Nagyon kevés film van, amit úgy tényleg látni akarok, gondolkodtam rajta egy kicsit és hármat tudnék felsorolni: 1. London After Midnight (1927-es némafilm, elveszett mozi, csak töredékként él, ebben a formájában írtam róla), 2. Tocsin (2018-as rövidfilm a Kajmán-szigetekről Juno Temple-lel, amit szerintem soha senki sem látott) és a 3. a Corvidae, amiben pedig Maisie Williams szerepel. Ha már Maisie, az előző cikkemben éppen az ő filmjét méltattam, ettől megjött a kedvem, hogy bepótoljam az elmúlt 2 évnyi munkáit. Jön a halovén (tudom, hogy nem így kell leírni vagy kimondani), ezért is választottam a felhozatalból a The Owners-t. Valamennyit sejtettem a történésekből, de mivel az utóbbi 3-4 évben alig néztem horrort, ez most felüdítően hatott.

Angliában járunk, ahol két kisvárosi semmirekellő (Ian Kenny – Nathan és Andrew Ellis – Terry) összeáll egy veszélyes gazemberrel (Jake Curran – Gaz), hogy kirabolják a település szélén, egy hatalmas kúriában élő öreg házaspárt. A buli azonban már az elején több sebből vérezni kezd, amint a trió belép a házba, közben meg még megjelenik Nathan barátnője is (M.W. – Marie), aki szeretné, ha végre elhúznának; ám a pincében talált nagy, ósdi széf láttán a férfiak eldöntik, ezt bizony ki kell nyitni. Ahhoz azonban szükségük van a kódra, ezért lesben állva megvárják a tulajokat (Sylvester McCoy – Dr. Huggins és Rita Tushingham – Ellen), majd megpróbálják kiszedni belőlük a zár kombinációját. A kényelmetlen helyzet hamar még rosszabbá válik, mikor az öregember felismeri a betörőket – innentől pedig elszabadul a pokol…

A home invasion azt jelenti, hogy behatolunk valakinek a házába, valamilyen tisztességtelen szándékkal. Ilyenkor a történések sora két irányt vehet: Vagy úgy lesz, ahogy mi akarjuk, vagy nem. És persze ott a kérdés, hogy mit is követünk el éppen? Betöréses rablást vagy netán gyilkosságot? Azt hiszem ez éppen elég volt körülírásként – akit érdekel ez a mozi, az inkább nézze meg, aki pedig már látta vagy nem akarja látni, az olvasson tovább, mert mostantól SZPOJLEREK KÖVETKEZNEK!

A nyitánynál egy percen át stúdiólogókat láthatunk, ez megszokott. Az már kevésbé, hogy eközben semmilyen hang nincs. Gyorsan bele is tekertem a kópiámba, hátha valami elbaszott verziót találtam, de nem, direkt ilyen. A következő érdekes lépés a készítőktől a klasszikus felvezető stáblista, ilyet ma már ritkán lehet látni. Elsőre az sem egyértelmű, hogy mikor játszódik a sztori, ám a „hősök” mobiltelefonjaiból ki lehet találni: valamikor a 2000-es évek legelején járunk…

Már az alap csapat nagyon tetszik, ennél britebb fejeket keresve se lehetne találni, a csoportdinamika is kitűnő: Van a „góré” (Nathan), a specialista (Gaz), a gyökér (Terry) és a csaj (Marie). Utóbbi a (Hofi után szabadon) jónevű útiköltség - a kiszőkített Maisie-t az első 17 percben alig láthatjuk és emiatt (is) a The Owners első negyed órája elég eseménytelen. A fiúk számtalan nyomot hagynak maguk után, nem találnak semmi kiemelkedő zsákmányt, ám ha figyelünk, már csöpögtetnek nekünk pici információ-cseppeket: A tulajok lánya, Kate, nyilván halott. Vajon mi lett vele? Marie-nek volt egy nővére, aki elment. Vajon hová és miért?

Újabb meglepetésként ért, hogy két jelenet között látszólag hirtelen éjszaka lett. Ez azért fura, mert a csaj azt mondja, mennie kell dolgozni, kell neki az autója, amit a fiúk fel akarnak használni a szajré mozgatásához. Ezek szerint vagy késő délután jelennek meg a háznál vagy szó szerint egész nap ott szórakoznak; de akárhogy is van, ez egy érdekes megoldás az idő múlásának érzékeltetésére. A sztori viszont a 20. percben indul be, ekkor érkeznek meg a tulajok… Amíg viszont ide elérünk, addig csak a veszélyesnek tűnő, rendkívül bunkó és valahol mégis nevetséges Gaz az egyetlen szórakoztató elem.

Következik a fő konfliktus-szekvencia, amikor az apró termetű öreg házaspárt a fiatalok megkötözik és leültetik az egyik szobában. Itt először úgy tűnik, hogy a Doktor (aki már most tudja, miért írom nagy betűvel, annak piros pont jár:)) behódol a tolvajoknak, a felesége meg csak egy törékeny, idős asszony, aki még meg is sérül az akció során. Azonban az öregember figyel a részletekre, hamarosan leérünk a pincébe és a 33. perc körül kezdődik a mindenki mindenki ellen. Ebben a nagyon izgalmas részben a legerősebb akaratok egymásnak feszülnek – én pedig innentől sejtettem, hogy a széfben nem pénz van. De akkor mit rejtegetnek benne? Most lehet szurkolni, hogy minden jó irányba forduljon: Ha Gaz kinyitja a széfet, akkor a srácok leléphetnek a pénzzel. Ha Terry megembereli magát vagy Marie kiszabadul, akkor kiszabadíthatja a Doktort és megmenthetik a sérült Nathant. Viszont van még egy óra a játékidőből. Akkor mi fog történni?

Aligha árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, a szerepek felcserélődnek, mint mondjuk a Vaksötét esetében. A két erős férfi hamar kiesik a játszmából, marad a lány és a gyökér srác. A terep is az öregeknek kedvez, nem beszélve a régi ismeretségről, ami miatt a Doktor személyre szabottan tud a lelkükre hatni. A titkok is egyre izgalmasabbak lesznek: Mi lett Kate-tel? Mi történt Jane-nel, Marie ikertesójával? Új fejlemény az idős asszony demenciája, amit újfent ki lehet játszani, mint elterelő motívumot; plusz ott van még Terry és Jane viszonya a múltból, ami mindent megkavar. Azonban Marie-t kemény fából faragták, és míg korábban ő volt az első, aki a látszólag veszélytelen tulajok segítségére sietett, most már tudja, brutális ellenfeleket kapott.

1 óra 10 perc körül összemegy a kép – visszatekertem, néztem, hátha véletlenül megnyomtam valamilyen gombot, de nem, ez megint egy különleges, hangulatteremtő fogás a készítők részéről. A konyhában játszódó rendkívül intenzív részhez különösen illik a klausztrofóbiát előidéző összeszűkült néznivaló. A véres események folytatódnak, aki szereti a grafikus horrort, az találhat magának borzongató részleteket, de az elmére ható rémségek kedvelői se maradnak hoppon. Végül aztán jön egy előre látható csavar, mert a gyenge pont nyilvánvaló; utána azonban egy előre nem láthatót is előhúznak, amikor kinyílik a széf… A lezárást tovább erősíti a stáblista, ami a megszokottól eltérően fentről lefelé halad. SZPOJLEREK VÉGE

Pár szót az alkotókról: Ez egy független, angol-francia-amerikai koprodukció. A sztorit egy francia grafikus novella, Hermann Huppen és Yves H. munkája, az Une Nuit De Pleine Lune ihlette; a forgatókönyvet hárman írták; Mathieu Gompel (ez a második munkája), Geoff Cox (eddig öt mozgóképhez írt), meg a rendező Julius Berg (sorozat-direktor, ez az első egész estés műve, valamint az első forgatókönyve). Egy-két érdekesség: Maisie Williams a 12. Doktorral találkozott több alkalommal a felújított Doctor Who 9. évadában, Sylvester McCoy pedig az utókor által sokszor negatívan megítélt 7. Doktor. Pár évig olyan órát hordtam, mint Marie, de annyira nem ajánlom, mert bár a szíja tényleg fém, a háza csak fémszínűre festett műanyag, ezért el tud törni – az enyém szét is ment. Az imdb szerint cikkem tárgya vígjáték – ezt erősen megkérdőjelezném. Végül egy utólagos észrevétel: A politikai korrektség szintje minden tekintetben 0, ezért nagy plusz pont jár.

Összesítésben az unalmasnak mondható kezdet után feszült, véres játszmának lehetünk tanúi, amiben biztosan lesz egy-két csavar minden néző számára. Akik éjjel-nappal horrort néznek, azoknak nyilván kevésbé fog tetszeni, inkább a valós bűnügyi helyzetek meg a természetfeletti/technológiai elemet nélkülöző rémisztgetés kedvelőinek javaslom – illetve Maisie Williams-rajongóknak!

Pontozás:

imdb: 4.9 (Egyáltalán nem volt ennyire rossz.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Sylvester McCoy továbbra sem pihen, készülő munkáinak listáján három ígéretes cím is akad. Az első a The Candy House, mely három Grimm-mese egybeolvasztása borzongató fantasy-vé (a tippem a Piroska és a Farkas, a Jancsi és Juliska meg a Hófehérke); ezt követi a Room Ten, egy újabb horror, amiben McCoy az idős szomszéd, aki megelégeli a másik lakásból érkező zajokat, ezért a maga kezébe veszi a dolgok megoldását. Az utolsó pedig a The Inspector Chronicles, ami egyértelmű Doctor Who-koppintás, de akár jó is lehet.