Összesen együtt 260 évesek, lehet, hogy használható agysejtjük sincs már ennyi, mégis bárkit lepipálnak. A kisujjuk körme hegyében több zene van, mint a manapság oly népszerű popsztároknak meg popcelebeknek együttvéve. Ők a The Rolling Stones.

     Ez egy koncertfilm, néha megszakítva egy-egy archív felvétellel, interjúval. Az elején meg a végén látható Martin Scorsese, amint szervezkedik - ettől meg olyan, mintha egy házi videót nézne az ember. Felőlem aztán rendezhette volna a filmet X.Y.Z. is, egyáltalán nem érdekelne, így az se nagyon változtat a képen, hogy ezt az Oscar-díjas Scorsese tette. Tök mindegy. A lényeg a banda.

     Elhangzik többek között a Start Me Up, a Satisfaction (még szép), a Sympathy for the Devil, a Shattered, a Brown Sugar, és kevésbé ismert dalok, meg három vendéggel is nótázik Mick Jagger. Jack White a Loving Cup c. számot adja elő, egész jól passzol a hangjuk. Buddy Guy beugrott egy egy Muddy Waters szerzemény erejéig. És egy egész más stílusból érkező énekesnő is megjelent a színpadon, ő Christina Aguilera. Fel kellett kötnie a cicanadrágját, de kellemesen csalódtam benne.

      Szerintem, ha van egy OFF gomb Jagger bácsin, és megnyomná rajta valaki, akkor se állna le. Keith Richardsot egy intenzíves doki aggódva figyelné, egy plasztikai sebész meg dörzsölgetné a tenyerét ránézve. Valószínűleg az apokalipszis bekövetkeztekor kiröhögne mindenkit, és tényleg rajta kívül csak a csótányok élnék túl a világvégét. Ronnie Wood meg Charlie Watts meg hozza a formáját. Sőt! Utóbbi még meg is szólal! :) [Tévésámán megjegyzése: 8 évvel később Scorsese és Jagger úr újból együtt dolgoztak a Bakelit című sorozaton.]

"Tudom, ez csak rákenroll, de imádom":