Ha eddig nem tudta volna a világ, a háborúról lehet vígjátékot készíteni. Kell hozzá egy rendező, Blake Edwards (Rózsaszín Párduc-filmek), Wolfensteinbe illő helyszínek, jó sok galád fricc, meg James Coburn fiatalon.

     A rendet és fegyelmet mindennél fontosabbnak tartó Cash százados azt a parancsot kapja 1943-ban, hogy a 'C' századdal támadjon meg egy kicsi szicíliai falut, Valernot. Szedett-vedett csapatával elindul a település főterére, ahol azzal szembesül, hogy a lakosság kész megadni magát, egyetlen kérésük, hogy hadd tartsák meg az éves borfesztiváljukat. Minek háborúzni? Cash nem akar beleegyezni a dologba, de látja, hogy nincs mit tenni. Ekkor az az ötlete támad Christian hadnagynak (James Coburn), hogy tartsák fenn a látszatát a támadásnak, küldjenek hivatalos jelentést arról, hogy óriási ellenállásba ütköztek, az olaszok nem engedik a területet. Így is lesz, megkezdődik a fesztivál, mindenki felönt a garatra, Cash-t leitatják és így katonához nem méltó módon cselekszik, a század "eszesebbik" fele meg eljátssza az egyenruháját pókeren. A dajdajozás másnapján minden a feje tetejére áll, amikor megérkezik Pott őrnagy és biztosítja a századot a megfelelő segítségről. Ám ő maga eltűnik a katakombák útvesztőjében, és félőrültként kerül elő, az olaszok kapitánya, Oppo is méltatlankodik, mindenről Christiannak kell gondoskodnia. És ha ez még nem lenne elég, a németek valóságos támadást indítanak a faluban...

     Az első 40 percben gyakorlatilag semmi nem történik, megismerjük a szereplőket és annyi. Ez a rész szerintem halálunalmas, de aztán később felpörögnek az események, jó sok igazi régi poén részesei lehetünk. Sophia Loren-szerű csajok mindenfelé, ömlik a pia, kártyapartik, stb. Érdekes pofákat vonultat fel a film, a végén pedig igazi "jó a rossz ellen" küzdelem zajlik le, emlékeztetett kissé a A Piszkos Tizenkettőre. Bár az egy évvel későbbi. Meg más műfaj. :)

    Tehát háborús film, amin még röhögni is lehet - jó választás.