Columbo hadnagy után Maverick volt az első, akivel találkoztam a tévéképernyőn. Mármint filmben. Életre szóló élmény volt, valószínűleg akkor eldőlt, hogy én a vígjátékokért fogok bolondulni.

     Bret Maverick (Mel Gibson) nagy zsugás hírében áll, legnagyobb vágya, hogy benevezhessen egy félmillió dolláros főnyereménnyel kecsegtető pókerversenyre. De addig el is kéne jutni. Először is, hiányzik még 3000 dolcsi a benevezéshez, meg aztán a sors se hordozza a tenyerén Mavericket. Próbálja beszedni tartozásait régi ismerőseitől, ők meg valamilyen okból nem szívesen tesznek eleget kötelezettségeiknek, aztán kirabolják, szerez magának néhány ellenséget, a halál karmai közül is ki kell magát szabadítania, egyszóval zajlik az élet a Vadnyugaton. De azért összetalálkozik olyanokkal, akik nem akarják mindenáron kinyírni őt, meg néha jól jön a segítségük is. Ők Annabelle Bransford (Jodie Foster), a tolvajkodás "szakértője", és Zane Cooper (James Garner), a megnyerő úriember. Ők is a versenyre tartanak... de ott mi vár még rájuk!

     Ez egy olyan film, hogy egy pillanatig sem lehetünk biztosak abban, ki kicsoda, ki mikor mond igazat. Meg röhögős film. A három főszereplőnek nagyon jól áll a figurájuk, lubickolnak a szerepükben. A zenét nagyon eltalálták, a kosztümök kitűnőek, egy unalmas pillanatot sem tudok említeni, pedig ha 15-ször nem láttam, akkor egyszer sem. Olyan mellékszereplők emelik a film fényét, mint Alfred Molina, James Coburn és Graham Greene. Az operatőr meg Zsigmond Vilmos. Minden klappol. A középpontban meg természetesen a póker áll. Korda Gyuri kommentárját nem tudom ígérni a kártyapartik alá, de anélkül is élvezetesek. Gyuri bácsi mindig kalandról, játékról és szerelemről énekel, na ezek mind megtalálhatók eme alkotásban.

     Óriási film, remek szórakozás több mint 2 órán át!