Tetszett a Tini Titánok, harca fel!-film, ezért, miután a sorozat összes részét láttam már, megnéztem a régi Tini Titánok-szériát is, amire egyébként egészen véletlenül találtam rá egy oldalon, ahol ingyen lehet rajzfilmeket meg anime-ket nézni. 

[Rövid megjegyzés erejéig kitérnék a hazai Cartoon Network alja színvonalára: A TTG-t kettes vagy négyes blokkokban adják és minimum egy epizódot megvágnak, hogy az olyan szennyek, mint a Beat Monsters, beférjenek a programba. Sajnos a vágók abszolút véletlenszerűen dolgoznak, ritka az az eset, amikor tényleg olyat nyisszantanak ki, aminek a hiánya nem feltűnő (a Vén csirkefogók/Salty Codgers epizódból például levágták a befejezést…); ezen kívül kimarad az is, hogy a főcímben minden évadban másként táncolnak a hősök, és valahol a harmadik szezon táján leálltak a szinkronizálással, pedig azóta már van egy teljes negyedik, most pedig már az ötödiknél járnak kint. ]

Szóval a TT anno igazi kultikus animációs szériává vált, és miután végignéztem, értem, hogy miért. Sokan a mai napig keserűséget éreznek, amiért az ötödik évad után nem jött egy hatodik, ám én azt mondom, jobb is. Szerintem a nagy finálé, a The End három felvonásos lezárása után csupán egy pár értékelhető rész volt, a többi már fáradt, érdektelen történetekkel, szereplőkkel és konfliktusokkal operál. Viszont nem sokkal a 2006-os lezárás után jött ki az itt tárgyalt Trouble in Tokyo, amivel az eredeti készítők megpróbálták befejezni a szériát.  

Hősies csapatunk (Robin – Scott Menville hangján szólal meg, Cyborg – Khary Payton, Beast Boy – Greg Cipes, Starfire – Hynden Walch és Raven – Tara Strong) egy különös, kék-rózsaszín páncélt viselő nindzsával harcol Jump City-ben, aki súlyos károkat okoz a Titán Toronyban, mielőtt elfogják. Megmagyarázhatatlan eltűnése előtt még kinyögi, hogy egyenesen Tokióból jött, egy bizonyos Brushogun megbízásából. Robin úgy dönt, meg kell tudniuk, ki ez a rejtélyes rosszfiú és miért tette tönkre az otthonukat. A banda így elutazik a japán fővárosba, ahol a helyi rendfenntartó kommandó vezetője, Daizo parancsnok (Keone Young) biztosítja, hogy az emberei mindent kézben tartanak, ráadásul Brushogun nem létezik, csak egy mese. Úgy tűnik, hiába jöttek, így a Titánok szétszélednek egy kis városnézésre, mielőtt visszamennének. Valaki azonban az életükre tör és hamarosan a Csodafiú sejtése beigazolódik. Harcolniuk kell, hogy megmentsék önmagukat és egész Tokiót! Vajon sikerrel járnak ezen az ismeretlen helyen?

Aki annak idején nézte a TT-t, az tudja, hogy kb. mire számíthat. Ez egy amerikaiak által készített „anime”, ahol a japán műfaj tradicionális humorát ötvözik az USA-beli képregény-figurákkal. A harcok szintén a távol-keleti alkotásokat imitálják, igazából csupán a karakterek személyisége, meg a legfőbb külső vonásaik maradtak meg a nyomtatott lapokról. Szórakoztató kis sorozat, de jelentősen túlértékelt, plusz nagyon más, mint amit a DC-től megszokhattunk. Cikkem tárgya folytatja az elődje által megkezdett utat, a helyszín és az ellenfelek révén viszont még jobban megpróbál anime lenni.  

A történet egyesíti magában a krimit a komédiával és a japán fantasy-vel. A fő szálban sejthető, hogy az egyik szereplő nem az, akinek látszik; és bizony könnyedén kitalálható, hogy Brushogun miért is teszi azt, amit tesz. Öt pici mellékszál van: Starfire és Robin kapcsolatának alakulása, Robin menekülése a törvény elől, Cyborg éttermi kalandja, Beast Boy csajozási kísérlete és Raven kutatása könyvek után. Előbb-utóbb rájönnek, hogy Tokió jó hely és egészen sikerül beilleszkedniük. A poénok általában működnek, a harcok közül a nyitó jump city-beli a legjobb, és végülis az öt hős mind megkapja ilyen vagy olyan jutalmát a befejezéskor. Számomra érdekes volt, hogy amikor Starfire a tamaráni nyelvtanulás módszerét alkalmazza, a többiek totál meglepődnek, aztán majdnem negyed óra múlva Robin visszaemlékezik rá, hogy egyszer már szemtanúi voltak ennek (ő konkrétan részt vett volt a dologban:P). Ki kell emelni még a karaokés részt, ami a végefőcím alatt megismétlődik (erről még értekezek lejjebb).

Pár szót a készítőkről: Három rendező dolgozott ezen a filmen. Michael Chang, Ben Jones és Matt Youngberg mind a TT-ből jöttek, ahol ugyanezt a pozíciót töltötték be különböző epizódoknál. Jones „tag director” volt (nem tudom, hogy ez mit takar), Youngberg storyboardokat rajzolt, ezen kívül Chang és Jones sorozat-rendezői kreditet is kaptak. Az író David Slack szintén munkálkodott a sorozaton, forgatókönyvíróként, producerként és „fejlesztési tanácsadóként”. A főszereplők mellett Keone Young szintén szinkronizált a Tini Titánokhoz, a The Quest című epizódban ő szólaltatta meg a majmot és a rosszfiút. Az utolsó név, amit ki kell emelni, az Cary-Hiroyuki Tagawa, a Mortal Kombat Shang Tsungja és a Tekken Heihachija, ő adta Brushogun hangját. 

Érdekességek: A Beast Boy, majd az egész csapat által együtt énekelt sorozat-főcímdal zagyva szövege a japán változat szó szerinti fordítása. Raven azt mondja a könyvárusnak, hogy angolul, németül, latinul, románul, ősi sumérul és szanszkritül tud. A Trouble in Tokyot a Cartoon Network először 2006. szeptember 15-én vetítette, egyébként egyből videóra/dvdre jött ki. A bevétele és a készítési költsége ismeretlen, a kritikusoktól nagyrészt pozitív visszajelzéseket kapott. A wikipedián idézett Cinema Blend értékelése szerint „Elég jól folytatja a véget ért szériát, a rajongók örülhetnek, hogy újra láthatják kedvenceiket, bár néhány figura képernyőn töltött idejét jelentősen lecsökkentették.” Ez egy fontos megjegyzés, Cyborgnál tényleg érezhető, hogy mennyire háttérbe szorult.

Nincsen különösebb ellenvetésem a Gubanc Tokióban ellen, aki szereti a Tini Titánokat, annak biztosan tetszeni fog. Én magam a Teen Titans Go To The Movies-t szórakoztatóbbnak tartom, de ettől még ez nem érdemel pontlevonást. 

Pontozás: 

imdb: 7.2 

Szerintem: 5/5 

Valószínűleg meg fogom nézni a másik két egész estés TT-animációs mozit is, illetve szombaton lesz egy orosz fantasy a tévében, ha megtekintem és méltó rá, akkor arról is hamarosan olvashattok.