Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: tomzameth@gmail.com

Kategóriák

18+ (1) akció (151) áldokumentum (7) animációs (71) bekategorizálhatatlan (6) dokumentum (15) dráma (346) fantasy (145) háborús (20) hill (20) hírek (91) horror (201) kaland (80) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (88) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (11) rövidfilm (14) sci fi (150) spencer (26) sport (39) szatíra (11) szuperhős (108) thriller (64) történelmi (42) vígjáték (492) western (11) zene (63)

Kék Szemek és A lány a tűzesőben Facebook Oldal

Friss topikok

  • Tévésámán: @Liberális Artúr: Köszönjük:) (2024.02.10. 13:04) 16. születésnapi bejegyzés I. – Összefoglaló 2023-ról
  • Tévésámán: @Gerberus: Az animáció egy része tényleg nagyon ronda, erre legjobb példa a felügyelő, de a pirami... (2024.01.18. 21:06) Halhatatlanok [Immortel (ad vitam), 2004]
  • Pedrolacarte9213: Szerintem egy igazi klasszikus. Számomra érthetetlen, hogy miért nem kapott Oscar-díjat. Összessé... (2024.01.11. 08:58) Excalibur (1981)
  • gigabursch: Ezek szerint a film kiválóan bemutatja, hogy az orvosi arrogancia nem mai találmány, viszont a gye... (2023.12.07. 14:04) Semmelweis (2023)
  • gigabursch: @Tévésámán: Kb három évtizede láttam. Orrba-szájba kerestem mindenféle megosztó oldalon, de sehol... (2023.09.15. 21:14) Csontváry (1980)

2012.02.21. 15:10 Tévésámán

Száll a kakukk fészkére (One Flew Over The Cuckoo's Nest, 1975)

Ha egy film Oscar-díjat kap, az tulajdonképpen nem jelent semmit. Manapság ez hatványozottan igaz, amikor csupa olyan művet díjaznak, amikre senki se kíváncsi. (Pl. bijonszés éneklős akármi, Vérző olaj, stb.) A lényeg az, hogy jó nevű színészeket és rendezőket tisztelnek meg egy plecsnivel, ami az esetek nagy többségében nem a tehetségnek szól - ugyanez uralkodik a művészetben is. Most például kitüntették hazánkfia Fliegauf Bencét [ezelőtt Benedek volt] (szép magyar neve van), amiért csinált egy filmet a hányattatott sorsú cigányokról. Ha a hányattatott sorsú cigányokról, zsidókról, vagy BÁRMILYEN kisebbségről készül mozi, azt úgyis elhalmozzák díjakkal, még ha lófasz sincs benne (lásd: Sorstalanság). Senki ne értsen félre: nem szidom a magyar győzelmet, se a kisebbségeket, amiket mondok, azok tények. (Már csak halkan merem megjegyezni, hogy az idei Oscar-jelöltek közül a 60%-áról azt se tudom mi, a többi A király beszéde; és jelölték legalább két technikai kategóriában a Transformers 3. című rémdrámát is.) Tehát elöljáróban leszögezhetjük, hogy attól, hogy Hollywoodban kitüntetik, még lehet valami unalmas és szar. 

Na, de eddig mindössze három olyan film volt, ami elvitte az Oscarok Top 5-ös leosztását, vagyis a Legjobb Film, Legjobb Rendező, Legjobb Férfi Főszereplő, Legjobb Női Főszereplő és Legjobb Forgatókönyv alkotta díj-csomagot:) Az egyik A bárányok hallgatnak, ami kétség kívül remek és még ma is megállja a helyét. A másik az It Happened One Night című rendkívül régi izé, amiről semmit sem tudok, és a harmadik jelen írásom tárgya. Mivel tetszett a Száll a kakukk fészkére, ezért a 3/2-es arány azt jelenti, hogy ez az elismertségi fokozat mégiscsak a minőségi alkotásokat jelöli meg. (Aki látta az It Happened One Nightot, az nyugodtan mondja meg, hogy jó-e, hátha az arány növekszik!) Az itt tárgyalt mű fura címét egyébiránt sokszor hallottam már, de fogalmam sem volt, hogy mi van benne, egészen addig, amíg a Jack Nicholson-könyvemben nem olvastam róla. Onnantól viszont rögvest érdekelni kezdett, még úgy is, hogy sajnos leírták, mi a vége. De semmi baj én befogom a számat, eltitkolom a "poént", úgyhogy nyugodtan olvass tovább... 

Helyszínünk egy idegszanatórium, ahová új beteg érkezik. A különös Randall P. McMurphy (Jack Nicholson) azonban mégsem tűnik egészen őrültnek, inkább csak kilóg a sorból és nem is akar beállni. Ám a terápiát vezető Ratched nővér (Louise Fletcher) meg van győződve róla, hogy Randall segítségre szorul - ő maga meg azt gondolja, hogy a "McMurphy-módszer" jobbat tesz majd az ápoltak egészségének, mint a vaskalapos szigorral betartatott ingerszegény napi program. Főhősünk tehát megpróbálja talpra állítani elesett társait, akik már el is felejtették, milyen érzés valójában élni; de korántsem egyszerű mondjuk kosárlabdázást vagy meztelencsajos kártyával történő pókerezést megtanítani egy rakás mentális problémával küszködőnek. Amikor pedig kiderül, hogy Murph nem mehet ki, csak ha kiengedik, azonnal elkezd munkálkodni a szökésén. Vajon sikerül meglépnie vagy örökre a sárga házban reked - és vajon egyedi hatása a többiekre pozitív változásokat hoz, vagy a káoszba taszítja az egész idegosztályt? 

Ez egy marhajó film. Nagyon érdekes, vicces, elgondolkodtató, lélekbe markoló, felemelő, izgalmas - egyszerűen jó nézni. Hiába őrültek a szereplők, mégis mindnyájan szimpatikusabb, kedvesebb, jobb fej karakterek, mint a normálisak, akik meg/el/ítélik őket. Bár az alap végülis a "pasas bekerül x helyre, amit a puszta jelenlétével megváltoztat (meg akar változtatni)", ha ezt ehhez hasonlóan jól írják meg és ilyen kitűnő színészek tolmácsolják, szinte újszerűen hat - pedig már majdnem 40 éves... 

"A rohadt életbe, a végén még én is bedilizek ezen a hülye helyen." 

Jack Nicholson volt a tökéletes választás McMurphy-nek. Karizmatikus, ugyanakkor van benne némi téboly; kedves, de pillanatok alatt feldühödik; szóval tele van ellentmondásokkal. De mindenek felett ő a szabadság bajnoka, aki az elnyomottakért küzd, a diktatórikus rendszer ellen. Külön tetszett benne a rejtélyessége és a belőle áradó derű/élni akarás. Vele szemben áll Louise Fletcher hajthatatlan, dogmatikus, jéghideg Ratched nővére, aki látszólag érzelmek nélküli, saját módszereiben tökéletesen bízó "gyógyító". Neki minden érdeke az, hogy az általa felépített rendszert megőrizze, még ha az rosszul is működik. Ha megnézzük, Ratched egyáltalán nem gonosz, de a betegek és főleg Murph szempontjából maga a sátán - a konfrontációjuk elkerülhetetlen. A szabadság harcosa és a bezártság prófétája össze kell hogy mérje erejét! Szerintetek ki győz majd? Nézzétek meg és kiderül! A harmadik főszereplő egy egészen különös karakter, az egyszerűen csak Főnöknek nevezett hatalmas termetű indián (Will Sampson). Ő süketnéma, gyakorlatilag szinte csak vegetál, ám valójában sokkal több, mint aminek látszik. Míg az elején mindössze egyike ennek a dilis társaságnak, később egyre jobban az előtérbe kerül, míg szinte egyenrangú lesz Randallel; de valójában róla se tudjuk meg, hogy kicsoda.  

A többiek közt csupa ismert arc van, mindenki nagyon-nagyon fiatalon: Christopher Lloyd (ki mást lehetett volna felkérni egy dilinyós szerepére?:D), Danny DeVito, Brad Dourif (szintén remek választásnak bizonyult), Michael Berryman (az eredeti Sziklák szemének egyik ikonikus alakja), Vincent Schiavelli (pl. Emperor: Battle for Dune, érdekes arca miatt ő is beillik ide) és Scatman Crothers (a Ragyogásból az idős néger és az eredeti Transformers sorozatból Jazz hangja). Utóbbi már nem a betegek közé tartozik, ahogy az egyik tömegjelenben látható Anjelica Huston (Nicholson akkori barátnője) sem. A rendező a híres Milos Forman, az egyik producer Michael Douglas, a másik a Hustonnal közös jelenetben felbukkanó Saul Zaentz volt. A történet nagy vonalakban Ken Kesey 1962-es azonos című regényén alapszik, valamint az abból készített Dale Wasserman-féle színdarabon. 

Érdekességek: Az alapul szolgáló regényből készült darab 1963-tól öt hónapon át ment, 82 előadást élt meg. McMurphy-t Kirk Douglas, Billy-t Gene Wilder, a Főnököt Ed Ames keltette életre. A megfilmesítési jog már a kezdetektől fogva Kirk Douglas-nél volt, ő azonban soha nem tudta tető alá hozni a projektet; mire pedig sikerült volna, akkor már túl idős volt a főszerephez, ezért fiának adta a lehetőséget, de a bevételek egy bizonyos százaléka így is az övé lett. Ken Kesey egy darabig együtt dolgozott a film készítőivel, de aztán hamar összezördült velük, elsősorban a szereplők kiválasztása és az események bemutatásának szemszöge miatt (a könyvben az egész eseménysort az indián nézőpontjából élhetjük át). Az írott verzió alapja egyébként az író LSD-kísérletekben való részvétele, meg a veteránkórházi kisegítő munkája volt, tehát igazából burjánzanak benne a szürreális elemek. Kesey később beperelte Formant és csapatát a Száll a kakukk fészkére "lemészárlásáért", a pert pedig megnyerte. Ő már nem él, de életében sosem nézte meg a kész mozit, egyszer véletlenül beleszaladt a tévében, de mikor rájött, hogy azt látja, elkapcsolt róla. A mozi címe egy amerikai gyermekdalocskából származik. A nagy stúdiók mind visszautasították a finanszírozását, az egyik okuk az volt, hogy nagyon sok időt kellett volna rááldozniuk a forgatásra. A történéseket sorrendben vették fel, kivéve a horgászós részt, azt rögzítették utoljára. Ebben a mozgóképben szinte egyáltalán nincs zene, csak a végén lévőt vettem észre. A betegek közt egyetlen néger se akad, viszont az ápolók mind azok (fordított elnyomás?). 

Jack Nicholson elég kicsi gázsit kapott a szereplésért, viszont a teljes bevételből is részesült a szerződése szerint, ez pedig milliókat hozott számára. Az említett hajós szekvencia felvételekor ő volt az egyetlen, aki nem lett tengeribeteg az egy hétig tartó munka során. Állítólag amikor a karaktere egy igazán fájdalmas beavatkozáson esik át, akkor azt a valóságban is végrehajtották rajta - ez viszont feltehetőleg csak városi legenda. Murph megérkezése után a főorvossal folytatott beszélgetése improvizáció volt mindkét fél részéről. Ez előtt nem sokkal Randall az egyik őr nyakába ugrik, mikor leveszik a bilincset róla, aztán megpuszilja - viszont az őrt játszó színész reakciója életszerűtlen volt, ezért Forman titokban megegyezett Jackkel, hogy a másik ott álló biztonsági emberre vesse rá magát:D Amaz pedig igencsak meglepődött, egyes verziókban még azt is látni lehet, hogy behúz egyet Nicholsonnak:D Volt egy elhíresült pletyka is a főhős alakítójával kapcsolatban, eszerint pedig a Száll a kakukk fészkére azért szünetelt pár hetet, mert hajat ültettek be neki. Ez viszont álhír, mindössze arról volt szó, hogy Jacknek és Formannak más-más elképzelései voltak a narratívával kapcsolatban és ameddig a munka állt, addig próbálták meggyőzni egymást ilyen-olyan eszközökkel. A színész és a rendező onnantól fogva csak a vezető operatőrön keresztül beszélt egymással, viszont a média felé úgy tettek, mintha a legjobb barátok lettek volna. Az évekkel későbbi dvd-megjelentetés alkalmával Nicholson emiatt a rossz viszony miatt visszautasította a szereplést.

Will Sampson 196 centi magas volt. A helyszínül kiválasztott oregoni pszichiátriai intézethez közeli parkban dolgozott vadőrként és az egyik helyi vállalkozó (aki a kikötőmesterként látható is) ajánlotta őt, mikor kiderült, hogy az átlagos indián színészek elég alacsonyak. Brad Dourif azt nyilatkozta egy alkalommal, hogy Sampson életéből tíz évet börtönben töltött egy olyan dologért, amit valaki más követett el, amikor pedig kiengedték, nem kapott kárpótlást, sőt, még bocsánatot se kértek tőle. Will a forgatáson megfigyelte a többi szereplőt és később azt mondta, hogy csak Dourif és ő érezték át igazán, milyen bezárva lenni. Sampson 1987-ben, 53 évesen hunyt el, mikor komplikációk léptek fel nála egy transzplantációs műtét során. Azt mondják róla, hogy ő a harmadik áldozata a "Poltergeist-átoknak", 1986-ban ugyanis szerepelt Steven Spielberg hírhedt horrorjának második részében. A Poltergeist II-ről szóló legenda szerint Sampson kijelentette, hogy érzi az átkot, ami a forgatáson ül és indián szertartásokkal próbálta meg elűzni azt, ám egy évvel a bemutató után őt is utolérte a végzet. A másik áldozat Dominique Dunne, akit az első rész elkészülte után, 1982-ben, 22 éves korában ölt meg az expasija; a harmadik pedig Heather O'Rourke, aki mindössze 12 volt, mikor 1988 januárjában, a harmadik rész premierje előtt hunyt el, mert félrediagnosztizálták... 

A One Flew Over The Cuckoo's Nest Brad Dourif, Christopher Lloyd, Will Sampson és dr. Dean R. Brooks első filmje. Brooks alakította a főorvost, dr. Spivey-t, ő valódi orvos, azért is szerepeltették, mert hálásak voltak neki, hogy megengedte a teljes alkotói szabadságot az intézményében. A doki ötlete volt, hogy valódi betegeket alkalmazzanak statisztákként, ez pedig megvalósult, legalább nyolcvan, az intézetben kezelt bentlakó vett részt a munkálatokban. A színészek sok időt töltöttek velük együtt, hogy jobban át tudják élni az elmebajok milyenségét; a legtöbben közülük (beleérve Jacket) a karaktere bőrében maradt akkor is, mikor már nem forogtak a kamerák. Danny DeVito 1971-ben színpadon már eljátszotta Martini figuráját, ezért kérték fel őt a mozgóképes Martininak. A Cheswick bőrébe bújt Sydney Lassickot egy-egy apró mellékszerepben láthatjuk a Világtörténelem - I. kötetben és Apácashow 2-ben. A Hardingot megtestesítő William Redfieldet dr. Brooks a forgatás alatt szembesítette azzal, hogy leukémiás és tizennyolc hónapot jósolt neki. Mivel anno még nem volt lehetőség csontvelő-átültetésre, így Redfield valóban belehalt ebbe a rémes betegségbe, majdnem pontosan tizennyolc hónappal a diagnózis után. Milos Forman jellegzetes munkamódszere, hogy imádja a színészek reakcióit rögzíteni, ezért akadt olyan beállítás, amikor tíz percen át kizárólag Jack Nicholsont vetette fel, még ha nem is az ő jelenetéről volt szó. Louise Fletcher jeges pillantása, amivel Ratched nővér a sokkoló beavatkozásról visszatérő McMurphy-t jutalmazza, valójában a direktornak szólt:) Forman 2009-ben vonult vissza a filmezéstől.

Néhány egyéb érdekes információ a már emlegetett Jack, az életművészből, amit Edward Douglas írt: Michael Douglas (nincs köze az íróhoz) Anjelica Hustonon keresztül vette rá Jacket a szereplésre; őt azonban jelentős időre lekötötték korábban elvállalt feladatai, ezért a szerep majdnem másé lett - még szerencse, hogy Forman kitartott mellette. Nicholsont az győzte meg, hogy vállalnia kell Randall életre keltését, hogy látta a könyvből készült darab előadását a New York University-n, ahol a közönség az est végén álló tapssal jutalmazta a színjátszókat. Danny DeVitonak abban az időben volt egy képzelt barátja, akivel beszélgetett is:D Louise Fletcher nevezte el Mildrednek Ratched nővért, akinek eredetileg nem adtak keresztnevet; aztán az egyik jelenetnél, mikor Jack McMurphy-ként a keresztnevén szólította, akkor elpirult, ezt valahol látni is lehet. Mivel a férfiak nem léptek ki a szerepükből, ezért a szünetekben még mindig úgy tekintettek a hölgyre, mint valamiféle rosszindulatú banyára, ezért egy alkalommal Fletcher félmeztelenre vetkőzött előttük, hogy emlékeztesse őket rá, hogy nőből van és nem egyenlő a karakterével. A gyártó cég olcsón ellátta fűvel a teljes stábot. A horgászós részlet dr. Brooks egyik kísérletén alapult, amikor ötvenegy betegét elvitte egy kéthetes vadvízi evezőtúrára. Az utolsó jelenet rögzítése mindenkire nagy hatással volt, William Redfield azt nyilatkozta, hogy Sydney Lassicket ki kellett vezetni a felvételről, mert olyan keservesen sírt. A forgatókönyvet író Bo Goldman korábban színdarabokat kreált, akkoriban még senki sem ismerte, de ezzel a művével, amit Dale Wasserman színpadi instrukcióiból írt át, egyből bekerült a hollywoodi élvonalba.  

A One Flew Over The Cuckoo's Nest 4 400 000 dollárból született meg és (ha hihetünk a Jack, az életművésznek) 320 milliót hozott be. A kritikusoktól pozitív visszajelzéseket kapott; Fletchert, Formant, Nicholsont és a forgatókönyvíró Lawrence Hauben-Bo Goldman-párost Oscar-díjjal jutalmazták, valamint a kész művet megválasztották a Legjobb Filmnek. A Száll a kakukk fészkére 1993-ban bekerült az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba, a Time Magazin pedig az alapjául szolgáló regényt beválogatta az 1923 és 2005 között íródott legjobb angol nyelvű regények toplistájába. A film tart egy Guiness-rekordot is, ugyanis 1976 elejétől 1987 végéig folyamatosan vetítették Svédországban. Az Amerikai Filmintézet megszavazta a valaha készült 33. legjobb filmnek, az utóbbi száz év 20. legjobb mozijának, valamint a 17. leginspirálóbb USA-beli mozgóképnek. Ezen túl Ratched nővér lett a top 100 filmes főgonosz listáján az 5. helyezett. 

Sajnos azt hiszem nem vagyok elég kvalifikált ahhoz, hogy egy ilyen volumenű műről írjak, de ettől függetlenül megpróbáltam, remélem legalább ezt díjazzátok:) Nekem tetszett.  

Pontozás: 

imdb: 8.7 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Talán nagyobb lett volna a hatása, ha nem tudom, mi lesz a befejezése...) 

Hírek:  

- Louise Fletcher a The Home című horrorban ijesztget majd minket híres kortársaival (pl. Cloris Leachmannel és Brian Coxszal).  

- Michael Berryman elképesztő pofázmányának köszönhetően még ma is rendkívül foglalkoztatott színész. Az alábbi horrorokban kapott szerepet: The Lords of Salem (Rob Zombie legújabb munkája), Erebus (egy paranormális dolgokkal teli hotelről szól), Wrath of Job (vallásos témájú, Tony Todd-dal). Valamint benne lesz még az Architect of Chaos című démonos akciófilmben és a The Sum of 9 névre hallgató thrillerben, ami egy iskolában lakozó gonosz erőről mesél. 

Boldog 25. születésnapot Ellen Page-nek:) Az ő tiszteletére várható a következő írásom, a The Tracey Fragments.  

Ja és még valami: SZPOJLER ITT! Egyetlen dolog maradt homályos számomra az egész kakukkosdiban: Murph végülis miért nem szökött el? Annyira lerészegedett, hogy képtelen volt elmenni? Vagy elment a kedve tőle? Aki tudja, írja meg!

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr274158056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása