Mi lehet érdekesebb élmény, mint megnézni a Victoriát egy Viktóriával? A hölgyet persze nem ismeritek, de én kezeskedem érte, a filmről meg a sztori után elmondom, hogy miért akkora szám: 

Berlinben vagyunk, egy éjszakai klubban, ahol egyedül mulat a címszereplő (Laia Costa). Összeismerkedik négy helyi fiúval, akik elhívják őt bulizni, a lány pedig velük megy. Jól elszórakoznak, ám aztán az egyik srác kidől, és a másik közli, hogy szükségük van egy negyedik emberre és ez nagyon fontos. De miért? Mindenesetre Victoria megkedveli a vidám társaságot, és úgy tűnik, segíthet nekik elrendezni egy komoly konfliktust, úgyhogy elvállalja, hogy sofőrként csatlakozik hozzájuk. Az este innentől elképesztő eseményekbe torkollik – van, akinek teljesen megváltozik az élete és van, akié véget ér…

Mielőtt tovább mennénk, két dolgot ki kell emelni: Ez egy német film és az a különlegessége, hogy több mint 2 órás, de egyetlen, folyamatos jelenetben vették fel, vágás nélkül. Tavaly ugyanezt ígérte a Birdman, de abban több vágás is van, ebben viszont tényleg egy sincs. Akinek felkeltettem a figyelmét, az menjen el a moziba, nézze meg, tényleg megéri! Aztán jöjjön vissza és olvassa el, amit írtam:) Akit meg ez nem érdekel, az nyugodtan olvasson tovább, de innentől SZPOJLEREK JÖNNEK! 

A sztori rém egyszerű, egyetlen mondatban össze lehet foglalni: A lány összeismerkedik a fiúkkal, elvállalja, hogy velük tart egy bankrablási kísérletben, ami sikerül, de utána menekülniük kell. 

Sajnos a VOX és Mozimánia előfizetéseimnek köszönhetően tudtam, hogy mi fog történni, így semmi sem ért meglepetésképpen, de még így is elmondható, hogy az izgalmas jelenetek baromi izgalmasak. A néző úgy érzi, mintha egy lenne ezekkel a srácokkal, akiknek végülis nincs igazi neve, nincs igazi személyisége sem, együtt mégis kitesznek valami különös entitást, aminek a szemlélődő a részévé válik. Ezért lehet aggódni értük, szurkolni nekik és reménykedni, hogy jól alakul a sorsuk. 

A lényeg a megvalósítás. Adott a négy fiú (Sonne – a józan ész, a főnök; Boxer – a keménylegény, az ösztönökre hallgató; Blinker – a laza, vidám arc és Fuss – aki ki van ütve), akikből aztán három lesz, és Victoria, meg a láthatatlan operatőr, aki mindenhová követi őket. Az első majdnem egy óra nagyon hangulatos, egy igazi éjszakai bulizás képei. Pici rablás, pici rendzavarás, de igazából semmi rossz, csak öt fiatal, akik kicsit kirúgnak a hámból. Érezhető, ahogy Sonne és a lány között kezdődik valami… Ezek után jön a fordulat, amikor az elkötött kocsival elmennek valahová, és itt felbukkan az alvilág. Az igazi gengszterek, nem a tévés klisék. Ekkor a néző szembesül az elképesztő felállással és kénytelen végiggondolni, ténylegesen először a film során, hogy „én vajon mit tennék?” A konfliktus ugyanis nem akkor kezdődik, amikor Victoria elmegy bulizni a srácokkal, hanem amikor kétszer egymás után vállalja, hogy vezeti a szeme előtt ellopott autót. Akkor ő a hibás? Ha nem megy velük, mindez meg se történik? Korántsem biztos… 

A bank utáni autós menekülés elképesztő, pedig csak annyit látunk, a kocsiból filmezve, hogy egy autó megy Berlin utcáin és a benne ülő négy ember egyszerre ordít és pánikol. Ezután jön a gyönyörű bulizós jelenet, ahol kellemes, nyugodt muzsika szól, és úgy tűnik, minden sikerült. De felbukkannak a zsaruk, lövöldözés, túszszedés következik és végül érkezik a lecsupaszított, minimalista befejezés. 

A Birdman esetében a folyamatosan szóló háttérzene, a természetfeletti képzelgések és a groteszk élethelyzetek miatt az egész egyben-veszem-fel elveszti az élét; a Victoriánál azonban minden valóságos és ekkor tűnik fel, hogy az igazi sztár itt nem Laia Costa vagy a fiúk, hanem az operatőr Sturla Brandth Grøvlen. Nagyon ritka az a pillanat, amikor észrevehetjük, hogy Grøvlen egy különálló személy, ez pedig varázslatos. Sajnos viszont akad néhány jelenet, ami indokolatlanul hosszú, még úgy is, hogy valós időben játszódik a cselekmény, ez kizökkenti a nézőt. Erre példa a zongorázás, ami fontos Victoria és Sonne kapcsolatában, de lehetett volna akár fele ilyen hosszú; illetve később a fogmosásos rész, valamint az autóban játszódó pillanatok is valamennyire ilyenek. A játékidő hossza tényleg csak ezeknél a kissé eltúlzott szekvenciáknál tűnik fel.

Álljon itt most a fiúkat alakító színészek névsora: Frederick Lau – Sonne, Franz Rogorowski – Boxer, Burak Yigit – Blinker és Max Mauff – Fuss. A srácok közül a ténylegesen spanyol, elsősorban sorozatokból ismert Laia Costa a legidősebb, 1985-ben született, a legtöbb bejegyzett filmes kredittel pedig Max Mauff bír, ez 50 szereplés. Az író-rendező-producer Sebastian Schipper volt, aki elsősorban színész, ez már a negyedik direktori munkája. Két írótársa Olivia Neergaard-Holm és Eike Frederik Schultz voltak, utóbbi játssza a csapost a klubban, akitől Victoria a vodkát veszi az elején. A zenét Nils Frahm szerezte. 

Érdekességek: A forgatókönyv mindössze 12 oldalas volt, a dialógusok legnagyobb része improvizáció. A teljes cselekményt „hibátlanul” harmadszorra sikerült felvenni, de ekkor is csak éppen hogy; ugyanis amikor a rablás után menekültek, Costa véletlenül elfelejtette, merre kell fordulnia az autóval és rossz irányba ment, egyenesen a stáb felé. Ekkor az összes fiú, plusz a kocsi csomagtartójában megbújó rendező is ordítozni kezdett, hogy rossz irányba megy, de Sturla Brandth Grøvlen hidegvérének köszönhetően nem látszódnak a stábtagok, akik mellett elmentek. Sebastian Schipper kiabálását az utómunka során kivágták. 

Pár megfigyelésem a cselekménnyel kapcsolatban: A gengszter, aki elvileg kőprofi, először odaadja a stukkereket, és csak utána mondja a fiúknak, hogy vegyenek fel kesztyűket. Ujjlenyomatok? Fuss-t, aki mit sem tudott a körülötte zajló eseményekről, bevarrják a semmiért, de legalább túléli a kalandot. A szállodai recepciós biztosan tud személyleírást adni Victoriáról és talán a főrosszfiú is emlékszik, szóval feltehetőleg elég gyorsan rátalál a rendőrség vagy a maffia, hiszen még útlevele sincs.

A Victoria készítési költségéről nem találtam adatokat, de valószínűsíthető, hogy mivel három nekifutás kellett, így több lett a végső kiadás, mint amennyit terveztek. Egyelőre a bevételéről sincs adat, de biztos vagyok benne, hogy szépen teljesít a kasszáknál. Az viszont tuti, hogy a kritikusoknak nagyon tetszett, a 66. Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon Sturla Brandth Grøvlen Ezüst Medve-díjat kapott kiemelkedő filmművészeti teljesítményéért; a Victoria pedig a 2015-ös Német Filmdíj-átadó gálán hat kategóriában nyert: Legjobb Film, Legjobb Rendezés, Legjobb Operatőri Munka, Legjobb Zene, Legjobb Női Főszereplő, Legjobb Férfi Főszereplő (Frederick Lau). Laia Costa lett az első külföldi színésznő, aki elnyerte ezt a díjat. 

Összefoglalva: Ez egy intenzív, emlékezetes mozi. Rendkívül valóságos, adrenalin-növelő akcióval, szerethető szereplőkkel és fájdalmas befejezéssel. Amennyire tudom, a Cinema City Magyarországon nem vetíti, pedig illene. Sokkal inkább ezt kellene adni, mert szokatlan, európai és mégsem baromság. Aki teheti, nézze meg! 

Pontozás: 

imdb: 7.7 (2 év alatt 0.5-öt esett vissza.)

Szerintem: 5/5 (Pontlevonást nem adok neki, sőt, ha nem tudtam volna, mi fog történni, talán 6-ost is kaphatott volna.) 

Hírek:

- Olivia Neergaard-Holm írja a Shelley című horror forgatókönyvét, aminek azonban a sztori alapján nincs köze a Frankenstein írónőjéhez… 

Várható írások: Sötét zenék, Réber László rövidfilmjei.