Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (140) áldokumentum (7) animációs (61) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (14) dráma (323) fantasy (137) háborús (18) hill (20) hírek (78) horror (196) kaland (78) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (80) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (4) rövidfilm (12) sci fi (148) spencer (26) sport (37) szatíra (9) szuperhős (105) thriller (62) történelmi (35) vígjáték (474) western (9) zene (59)

Friss topikok

2019.10.23. 17:54 Tévésámán

Esze semmi, fogd meg jól! (Going Berserk, 1983)

berserk2.jpg

John Candy a ’80-as évek második és a ’90-es évek első felének igazán ismert színésze volt, akire elsősorban remek vígjátéki szerepei miatt emlékezünk, 25 évvel a halála után is. Olyan kitűnő alkotások főszerepeit játszotta, mint a Repülők, vonatok, automobilok és a Jég veled!; de felbukkant a kétes hírű Eszelős szívatásban, plusz néhány igen gyenge mozgóképben, pl. Fegyvere van, veszélyes; Mama pici fia, Meztelenek és bolondok. A Going Berserk sajnos inkább az utóbbiak közé tartozik, mindössze azért akartam újra látni, mert van benne egy igazán emlékezetes rész (a nagymama és Candy első találkozásának teljes jelenetsora), meg nagyon ritkán adja a tv.

Szóval a sztori John (J.C.) körül forog, aki limuzinsofőrként és dobosként keresi a kenyerét, de az a szerencse (?) éri, hogy beleszeret egy nagyhatalmú politikus lánya. Úgyhogy a fiatalok készülnek az esküvőjükre, azonban főszereplőnk nagy szerencsétlenségére egy fura szekta éppen őt pécézi ki, hogy felhasználják jövendőbeli apósa ellen. És ez még csak a jéghegy csúcsa…

Röviden úgy lehetne összefoglalni ezt a filmet, hogy a központi alak egyik lehetetlen helyzetből kerül a másikba, miközben idegesítő mellékszereplők és hosszú paródia-jelenetek veszik körül. A cselekményt egy különös keretbe szorították, amiben John közvetlenül a nézőknek meséli el, hogy mi történt vele. Ennek igazából semmi értelme nincs, a végén lévő éneklés meg az elnyújtott utolsó poén pedig már erősen a túlzás kategóriába lógnak bele.

„mintha hasmenése lenne az agyamnak”

berserk3.jpg

Cikkem tárgyát 1983-ban mutatták be, és ez önmagában ad egy olyan kvalitást számára, ami még úgy is élvezhetővé teszi, hogy az alkotók erősen próbálkoznak az élvezhetetlenné tételével. A ruhák (főleg az aerobikos részekben), a végig kitűnő háttérzene és a sok-sok politikailag inkorrekt humor frissítőleg hatnak a mai „vígjátékok” után. Itt bizony majdnem mindenki kap: a kövérek, a kurvák, a nők, a zsidók, az olaszok, a négerek, az ázsiaiak, de még a papok is.

„Egy seggfej vagyok és élvezem!”

Candy újfent elsőrangú teljesítményt nyújt, főként burleszk-humort kell előadnia. Ekkor még korántsem volt annyira dagadt, mint mondjuk a Jég veled!-ben, így az egyébként nagyon alpári ajtós szekvencia rengeteg dinamikus mozgást igénylő kihívásával is szembe tudott szállni. Rajta kívül ismerős lehet Pat Hingle, az após, aki a Tim Burton- és a Joel Schumacher-féle Batmanekben Gordon főfelügyelőt alakította; Ernie Hudson (itt az egyetlen fontosabb fekete alak; legismertebb szerepe a Szellemirtók negyedik tagja), Kurtwood Smith (pl. Toomey az Oscarból) és Joe Flaherty (Chick, John legjobb barátja és a Happy, a flúgos golfosban a pacák, aki folyton beszól a címszereplőnek). A vágy tárgyát a számomra teljesen ismertelen Alley Mills játszotta, külön érdemes kiemelni a nagyit alakító Elizabeth Kerrt, szerintem az ő része az elején az egyik legviccesebb. A legrosszabb pedig a mindig antipatikus Eugene Levy, aki egy offenzív olasz bevándorló-paródiát ad elő nekünk, idiótán és jó hangosan, ahogy ezt az amerikai „humorban” szokás.

Ha már humor, a poénok közt vannak nagyon jók és igazán rosszak, ám valahogy a kettő között nem sikerült megtalálni a középutat. Rengeteg az idegesítő apróság, például több jelenet teljesen fölösleges helykitöltő (pl. a sztriptízbáros és az összebilincselt-rész), és van az étkezőbeli eseménysor, ami egyrészt igazán érdekes, másrészt vicces is, harmadrészt azonban egyáltalán nem illik a filmbe. Ugyanennyire kilóg a három paródia-szekvencia: Az első a kung-fu-mozikat, a második a Kék lagúnát, a harmadik pedig egy az ’50-es években az USA-ban sugárzott tévésorozatot, a Father Knows Bestet karikírozza ki. Mindegyiket sikerült úgy-ahogy hihetően beleszőni a cselekménybe, de ezek, meg a többi epizodikus jellegű részlet híján egy durván fél órás rövidfilmet kapnánk. A tényleges történet kb. 40 perc után indul el; állandóan a szexre utalnak, de semmi se látszik; és nem csoda, ha a néző elveszti a fonalat.

„Ez nem gyilkos, hanem egy hülye!”

berserk4.jpg

A Going Berserk azért lett olyan, amilyen, mert azok csinálták, akik: Az író-rendező: David Steinberg egy tévés humorista, főleg stand-uposokról szóló filmeken és hasonló szintű sorozatokon dolgozik, ráadásul ez mindössze a második egész estés rendezése. A társíró Dana Olsenhez a méltán gyűlölt Bigyó felügyelő; az emlékeim szerint tűrhető Ami sok, az sokk; és az annyira rossz, hogy már jó Az őserdő hőse köthető. Ezen kívül a három főhős (Candy, Flaherty és Levy) együtt dolgoztak a Kanadában nagy sikernek örvendő SCTV-sorozaton, tehát igazából ezt a mozgóképet filmszínházas debütálásuknak szánták. Az egyetlen dolog, amibe nem tudok belekötni, az a már említett kitűnő zene, ezt Tom Scott szerezte.

Néhány érdekesség: A forgatókönyvet John Candy-nek kellett volna írnia, de sose fejezte be a munkáját. Valószínűleg tőle több tellett volna, de ezt már nem tudhatjuk meg… A kövér komikusnak ez volt ez első nagyobb költségvetésű hollywoodi mozija, amit az ő nevével hirdettek mindenütt. A Father Knows Best-szekvenciában az anyukát alakító színésznő, Margaret Anderson az eredeti szériában a kislányt játszotta. A történet A mandzsúriai jelölt paródiája, és a nyitó-stáblista alatt hallható rapben majdnem az egészet előre elmesélik nekünk. A kész filmből 15 másodpercnyit kivágtak az Egyesült Királyságban (a nuncsakus részt, mert az a fegyver ott tiltott), egyes tévés változatai pedig hosszabbak, mint a mozis verzió. Saját megfigyelések: A filmbeli Johnnak és az igazinak is ugyanaz volt a középső neve (Franklin). Az SCTV-s fiúk együtt dolgoztak David Steinberggel a saját showján.

Az Esze semmi, fogd meg jól! minden tekintetben megbukott, a kritikusok és a nézők utálták, mindössze 234 950 dollárnyit tudott behozni a jegypénztáraknál – jóval kevesebbet, mint a benne ábrázolt fiktív kung-fu-paródia… A wikipedia által idézett egyik kritikus szerint túl sok, a másik szerint túl kevés benne a történet:)

berserk5.jpg

Nem mondanám teljesen pocséknak, de furcsa, széteső, zagyva. Párszor jót lehet nevetni rajta, máskor viszont a fejedet fogod, hogy hogy lehet valami ennyire blőd? John Candy-rajongóknak ajánlom, de egyébként nem érdemes vele vesződni.

Pontozás:

imdb: 5.3

Szerintem: 3/5

Erre a hétre még három mozgóképet kinéztem magamnak, majd meglátjuk, mennyit fogok megnézni belőlük:)

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr8215256250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.