Tegnap döntés elé kerültem: nézzem a Kéjutazást, amit egyszer régen már láttam, vagy ezt, aminek egy másik feldolgozását már láttam? A cím is mutatja a választásomat.

Mit kell tudnunk a Dűnéről? Frank Herbert sci-fi regénye legalább olyan legendás, mint az Alapítvány vagy a Világok harca. Szerelem, ármány, háború és megváltás, mindez a távoli jövőben. A történetben két nagy ház, az Atreides és a Harkonnen háborúját láthatjuk, a világegyetemben, ahol a fűszer nevű anyag mozgat mindent. Fűszer pedig csak egy helyen van: az Arrakis-on. Mindenki célja, hogy megszerezze ezt a sivatag-bolygót, amit leviatáni férgek uralnak - de közben észre se veszik lakóit, a kék szemű fremeneket, akiket senki sem kérdez meg, mielőtt leigázzák az otthonukat.

A sztori első filmes feldolgozásáról van most szó, melyet David Lynch rendezett. Lynch bácsiról tudtam eddig, hogy az érthetetlen filmek királya (lásd Mulholland Drive), de ért a normálisakhoz is (Elefántember, ha ez normálisnak nevezhető). A rendező jellegzetes stílusa nagyon rányomja a bélyegét erre a filmre, álomszerű látomások, megdöbbentő képek és groteszk figurák sorakoznak fel előttünk.

A képen a főhős Paul (Kyle MacLachlan) és anyja (Francesca Annis). A kép sajnos nem adja vissza a hölgy szépségét - de ha már itt tartunk, csupa szép nőt kapunk még: Virginia Madsen (igaz, csak a legelején szerepel), Sean Young (a Blade Runner emlékezetes Rachelje) és Alicia Witt (Ő itt csak kislány, de keressetek róla képet, nem hazudok:)) Nem semmi színészekből áll a férfigárda sem: Brad Dourif (Chucky, a gyilkos baba hangja), Jürgen Prochnow, Patrick Stuart, Sting, Max von Sydow és egy apró szerepre a direktor is beugrik (ő az aratógép rádiósa).

Külön kiemelést érdemel Harkonnen báró megformálója, Kenneth McMillian (a képen). Játéka igazán ördögivé és őrültté teszi ezt az amúgy sem szimpatikus, gusztustalan és gonosz karaktert. Mellette még fontos megemlíteni Siân Phillips tisztelendő anyáját, aki szintén remekül megformált, félelmetes és jéghideg alak. A látvány szerintem nagyszerű, a régi korok makettjei csodálatos atmoszférát teremtenek. Érdekesség, hogy ebben a filmben volt először számítógéppel animált emberalak (a pajzsgyakorlat-jelenet). A zenét pedig a Toto zenekar szerezte.

A Dűne univerzumának talán leginkább király lényei pedig a hatalmas arrakis-i férgek. Sajnos a filmbeliekről nem találtam képet, de nagyon jól néznek ki, ma is megállják a helyüket bármilyen CGI monszta ellen:) (Azért a Navigátor se semmi...)

Most pedig következik valami, amit biztosan nem vártatok volna. Egy ilyen neves szereplőgárda, 6 év (!) munkája, a lenyűgöző effektek, a jó zene és a csodás történet dacára a Dűne anyagilag megbukott. Lynch a karrierjének egyetlen valódi bukásaként tartja számon ezt a filmet, de miután számomra ez kiderült, elgondolkoztam kissé. Nagyon sokszor halljuk a karakterek gondolatait, de mindig csak egy-egy mondatot, ez borzasztó fura. Paul vízióira nincsen igazi magyarázat, ahogy pl. arra sem, hogy Harkonnen báró miért csináltat magának keléseket az arcára (bvüee). Narráció hol van, hol nincs, hol ez a karakter beszél, hol a másik. Szóval van pár dolog, ami nehezebben emészthetővé teszi ezt az alkotást.

Mégis, én úgy gondolom, hogy érdemes megnézni - sőt, megjött a kedvem a Dűne-sorozat megtekintéséhez is. 2010-ben pedig állítólag készül egy negyedik feldolgozása Frank Herbert művének - valamint ebben az évben várható a már szóba került Gyerekjáték újrája is. (Nem tudom, mire utaltam itt.) Visszatérve a Dűnéhez:

imdb.com felhasználói szerint: 6.6/10 (Azért úgy tűnik a közönségnek tetszett. - 7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Jelenleg nálam van a Holtak tava, amiről már van kint egy cikk, valamint az utolsó két Babylon 5-mozi is - ezek közül választok valamit ma éjjelre. Hamarosan várható még a Fűrész V.-ről szóló írásom is. (Már mindegyikről született cikk.)