A dolgok állása az, hogy ez egy nézhető film, de meg lehetett volna valósítani kábé másfél órában is.

     A történet nem nagy szám. Egy politikus - Stephen Collins (Ben Affleck) - szeretője tisztázatlan körülmények között meghal. Ahogy kibontakoznak a szálak, egyre világosabb, hogy valakinek, vagy valakiknek útjában volt a csaj. A sztorit a fiatal Della Frye (Rachel McAdams) kapja, segítségre pedig Cal McAffrey-től (Russel Crowe) számíthat, aki tapasztalt és dörzsölt újságíró. A csavar az, hogy Cal meg a képviselő bácsi régi haverok, és az ugyebár nem helyes, ha a zsurnalisztát személyes szálak kötik egy megírandó valamihez. Ja, meg viszonya volt annak idején Collinsnével (Robin Wright Penn). És még a főszerkesztő (Helen Mirren), na meg a zsaruk is cseszegetik a főszereplő urat. 

    A film legnagyobb hibája mindenképpen az, hogy túl lassú, vontatott, csak az izgalmas részek pörögnek. Egynéhány párbeszéd maga a nagybetűs KLISÉ, és mondjuk én Sean Penn egykori nejét még nem láttam jól játszani, ebben sem bűvölt el. Russel Crowe az egyedüli, aki meggyőző. Meg Helen Mirren, de ő nem szerepel túl sokat, és még végülis McAdamset is a jó kategóriába sorolnám. Ismertebb mellékszereplő még Jeff Daniels, meg Harry Lennix. A vége főcím viszont tetszett.

    Erős hármast kapna tőlem a film a suliban, de javítási lehetőséget adnék neki. És amennyi pénzből gazdálkodnak arrafelé, még meg is csinálhatnák újra. De minek? Crowe-ért piros pont.

Az este, mikor bemostam Russel Crowe-nak rovat: