Kalandos úton ismertem meg a francia Léa Seydoux-t: Anno az HBO adta az Elhúztak a felnőttek, miénk a pálya! című filmet, ami nagyon tetszett; és ott figyeltem fel a cuki és remekül játszó Adéle Exarchopoulos-ra, akinek aztán világhírt hozott a fantasztikus Adéle élete, amelyben Seydoux volt a partnere. Ezzel az alkotással mindkettejüket megszerettem, szépek és tehetségesek, csak azt sajnálom, hogy nem tudok franciául, így képtelen vagyok eredetiben élvezni a munkáikat – sajnos nagy részüket nem szinkronizálták… Jelen írásom tárgyára a Media Markt dvd-leárazásán figyeltem fel, ám bizonytalan voltam vele kapcsolatban, és sajnáltam rá azt a 990 Ft-ot, ezért otthagytam. Szerencsére közben az elég egyhangú műsorral bíró FilmBox elkezdte sugározni, úgyhogy csak ki kellett fognom a megfelelő időpontot. A mozizáshoz csatlakozott szerzőtársam, Mozsárágyú, aki remek gondolatokkal gazdagította ezt a cikket, amit így közös művünknek is tekinthettek.
A szépséges, fekete hajú Junie (L.S.) anyja halála után új iskolába kerül, ahol kezdetben csak az unokatestvérét ismeri. Ám hiába csöndes és visszahúzódó, külseje hamar feltűnést kelt. Hamarosan felbukkan első udvarlója, a kedves, érzelmes Otto (Grégoire Leprince-Ringuet); és felfigyel rá a fiatal, jóképű olasznyelv-tanár, Nemours (Louis Garrel) is. Az érzelmek örvényleni kezdenek Junie körül, ám a boldogságot elnyeli a széttört szívek tengere. Vajon ki kit választ végül és lesz-e olyan, aki elnyeri igazi választottját?
„Nem ismerjük az embereket, még azokat se, akiket szeretünk.”
Mozsárágyúnak már a film közben mondtam, hogy bajban leszek ezzel a cikkel, mert szinte lehetetlenség visszaadni, hogy mitől lesz jó a Francia szépség. Márpedig jó, és úgy jó, hogy alig van benne valami, miközben sokkal többet nyújt, mint egy átlagos amerikai mozifilm hasonló témában. Mi a téma? A fiatalok érzelmi élete, a Szerelem, a szépség, a vágy, a suli meg a fiatalság. De ez mégsem romantikus film és nem is vígjáték, hanem vegytiszta dráma, szinte az ókori alapokig visszamenően. A középpontban néhány fiatal férfi meg nő szerepel, és azt láthatjuk, miként kavarognak bennük és körülöttük az érzelmek. Nemours-nak például van egy nála fiatalabb diák szeretője, miközben az egyik idősebb tanár kollégájával is jár; Junie unokatesójáról meg kiderül, hogy meleg és miközben szeretne együtt lenni szerelmével, a korábbi fiúja még mindig bele van esve, így hármuk közül egyik sem lehet boldog.
Egyszerű? Leírva annak tűnik, de ha hozzátesszük a sötét színeket, a párizsi ősz hangulatát, az édes-bús dalokat meg a gyönyörű képeket, akkor máris egy tömény elegyet kapunk, ami vizuálisan megragad a néző agyában. Sokszor csak az arcok beszélnek, nincsen szöveg, csupán a pillantások árulkodnak az érzelmek viharáról – érdemes például kiemelni az első olaszórát, ahol Maria Callas-t hallgatják. Ismétlődnek a helyszínek, pár jelenet szinte ugyanolyan, közben mégis más; sok szereplő van, de igazán csak néhány fontos; a férfiak közül egyedül Otto külseje igazán jellegzetes, a többiek nagy vonalakban ugyanolyanok; végül pedig még azt se lehet teljes mértékben kijelenteni, hogy Junie a főhős. Többször is érezhető, hogy nem mutatnak meg dolgokat nekünk, de azok mégis megtörténhettek – a kevesebb ugyebár néha több. Azon is lehet agyalni, hogy a cím mire utal („A szépséges [személy]”), konkrét személyre, esetleg magára a Szerelemre?
SZPOJLEREK JÖNNEK
Ha nagyon figyelünk, az említett Callas-dal előtt a srác, aki a lemezt felteszi, elmeséli az opera történetét, ez pedig előrevetíti a teljes cselekményt. Van egy pillanat, amikor a lány az osztályterem előtt görnyed, teljesen csöndben van és bentről biztosan nem látható. Halljuk, ahogy Nemours magyaráz, aztán hirtelen feltépi az ajtót, kiront a folyosóra és odalép hozzá. Honnan tudta, hogy Junie ott van? Átlát az ajtón? Hatodik érzék? Végezetül aztán az jön ki az egészből, hogy a két meleg srác egymásra talál és boldogok lesznek; a heterok közül viszont mindenki összetört szívvel vagy még rosszabb állapotban jön ki ebből az egészből. Hogy ez direkt van-e így, azt nem tudom, és abban se vagyok biztos, hogy az alkotók mit akartak ezzel üzenni, de valahogy fura. Na és az utolsó jelenetnél jöttem rá, hogy az egy évvel későbbi Merülések mennyire hasonlít a La belle personne-ra: Mindkettőben új, nagyon szép diáklány érkezik a suliba, a puszta jelenlétével bekavar egy csomó más diák életébe; aztán egy tanár beleszeret. Van egy másik tanuló, aki féltékeny erre a lányra; ő közben megpróbál az apjától segítséget kérni, de nem jár sikerrel. Végül aztán egy tanuló meghal, és a hősnő egy hajón hagyja maga mögött a sulit meg a tanárt, aki valószínűleg elveszíti az állását. És mindkettő európai alkotás. Persze közben nagyon különböznek egymástól, se időben, se térben nincsenek közel és még a szereplőik is eltérőek, de mégis, vajon ez több mint puszta véletlen?
SZPOJLEREK VÉGE
Pár mondat az alkotókról: A forgatókönyvet Gilles Taurand és Christoph Honoré írták, utóbbi volt a rendező. A történet alapját az 1678-ban megjelent, Madame de La Fayette-nek tulajdonított La Princesse de Clèves című novella adta. A zenét Alex Beaupain szerezte.
Érdekességek: A La Princesse de Clèves a szerző neve nélkül jelent meg, így nem biztos, hogy a fentebb említett hölgy tollából származik. 2006-ban, még elnökké választása előtt Nicolas Sárközy negatív megjegyzésekkel illette ezt a művet, ami a francia felsőoktatásban a kötelező tananyag részét képezte. Miután kijelentései elhangzottak (többek közt azt mondta, hogy nevetséges, hogy a köztisztviselői vizsgán ebből tesznek fel kérdést), az egyetemi oktatók úgy értelmezték szavait, mintha az irodalom-oktatás ellen szólalna fel, így hosszas kampányba kezdtek Sárközy ellen. 2009-ben nyilvános felolvasásokat tartottak egész Franciaországban a novellából, amelynek ezt követően az eladott példányszáma jelentősen megugrott. Christophe Honoré azzal a szándékkal csinálta meg a La belle personne-t, hogy maga is kifejezze ellenszenvét az elnök véleményével szemben. A cselekményt áthelyezte egy modern francia iskolába, miközben az alapjait megtartotta, így egyszerre idézi meg az írást és azt, hogy miért lett olyan híres. A Francia szépség tévéfilm. Az alapját adó novellát eddig emellett összesen öt alakommal vitték filmre; Grégoire Leprince-Ringuet és a kávézóban Junie-re mosolygó szép nőt játszó Chiara Mastroianni (aki mellesleg Marcello Mastroianni és Catherine Denueve lánya) mindketten játszottak ezekben (az úr a 2010-es, a hölgy az 1999-es változatban). Seydoux és Louis Garrel között csak két év korkülönbség van. A rendező felajánlotta Garrelnek, hogy kiválaszthassa, mit tanítson a karaktere, ő pedig az olasz nyelv mellett tette le a voksát. Honoré emiatt úgy gondolta, hogy a színész remekül tud olaszul, pláne mivel a menyasszonya is Itáliából származik; így eléggé meglepődött, mikor kiderült, hogy Nemours életre keltője alig tud pár szót ezen a nyelven. A tévéfilm jellegből adódóan a Francia szépség készítési költsége és bevétele ismeretlen.
Örülök, hogy megnéztem ezt a filmet, sokkal több volt benne, mint amire számítottam és végre egyszer találtam valami olyat, ami Mozsárágyúnak is tetszett! Szép, tragikus és olyan „francia” – ha ezek alapján megtetszett, akkor ne hagyd ki!
Pontozás:
imdb: 6.8
Szerintem: 5/5 (Kétségtelen, hogy csigaevő felebarátaink nagyon értenek a művészi mozgóképekhez, és itt egy újabb példa, hogy kis pénzből, de hozzáértők által összehozott alkotás lekörözi a nagy pénzből csinált csilivili szeméthegyeket.)
Hírek:
- Léa Seydoux lesz az új Bond-lány, a közelgő Spectre című újabb 007-es filmben.
Ezen a héten más cikk már nem jön, de legalább két írásnak már megvan az alanya: az egyik egy réginek nevezhető, szintén francia alkotás bemutatása lesz, a másik meg egy kötetlenebb, elgondolkodó értekezés egy már korábban ismertetett angol műről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mozsárágyú · http://transfesser.blog.hu 2015.08.21. 16:25:09