Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: tomzameth@gmail.com

Kategóriák

18+ (1) akció (151) áldokumentum (7) animációs (71) bekategorizálhatatlan (6) dokumentum (15) dráma (346) fantasy (145) háborús (20) hill (20) hírek (91) horror (201) kaland (80) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (88) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (11) rövidfilm (14) sci fi (150) spencer (26) sport (39) szatíra (11) szuperhős (108) thriller (64) történelmi (42) vígjáték (492) western (11) zene (63)

Kék Szemek és A lány a tűzesőben Facebook Oldal

Friss topikok

  • Tévésámán: @Liberális Artúr: Köszönjük:) (2024.02.10. 13:04) 16. születésnapi bejegyzés I. – Összefoglaló 2023-ról
  • Tévésámán: @Gerberus: Az animáció egy része tényleg nagyon ronda, erre legjobb példa a felügyelő, de a pirami... (2024.01.18. 21:06) Halhatatlanok [Immortel (ad vitam), 2004]
  • Pedrolacarte9213: Szerintem egy igazi klasszikus. Számomra érthetetlen, hogy miért nem kapott Oscar-díjat. Összessé... (2024.01.11. 08:58) Excalibur (1981)
  • gigabursch: Ezek szerint a film kiválóan bemutatja, hogy az orvosi arrogancia nem mai találmány, viszont a gye... (2023.12.07. 14:04) Semmelweis (2023)
  • gigabursch: @Tévésámán: Kb három évtizede láttam. Orrba-szájba kerestem mindenféle megosztó oldalon, de sehol... (2023.09.15. 21:14) Csontváry (1980)

2015.10.21. 19:22 Tévésámán

Réber László rövidfilmjei

Ritkán nézek rövidfilmeket, mert kevéssel találkoztam, ami tényleg jó lenne, most azonban kikerülhetetlen volt, hogy megtekintsek hármat. Ezek azonban olyan művek, amikről szinte senki sem tudja, hogy léteznek és csupán egy személy erőfeszítéseinek köszönhető, hogy nem lettek az enyészeté.

0000018591.jpg

Réber László (1920-2001) grafikus, illusztrátor, karikaturista és rajzfilm-készítő volt. Ha így elsőre nem ugrik be róla semmi, akkor elég, ha annyit mondok, hogy Lázár Ervin és Janikovszky Éva könyveit ő illusztrálta – ugye, hogy emlékeztek a rajzaira? Magyarországon elsősorban ezekkel a kedves, rendkívül egyszerű rajzocskákkal azonosítják őt, de közben dolgozott az Élet és Irodalom meg a Lúdas Matyi lapoknál, csinált szobrokat, metszeteket, kollázsokat, illusztrálta Örkény István, Kurt Vonnegut és még számos más szerző könyveit. És mindezek mellett a ’60-as években három rövid, szatirikus rajzfilmet is rendezett/rajzolt. Október 15-én a székesfehérvári Hetedhét Játékmúzeumban megemlékeztünk róla a hagyományos Réber-konferencián, ahol ezúttal elsősorban mozgóképes munkássága került terítékre. Jöjjön most ezeknek az alkotásoknak a taglalása, időrend helyett játékidőben növekvő sorrendben! 

I. Az ember, a föld és az űr (1967) 

Játékidő: 50 másodperc 

Nagyon nehéz lenne megmondani, pontosan miről szól ez a színes, igen gyors kis alkotás. Leginkább az maradt meg belőle, amikor egy rakéta kilő a Földről az űrbe és landol egy másik bolygón. Sajnos ennél többet nem igazán tudok róla mondani, meg kellene néznem még egy párszor, hogy megértsek belőle valamit… 

Pontot nem adnék rá.

1501hetedhet1500020_nagy.jpg

II. Autókór (1964) 

Játékidő: 8 perc 

Az Autókór egy kollázs-technikával készült humoros, de még ma is aktuális filmecske. Hőse egy férfi, aki kénytelen naponta a zsúfolt buszon utazni a munkahelyére. Itt a lábára lépnek, oldalba könyökölik, szóval az út elég kellemetlen számára. De tudja, mi a megoldás: Kellene egy autó! Éjjel-nappal a gépkocsikról álmodik, a feje szinte autó-alkatrészekből áll, másra se gondol, másról se beszél.

Az egyszerű Réber-rajzok találkozása a valóságból kiragadott járművek és márkajelzések képeivel egészen érdekes világot teremt, amit nagyszerűen fest alá a háttérzene. A történet alapvetően a fogyasztói társadalom egyik legfőbb jóléti cikke, az autó „ellen” szólal fel – nem azt mondja, hogy haszontalan, hanem azt, hogy mennyi ember van, akinek fontosabb a kocsija minden másnál. A poénok egy része igen nyilvánvaló, de vannak kis rejtett utalások (például a „fiat” szó megjelenése a nő és a férfi párbeszédében), a cselekmény nagy része pedig – a végkifejletet látva egyértelműen – a hős fejében játszódik le. Ennek az embernek tényleg úgy tűnik, hogy ha lenne végre autója, akkor minden tökéletes lenne: megtalálná a párját, előléptetnék, szóval neki a slusszkulcs egyenlő a boldogság kulcsával. 

Ne feledjük, hogy a ’60-as évek elején járunk, amikor nem lehetett csak úgy bemenni egy szalonba és venni egy járgányt! Bizonyos márkák rendelkezésre álltak és az autót kérvényezni kellett, be kellett fizetni rá, aztán hosszú éveket várni, amíg végre kiutalták. Akkoriban nagyon nagy presztízsértékkel bírt, ha valakinek nyugati autója volt, illetve ha az itthon elérhető, elsősorban szovjet és német márkákból a drágább luxusmodellek valamelyikével rendelkezett. 

Ha belegondolunk, sokan még ma is úgy vannak vele, hogy legnagyobb kincsük, legértékesebb tulajdonuk az autójuk, ami elsődleges prioritást élvez. Magyarul: Réber a lényegre tapintott ezzel a kisfilmmel. Persze jó lehet, ha nem kell a benzingőzös buszpályaudvaron várakozni, vagy bezsúfolódni egy túlfűtött vasúti kocsiba, ám a gépjármű rengeteg pénzt és odafigyelést követel magának. A művész alkotótársaival egy korszakos problémára hívja fel a figyelmet, amit azonban így, 50 év távlatából is értelmezni tudunk. Hatása máig kitart, a poénjai szintén, tehát tök jó. Nekem nagyon tetszett! 

Érdekesség: Két rendező volt, az említett grafikusművész mellett a másik Imre István (Vuk; Frakk, a macskák réme; Gusztáv; stb.). 

Bár az imdbn fent van, de elegendő értékelést még nem kapott, így pontszáma sincs. 

Szerintem: 5/5 (A háromból ez a legjobb, legalábbis számomra!)

1501hetedhet1500022_nagy.jpg

III. Eldorádó (1965) 

Játékidő: 10 perc 

Ez Réber leghosszabb alkotása, amiben szintén a fogyasztói társadalom elé állít görbe tükröt. Ezúttal négy dolgot állít pellengérre: A televíziót, a rádiót, a színes magazinokat és a telefont. Karikírozott, eltúlzott formában, de bemutatja, hogy ezek a tárgyak miként ejtik rabul a tulajdonosaikat, és hogyan építenek falakat az emberek közé. Láthatjuk, hogy a rádió szempontjából a hallgató csak egy pár fül; a tévé szemszögéből a néző egy pár szem; és végül a másik ember szemében maga az ember is leredukálódik arra, amit néz, hallgat vagy birtokol. 

Ez a mű az Autókór folytatásának tekinthető, ám kevésbé vicces, inkább elgondolkodtató. Réber ugyanazt a kollázs-technikát használta itt is, azonban most egy egész történet helyett inkább kis „példabeszédeket” kapunk a civilizáció legújabb vívmányainak túlzott használatáról. Viszont úgy gondolom, hogy a korábbi műnél jobban működik a mondanivaló, mivel humorosabb formába csomagolták – megmarad a poén, így jobban el tudunk gondolkodni rajta. 

Érdekesség: Varga Zoltán filmtörténész a konferencián elmondta, hogy a két hosszabb Réber-rajzfilm különleges abból a szempontból, hogy mindkettő tartalmaz egy-egy kis fölvezetést a főcím előtt. Ez pedig a műfajban teljesen szokatlan megoldás. Az Autókórnál megemlítette, hogy a művész munkáira egyébként is jellemző többféle értelmezési lehetőséget milyen jól aknázták ki; az Eldorádónál meg a filmes trükkök sajátos alkalmazása került szóba. Widengard Krisztina, Réber László lánya és a hagyaték gondozója elmondta, hogy ezek a filmek 16 mm-es szalagokon porosodtak a Magyar Televízió archívumában; ő viszont saját pénzén mindhármat digitalizáltatta – egyelőre hivatalos kiadásban ezek a művek még nem jelentek meg. Bár az imdbn sem Az ember, a föld és az űr; sem az Eldorádó nincs fent, további címek megjelennek Réber neve mellett: Élőszereplős alkotások = A nagy kék jelzés (1970 –grafikákat csinált hozzá), Az oroszlán ugrani készül (1969 - fotómontázsokat hozott össze ehhez), A varázsló (1969 - rajzokat rajzolt hozzá). Animációs rövidfilmek: Erdei sportverseny (1952), Kutyakötelesség (1953) és A kiskakas gyémántfélkrajcárja (1951). Az első kettőnél tervező, a harmadiknál „trace artist” volt, ez talán körvonalazót vagy előrajzolót jelent? Az Autókórnál ugyanez a megjelölése, plusz író és rendező. 

Összességében nekem az Autókór tetszett a legjobban. Az első inkább egy kísérleti filmecske, az utolsóban pedig a jó ötletek ellenére a humor nem annyira dominál, mint ahogy elvártam tőle. Ha csak a másodikat nézzük, elképzelhető, hogy ha több teret kap és marad ebben a szakmában, nagy rajzfilmes válhatott volna Réber Lászlóból. Így „mindössze” nagy grafikus és illusztrátor maradt:)

Szólj hozzá!

Címkék: magyar rövidfilm animációs


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr328010277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása