)