Amióta a mostani kormány ül az ország pilótaszékében, elterjedt a „közmédia” kifejezés. Korábban csak köztelevízió meg közrádió volt, de hát haladni kell a korral, nem elég ez a kettő, kell még internetes felület is, hogy lehessen azt mondani, „média”. 

Első intézkedésükként a Királyi Televízióból CNN-szerű 24 órás hírcsatornát csináltak, ami nem csak rendkívül unalmas és repetitív, de borzalmasan idegesítő is. Az M2-t átnevezték Petőfi Tévének vagy minek, ahol trendinek szánt izék mennek a fiataloknak; az M3 szólt a nyugdíjas és idősebb generációnak, egyfajta nosztalgia-csatornaként; az M4 sportot közvetít, az M5 pedig oktató jellegű. Az M1 korábbi szerepét átvette a nemzetközileg fogható Duna Tv, aminek immár két változata van, és akkor ez még kiegészül a rádiókkal (Kossuth, Bartók, Petőfi, persze már ezeket se így hívják) meg a Magyar Televízió honlapjával, és kész a „közmédia”. El lehet morfondírozni rajta, mi ennek az entitásnak a feladata; illetve azon is, hogy az M1 évtizedeken át egymagában meg tudta oldani ezt az összes feladatot, általában sikeresen. De most nem ezért vagyunk itt, hanem hogy rágódjunk egy kicsit azon, mi és miért történt az M3-mal… 

Amikor eme csatorna elindult, tök jó ötletnek tartottam, hogy az egyébként immár filmeket, sorozatokat és normális műsorokat nem sugárzó M1 helyett; meg a napjaink mocskával megterhelt Duna Tv helyett átvegye a nosztalgia-keltés szerepét. A hazai sorozatok egy része bizony hagy kívánnivalót maga után (ezt az Egynyári szerelem nevű izét ki tudja, nézi-e valaki; de sokan emlékszünk a rendkívül színvonalas Űrgammákra; hogy a most is futó Barátok közt nevű mosladékról ne is beszéljünk); de azért anno párszor mégis belenyúltunk a tutiba. Mondanom sem kell, hogy az M3 nem véletlenül sugározta háromszor elejétől a végéig a Szomszédokat, amibe egy évtizednyi Kelet-Európa és Magyar Köztársaság van belesűrítve, de hasonló népszerűségnek örvendett a képernyőkön az Angyalbőrben, a Linda meg a Kisváros. 

Az adó igazi érdeme viszont a régi ismeretterjesztő-sorozatoknak (pl.: Jankovics Marcell történelmi sorozatai, Századfordító magyarok, stb.), a legtöbbeknek teljesen ismeretlen, mégis kitűnő hazai tévéfilmeknek (A nagy fejedelem, A halál fekete angyala, stb.) meg az elmúlt 60 év legjobb magyar filmjeinek sugárzása volt. Bár az igazán jó dolgokat vagy hajnalban vagy késő éjjel adták (pl. a színházi közvetítéseket); a délutáni és esti műsorsávban szinte mindig akadt valami jó. Ez a sok pozitívum egyértelműen arra mutat, hogy az M-jelű csatornák közül az M3 volt a legnézettebb, legalábbis én ezt hiszem, mert itt tényleg szórakoztatás és ismeretterjesztés ment anélkül, hogy repetitív, propagandisztikus vagy szájbarágós lett volna. 

Éppen ezért kellett áttenni a nyilvánvalóan senki által nem látogatott „közmédia” weboldalára, hogy azokat, akik magyar minőséget akarnak látni, a saját honlapjuk elé kényszeríthessék. Ugyanakkor – ez már Mozsárágyú gondolata – az M3 közönségének jelentős része feltehetően a mai nyugdíjas vagy középkorú generáció lehet/ett, akik viszont valószínűleg nem fogják, nem is tudják követni a csatornát az internetre. Mert hiába van boldog-boldogtalannak löködős telefonja, ha képtelenek kezelni… De el tudom képzelni, hogy szerepet játszott ebben a költöztetésben az is, hogy a legtöbb dolog, amit eme csatorna adott, az a szocializmus idején készült, szóval a keresztény polgári demokratikus kormányban valaki rájöhetett, hogy jé, ez nem azt közvetíti, amit mi akarunk (lásd: M1). Pedig attól, hogy valami a komcsik idején készült, még lehet jó, sőt, lásd: Körhinta; Két félidő a pokolban; Isten hozta, őrnagy úr!; Szindbád; A tanú; stb. 

Összefoglalva tehát akár a politika, akár a kereskedelmi szempontok szóltak közbe, ezzel a hülye ötlettel nagy öngólt rúgott a „közmédia”. Én biztosan jóval kevesebb tévét fogok nézni ezek után…