Nem is értem, hogy forgathatták le ezt. Az elvtársak lehet, hogy nem tudták, mit jelent az, hogy szatíra? 

Haumann Péter (Bojti Sándor) szerintem egy volt az utolsó úgymond „igazi” színészek közül, nem hiszem, hogy akadt olyan alkalom, amikor nem volt lehengerlő, akár filmen, akár színpadon. Nagyon jól megírt szerepet kapott, jó minőségű vásznat, amire sok-sok ecsetvonással festett részletgazdag képet egy bukott hősről.

Bojti elvtárs feleségével (Szemes Mari) Bécsben nyaral, hirtelen indul a film egy videojátékkal, amiben „le lehet lőni” a vadnyugat valamelyik gonosztevőjét. Ezután színes, zajos vidámpark, nyüzsgő utcák elegáns turistákkal, nagyvilági élet zajlik éppen. Persze Sándorunk nem egy melós, ő a Belvízlevezető Vállalat második embere, nem akárki. De tényleg nem. Bemennek csak úgy nézelődni egy aukciósházba, ahol az úgynevezett Wesselényi-összeesküvés 2 résztvevőjének fejét vevő kard hever egy üveglap alatt. Egy dísztelen, átlagos megmunkálású vas, ami Sándor szerint a magyar történelem egyik legfontosabb fejezetét „készítette elő”, ez az összeesküvés lényegében előfutára a Rákóczi-szabadságharcnak, ami szintén a Habsburgok megszálló politikája elleni fellépés volt. Szabadságunk kivívásának fontos mérföldköve hát e kard. Sok újgazdag külföldi közt itt van egy magyar hivatalnok, aki megváltoztathatja a történelmet azzal, ha intézkedik és megszerzi a kardot a labancoktól a hazának! Próbálkozik a nagykövetséggel, a Nemzeti Múzeummal, senkinek sem kell ez a „nemzeti kincs, ami most épp nem aktuális”, ahogy később elhangzik a filmben. Senki se tudja ki az a Zrínyi Péter meg Frangepán Ferenc! (Holott mindenki ismeri leghíresebb ábrázolásukat – Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben). 

Persze, hogy nem, mert a komcsik egyik kedvenc elfoglaltsága volt a történelem eltörlése, átírása. Bojti őrlődik, a felesége nem tudja lebeszélni arról a mérhetetlen hülyeségről és felelőtlenségről, amelybe végül mégis belevág; eladja odakinn a Bogárautót, amivel kiutaztak és addig licitál, amíg a kard tulajdonosává válik. Hülyeség és felelőtlenség, valóban, de tudjuk mind, hogy Sándorunknak igaza van. Ám, amint a szájából elhangzik: „Az emberiség nem mindig érti meg a nagy igazságokat. A Föld például 2000 évig nem volt gömbölyű.”. Hazautazván a vonaton ugyanis az útleveléből egyértelműen kiderül, ő eladta az autóját. Becsületes emberként persze rögtön elmondja a teljes igazságot a hatóságoknak, akik először csak bolondnak képzelik, később már valutaüzérnek, az állam megkárosítójának nevezik, azonnal eljárás indul ellene. Senki nem hiszi el, hogy ő tényleg azért verte magát adósságba, hogy megmentsen egy történelmi ereklyét, melynek értéke a szakértők szerint is felbecsülhetetlen, hiszen egyértelműen valódi. Olyan lavinát indít el, ami egész addigi életét pillanatok alatt elsöpri; felfüggesztik az állásából, a nejét is elküldik, és igaz, hogy ugyan felmentik a vádak alól és nem kell leülnie 3 évet, mégis... Oda az igazság. A múzeum, az állam, talán Bojtiné is, mindenki semmibe veszi őt és a kardot. Saját magában is csalódik. Egy szép nyári napon elindul hát a kocsmába, ahol a cigánnyal az Én vagyok a falu rossza egyedül kezdetű nótát húzatja (óriási jelenet), főszereplőnk pedig éneklés közben egyre lejjebb és lejjebb süllyed a saját maga által létrehozott posványban, melybe átvitt és valódi értelemben belekerül a kard is. Innentől kezdődik az igazi szatíra, mert amikor úgy dönt, megszabadul minden gond okozójától egy kisebb folyóban, hirtelen változik a széljárás és minden döntéshozó egyöntetű véleménye, hogy meg kell találni a nemzeti kincset! 

A politika képes csak erre: ami tegnap még büntetendő vagy megvetendő volt, az mára a dicsőség jelképe és tűzzel-vassal harcolunk érte. Amikor éppen az előző tűnik kifizetődőnek akkor azt kell szajkózni, amikor az utóbbi, akkor meg azt. Értelme nincs, logikát kár keresni, az emberi természet fura és sokszor ez óriási károkat okoz. Gondoljunk csak arra, amit Bojti is említ, hogy sokáig kivégezték azokat, akik azt merték állítani, hogy a Föld nem lapos. Mindennapos dolog ma is, hogy valakit a hite vagy meggyőződése miatt üldöznek, pár év, évtized és az illető mártírrá nemesül. Gondoljunk csak 1956-ra; nem olyan rég beszélni sem lehetett róla, ma meg már azon civakodnak egyesek, akik ott se voltak, hogy ki volt nagyobb forradalmár. Ez a film pedig abszurd és képtelenség, mégis nagyon jól mutatja, milyen volt a világ idehaza 1976-ban. Én is sok olyan sztorit ismerek rokonoktól, ismerősöktől, amit, ha egy kabaréban hallottam volna, röhögnék nagyokat, de mivel ezek megtörtént esetek, elgondolkodtatóak. 

Manapság egyre több olyan jelenséggel ismertet meg minket akaratlanul is a média, amik 50 éve egy Monty Python-jelenetben elfértek volna, de mivel itt vannak és szembesülünk velük, nemcsak elgondolkodtatóak, sokszor félelmetesek is. Például a szó szerint vérre menő viták arról a fontos kérdésről, hogy csak a nők menstruálhatnak-e vagy éppen az, amikor egy nemzet újabb és újabb fegyverszállítmányokat küldve követeli ordítva a békét. „Békeharc” – ismerős, nemde? Mindezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy még mindig aktuális témát boncolgat a film, a mai korban is értelmezhető minden történés. Akinek igaza van, az nem szokta ordítva bizonygatni, így van ezzel Bojti is. És akinek igaza van, sokszor nagy problémákat okoz saját magának ezzel. Ha meg épp nem a korszellemnek megfelelő ez az igazság, akkor mindegy, hogy mi is az. 

Az írók közt van a rendező, Dömölky János, Csurka István és Jékely Zoltán. Valamit nagyon értettek a korszellemből, a rendszerkritikát nem is rejtegették, Bojtival kimondatnak sok olyasmit, amiért akkoriban tönkretettek embereket – ha nem is verték már agyon. Valóban, nagyon enyhült a rendszer… A színészekre rátérve, Haumann Péter briliáns, különösen akkor, amikor megjátssza, hogy megbolondult. Természetes a játéka, manapság nem nagyon lehet ilyet látni filmen. Szinte sztárparádéval állunk szemben, ugyanis kisebb szerepekben feltűnik többek között Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Őze Lajos, Tordy Géza, Rajhona Ádám, Temessy Hédi, Cseke Péter, Lukács Sándor, Dégi István, Szilágyi Tibor, Lázár Kati, Tahi Tóth László. A Szomszédok-rovatba két nevet hoztam, akik szintén felbukkannak a filmben: Dengyel Iván Taki egyik taxis ismerőse volt, aki Mercedesszel fuvarozott, Miklósy György pedig a gyerekorvost játszotta, aki mindig többes szám első személyben beszélt magáról. A zenét Tamássy Zdenkó írta, olyan meseszerű és fura, nem sokszor halljuk, de valahogy még a muzsika is abszurd ebben a filmben, mintha egy vurlitzerből szólna. A dramaturg Fakan Balázs, aki az Ötvös Csöpi-filmekben is közreműködött, az operatőr meg Zsombolyai János, aki pl. A tanú operatőre is volt. meg még sok másik szatírához adta a nevét, amit már láttam, de itt még nem jelent meg róla írás. Szóval már csak az alkotók listáját végig nézve is kihagyhatatlannak mondanám e filmet.

A kard olyan fura színű és sötét, nem ártana felújítani, de ezzel együtt érdekes hangulatot áraszt, olyan, mintha egy kitalált világban lennénk. Bojtin kívül mindenki elnagyolt figura, valamilyen álláspontot nagyon határozottan képvisel (aztán pontosan az ellenkezőjét) és ez is olyan, mint a mesékben, ő a jó, mindenki más a gonosz. Ő a hős, korunk hőse, aki általában megjárja, ha hősködik.