A Meliés-blokk után ismét közös írásra vetemedtünk. A már kétszeresen is beharangozott Robin Hood: A fuszeklik fejedelme című remekmű elemzésébe vágtunk bele. A továbbiakban Mozsárágyú ismerteti a történetet:
Zsenge életkorom ellenére a Mel Brooks és tsai. Kft. igen jó ismerője vagyok. A rendező úrnak köszönhetjük eme filmalkotást, amely egy csapásra megváltoztatta az életemet: kábé 6 évesen rájöttem, hogy azért születtem erre a világra, hogy vígjátékokat nézzek. És hogy a lovas rendőrök mindenhová úgy közelednek, hogy közben befogott orral trallaláznak.
Sherwood népének nyugalmát nem csak a zsarnok János király (Richard Lewis) fenyegeti, de rögtön a film kezdetén még egy életveszélyes főcímet is ki kell állniuk. Hát el lehet ezt viselni? Ki segít rajtuk? Azt is mondhatnánk: Segsz te tudítani? Hát persze, mondaná erre Robin Hood (Cary Elwes), aki visszatért a Szentföldről, ahol Richárd királyért (Patrick Stewart) kockáztatta az életét. Ám amellett, hogy újra tüdejébe szippanthatja Anglia levegőjét (és homokjátJ), szembesül vele, hogy családja minden tagja és velük együtt a háziállatok is meghaltak, és neki már csak Vaksi (Mark Blankfield), a hűséges, csökkentlátó szolgája maradt. Vele már csak a szabad ég alatt találkozik, mert a feje fölül elvitte az APEH (!) a kastélyt. És mindez ki miatt történt? Hát a gaz János király mindennek az okozója, szóval Robin elhatározza, hogy leszámol az uralkodóval egyszer, s mindenkorra.
Ebben segítségére lesz Vaksin kívül még Hapsi, azaz Achoo (Dave Chapelle), akinek az apjával, Hapcival, azaz Asneeze-zel (Isaac Hayes) még Jeruzsálemben ismerkedett meg Robin. Mellészegődik még Kicsi John (Eric Allen Kramer) – ne tévesszen meg senkit a neve, mert ő valójában nagy! – és Will Scarlett O’Hara (Matthew Porretta), akit meg erre fújt a szél valahonnan.
Ám talán még János királynál is nagyobb akadályt jelent Rottingham bírája (szül. Malvin), aki nemcsak Robin kiiktatását tervezi, hanem még az ő szíve hölgyét - Szűz Mariannt (Amy Yasbeck) - is elbitorolná. Sajnos egy beszédtechnika tanár felkeresését már nem tervezi Roti (Roger Rees), pedig szegényre ráférne. És ha ez még mindig nem lenne elég, Don Giovanni, a hírhedt nemesember is szerződtet két „profit” Robin legyilkolására. Ők Mocskos Encio és Nyomott Luka. Messzeföldön híresek!
A végső küzdelemig, ahol is megmérkőzik Rottingham és Robin Hood, hülyébbnél hülyébb poénok szem-, és fültanúja lehet a néző. És ez a lényeg. Egyébként elismerésem a fordítóknak, ugyanis nagyon tűrhető munkát végeztek annak ellenére, hogy egy-egy poént nem a magyar nyelv szépségeit figyelembe véve találtak ki az angol nyelvű alkotók.
A színészek esetében azt kell, hogy mondjam, mindenki tök jó. Kellően idióta és ugyanakkor szerethető is az összes karakter, utóbbi talán kétséges Latrinánál, akit Tracey Ullman alakít fenomenálisan. (Ullman énekesnőként maradandót alkotott annak idején, vagy legalábbis mindenki megjegyezte azt a klipjét, amelyben Sir McCartney szerepel.) Főszereplőnk, Mr. Elwes, minimum 179 fokos fordulatot vett e szerepe után, inkább komolyabb filmekben tűnt fel, ezért aki óriási Fűrész-rajongó, annak meglepő lesz Robin Hoodként. Pláne, hogy eleve kevésbé széles a háta, mint más Robin Hoodoknak. J Amy Yasbeck karaktere nem igen szolgáltat túl sok röhögést (viszont annál szebb, csak a szinkronjának a lihegése borzasztó), de azért helytáll. Brumhilda (Megan Cavanagh), a dadusa viszont remekül kiszolgálja a nézőt bugyuta poénokkal. Vaksi fenomenális. Ezt tudatnom kell a világgal.
A gonosz oldalról mindenképpen meg kell említeni Don Giovannit, akit a nemrég elhunyt Dom DeLuise formált meg. Ő a Keresztapa-paródia megtestesítője a filmben, és külön kiemelném, hogy a magyar hangja Balázs Péter. Fántásztikus. Na, szóval, ha másért nem, ezért már érdemes megnézni a Fuszeklit, ebbe az egy jelenetbe belegyömöszölték Marlon Brandót, Clint Eastwoodot, meg a Jurassic Parkot. És kiderül az is, hogy miért nagy veszteség Dom DeLuise halála a filmrajongók számára.
Később pár pillanat erejéig meggyőződhetünk róla, hogy még a Hóhér se százas.
Külön bekezdést érdemel maga Mel Brooks, aki, ahogy azt általában tenni szokta, megjelenik a filmjében. Ő Rabbi Tuckman, aki a zsidó frizurák történetében új dimenziót nyit. A film végére Vaksi rájön, hogy Hapsi néger, és én is újra és újra rájövök arra, hogy milyen időtálló ez a vígjáték. Akárhányszor meg tudnám nézni. Mel Brooks híveinek ajánlanám a megtekintését, és azoknak, akiknek a humor csúcsa nem egyenlő a Heti Akárhányassal.
Most pedig én, aki vagyok, Hansi a szépgyerek Tévésámán, hozzáteszem a saját mondandómat.
Megértem azokat, akik nem szeretik a paródiákat. Gondoljunk csak a Horrorra akadvával elkezdődött „jujjdevicces” paródiák áradatára, vagy az olyan nagyon rosszul sikerült izékre, mint a Balls of Fury. Viszont említhetném pozitív példának a kolléganőm kedvencét, az Airplane!-t, vagy a Fuszeklik rendezőjének másik munkáját, az Űrgolyhókat. Akik nem szeretik a Robin Hoodos sztorikat, azokat is megértem, hiszen ebből is már annyi akármi született (Tolvajok hercegnője – Keira Knightley miatt nem is rossz, az ifjú Robin Hood [vagy ilyen nincs?], stb.).
De jelen esetben egy Mel Brooks-filmről beszélünk, ami hordoz magában olyan dolgokat, mint humor, valódi, nem bántó jellegű kifigurázás, és verbális poénok. Ezek nagy része a mai időkben már kikopott az álomgyár termékeiből. Nekem nem viccesek a mindenféle számítógép generálta beszélő szamarak, böfögő mókusok és hasonlóak, nem tudnak se újat mutatni, se olyan régit, amin nevetni tudnék. Röviden: egy ilyen típusú film minőségi humort hordoz magában – ettől van, hogy a ma embere nem tiszteli. Ma már a színvonal a kereskedelmi televíziózás miatt olyan szintre süllyedt, hogy egy Repülők, vonatok, automobilokon már nem nevetnek (mivel 10 éve nem adta a tv, ezért nem is nevethetnek rajta…), egy House of Waxet pedig csak akkor néznek meg, ha Párizs Hilton szerepel benne. (Ki az a Vincent Price?)
Viszont ha nem láttad Kevin „Farkasokkal táncoló” Kostner Robinját, vagy bármi más hasonlót, akkor sem kell elkeseredni, ez a mozi ugyanis remekül elszórakoztat bármiféle előzetes filmismeret nélkül is – azzal együtt pedig egyenesen fergeteges! Ahogy Mozsárágyú említette, a régi szinkronokban még megpróbálták a lehetetlent – viccessé tenni az eredeti szóvicceket, amik magyarul nem ütnek. Ha mostanában ilyen eset áll fent, akkor inkább le se fordítják, vagy valahogy úgy jön ki, hogy magyarul nem is érted meg, miért mondják ott azt. (Pl.: "Tűnjetek a bús pinyóba!") A régebbi vígjátékok és a valódi humor kedvelői számára kötelező darab Robin, a Lakli nagy kalandja – most, hogy megnéztük, hamarosan biztosan adja valamelyik imádott pénzhajhász csatorna, mint ahogy anno a Vaklármával történt, így ti is megnézhetitek.
Ha már Vaklárma, hadd említsek meg még valamit. Biztosan bennem van a hiba, de észrevettem, hogy ezt a filmet 2009-ben már háromszor adták. Az éjekszenen, az ertéelen és még ha jól emlékszem, a tvgettón is. Miért van ez? Egy fél éve a Hollywoodi lidércnyomással csinálták ugyanezt. Miért nem adnak helyette valami mást az archívumból? Tessenek visszaolvasni, ott van leírva pár példa, hogy mit lehetne műsorra tűzni!
Befejezem a fröcsögést. Inkább pontozok:
imdb.com felhasználói szerint: 6.7/10 (7 év alatt 05.-öt emelkedett.)
Szerintem: 5/5
A film szomorú apropója pedig a már felidézett Don Giovanni alakítójának, a vígjátékok koronázatlan királyának, Dom DeLuise-nak a halála. A mindig mosolygós, gömbölyded színész olyan nagyszerű alkotásokban szerepelt, mint a Nászéjszaka kísértetekkel, a Sherlock Holmes okosabb bátyjának története, A báránysültek hallgatnak, vagy a Fényes nyergek. Hangját pedig olyan szereplőknek kölcsönözte, mint a Dexter laboratóriumának Koosy-ja, az Űrgolyhókbeli Pizza, vagy a Cow & Chicken és az I Am Weasel mellékszereplői. Egy nagyszerű színjátszót veszítettünk el vele, és úgy érzem, hogy nekünk kell megemlékeznünk róla, mert azt hiszem, a magyar nyilvánosság ezt úgysem tette/teszi meg. Aki tudta ki volt ő, az nézze meg a Robin Hoodot, már csak ezért is!
- „Hé Vaksi!
- Azt mondtad, hé Hapsi?
- Nem azt mondtam, hogy hé Hapsi, hanem, hogy hé Tapsi.”