Aki látogatja az oldalt, annak gondolom feltűnt A héten a tévében rovat. Nos, ezt a filmajánlót jónéhány éve találtam ki, hogy az oldalon belül is legyen ajánlás azoknak a mozgóképeknek, amiket az elkövetkezendő hét napban megnézhet az olvasó. Pár másik weboldal ellopta az ötletet, de engem nem zavar… A lényeg az, hogy ha nincs is új írás, minden vasárnap itt vagyok és átböngészem a virtuális tévé-újságot, aztán kiemelem, amiket szerintem érdemes lesz a jövő héten látnotok. Kezdetben minden szerepelt itt, amiről van cikkünk; aztán már csak olyan, ami 4-es vagy annál magasabb pontszámot kapott; ezévtől újdonságként csak olyat ajánlok, amit fel tudok idézni, illetve én is megnéznék. Miközben a listát készítem, azért rákattintok egy-két érdekesnek tűnő címre – sajnos a leírásaik 99%-ban csalódást okoznak.

Ha pedig az ember másnap 7:25-kor kel és csak 19:40 környékén ér haza, akkor elkezdi megválogatni, hogy a napja végén lévő kb. 3-4 órát mire használja fel. Sokszor szívesen megnéznék valamit, de egyszerűen olyan későn adják, hogy nincs se energiám, se kedvem fennmaradni; illetve a kezdés időpontja a munkaidőmbe esik – emiatt nem tudtam például újranézni a Mephistot, ami most biztosan többet mondana, mint 10 évvel ezelőtt… (Miért nem töltöm le vagy nézem meg a visszajátszásban? Mert annyira nem érdekel, illetve én a ’90-es évek gyereke vagyok, nekem a tévé az, amit éppen adnak.)

Nagy meglepetésemre a politikai korrektség melegágyában, az HBO-n találtam jelenlegi cikkem tárgyát, ami bizony sehogyan sem illik a hollywoodi propagandába. Csodálkoztam is, hogy vajon mit keres ez itt; de hát nyilván a csütörtök esti premier meg a pénteki ismétlés után valószínűleg nagyon sokáig nem láthatjuk újra…

2022, Észtország, egy lepukkant kis lakótelep, valahol a semmi közepén: Itt él hősünk, a tizenkét év körüli Kristjan (Nils Jaagup England), aki kis baráti társaságával (Loore – Rebeka Kask, Ariel – Laura Vahtre, Mia-Margot – Una Marta Soms és Siim – Kimi Reiko Pilipenko) az erdőben megbúvó elhagyatott, romos gyártelepre jár játszani. A srácok nem tudják, milyen veszélyes egy ilyen elhagyatott épület, hiába figyelmeztetik őket a felnőttek – meg különben sincs jobb dolguk. Rájönnek, hogy a játékukban kastélyként szereplő objektumot egy öregember (Elmar - Andres Lepik) őrzi, aki megpróbálja őket távol tartani; és miután Loore kishúga is a nyakukba szakad (Mirja és Mirje Toomsalu), a gondok csak tovább sokasodnak, így elhatározzák, hogy kiiktatják az őrt, aki útban van. A sors váratlanul a segítségükre siet, mikor a nyomukban járó férfi belezuhan egy aknába. Most már szabad a játék – de mi lesz Elmarral?

A Szunnyadó szörny rendkívül érdekes, mert a mi világunkban játszódik, de olyan, mintha mégsem ez lenne a helyzet. A gyerekek közül legalább a főhősnek van okostelefonja, de ezt sohasem használja; a többieknek talán nincs is. A környezetükben talált dolgokkal játszanak, roncs autókon „szörföznek”, hatalmas kábel-dobokról ugrálnak le; vasrács-maradványokkal kardoznak vagy hercegnői lakosztályt építenek szemétből. Egy régi, elveszett világ gyermekei a modern jelenben.

Már a csapat felépítése is szokatlan, hiszen négy lány és két fiú van benne; kezdetben úgy tűnik, hősünk a „főnök”, ám aztán megváltozik a csoportdinamika… Erre még visszatérünk, előtte azonban meg kell említenem, hogy a fiataloknak természetesen vannak konfliktusaik a szüleikkel, ám ezek csak apró részletek. Sokkal lényegesebb a gyermeki világszemlélet: A gyerek úgy gondolkozik, hogy ha valamilyen problémát nem mond el a felnőtteknek, akkor az a probléma olyan, mintha nem lenne és majd egyszer csak megszűnik. Jól emlékszem, amikor anno az intőimet meg az egyeseimet elhallgattam itthon, mert amíg nem tud róla senki, addig nincs fejmosás, veszekedés, számonkérés. Vagy büntetés: A Tagurpidi torn központi szereplői majdnem mind ettől tartanak és végső soron ebből adódik a teljes konfliktus.

Érdemes elidőzni egy kicsit a legfontosabb felnőtt szereplőnél, Elmarnál. Hatvanas éveiben jár, sebes az arca, olcsó ruhákat hord, dadog és a háta mögött azt beszélik, hogy alkoholista. Aztán ez csak tovább fokozódik, mikor bejön a telepre, mert szembesíteni akarja a szülőket a gyerekeik visszatérő szabályszegéseivel. Látjuk, amint a férfiak le se szarják, a nőknek elmondja, amit akar, de határozatlan, maga se tudja igazán kezelni a helyzetet. Ezek után az asszonyok egymást közt kezdik terjeszteni a pletykát, hogy az elhanyagolt külsejű öregember perverz és ez eljut a gyerekek fülébe is. Innentől indul a cím első értelmezési lehetősége: Elmar a szörny, a perverz, öreg alkoholista, akit el kellene zavarni – pedig bennem végig az volt, hogy talán nem csak azért akarja távol tartani a fiatalokat a gyártól, mert ez a munkája, hanem mert meg akarja védeni őket a veszélytől…

„Nem bízhatsz a felnőttekben!”

Ez a lett film azért is volt számomra nagyon érdekes, mert semmi se úgy történik benne, ahogy azt vártam. Például a megszokott amerikai formula szerint a gyerekcsapatban találhatsz magadnak egy alakot, aki önmagadra emlékeztet, ezért megkedveled majd, itt viszont mintha mindegyikükben lenne valami, amihez kötődhetsz: Kristjan a fiúk kalandvágyó természetét jeleníti meg, egyben megtestesíti azt, hogy a fiatal fiúk szeretnék, hogyha komolyan vennék őket az idősebbek, pláne a felnőttek. Loore és Lissandra kapcsolata mutatja a testvérek közti nagy korkülönbség hátrányait, amikor a nagylánynak pesztrálnia kell a kicsit, aki még nem tud vigyázni magára; viszont ettől a hugi teherré válik, probléma-forrássá. Ariel a fiús lány, aki nem akar hercegnő lenni, inkább lenne Lara Croft, ezzel viszont nem teljesíti az anyja elvárását; Siim pedig fél az iszákos (?) apjától, aki puhánynak tartja és talán még veri is. Mia-Margot különösen kedves volt számomra, hiszen olyan, mintha egy álomvilágban élne, egy pillanatra se lép ki a játékból, neki a valóság unalmas hely; ráadásul szemüveges is – mintha csak magamat láttam volna benne:)

A sztori realizmusát növeli az itt-ott elejtett néhány káromkodás, az alkoholról meg a halálról történő értekezések, valamint az olyan apró részletek, mint a főhős bátyjának tavalyi rendőrségi ügye, Siim apjának és Loore anyjának „trendi” külseje vagy a gyerekek sebeinek bemutatása, amiket itt-ott szereznek. Elmar szeretetének megnyilvánulása a kutyája felé vagy Lissandra naivitása szintén olyasmik, amikkel gyakran találkozhatunk saját realitásunkban.

„Te rendes gyerek vagy.”

SZPOJLEREK INNENTŐL

Beszéltem már a cím első értelmezési szintjéről és említettem a csoportdinamika megváltozását is, haladjunk tovább ezen a nyomon! A szörny második értelmezése a bennünk élő szörny, amely hamar kibontakozik a csordaszellem által támogatott ifjakban. Míg Mia-Margot inkább csak sodródik az árral és beleveszi Elmart a fantáziavilágába, addig Lissandra semmit se ért abból, ami történik. Loore viszont fél, hogy az anyja eldobja magától és akkor az apjához kell költöznie, Siim meg a saját apja haragjától tart, a veréstől, amit kap, ha mindez kiderül. Ariel, akit végülis otthon elnyomnak, hamar elnyomóvá válik, belőle lesz a főkolompos, aki a józan ész ellenére kitart amellett, hogy hagyják a szerencsétlen öreget az aknában; eközben a másik két gyerekre hivatkozik, mondván mi lesz ővelük? Kristjan a barátai érdekében visszakozik, ám aztán Ariel és Siim hamar ellene fordulnak. Mia-Margot inkább gyorsan elutazik, hogy ne kelljen részt vennie a konfliktusban, marad hát Loore, aki talán segít majd Elmar megmentésében.

Kis apróságokból látszik, hogy Kristjan és Loore között alakulhat valami, ám a lány végül elárulja a fiút, ez újabb váratlan esemény. Tetszett a befejező buszos jelenetben, amikor a fiú, aki végülis elvileg elviszi az egész balhét a „barátai” helyett, nem vesz tudomás a kétségkívül szép lányról, akinek tetszik és nyitott lenne az irányába – egyszer már elárulta, ezért elvesztette a bizalmát. Közben viszont a főhős meg a bátyja közti kapocs egyértelműen megerősödik, immár mindkettejüknek van „priusza”.

A Szunnyadó szörny azt a kérdést boncolgatja, amit Kristjan feltesz egy beszélgetésben: Te mit tennél, ha ismernél valakit, aki bajban van, de ha segíteni akarnál rajta, akkor azzal másokat, köztük önmagadat is bajba kevernéd? Az öt gyerek öt különböző választ ad erre a kérdésre, ám négyen közülük egyértelműen a gyermeki lét önközpontúsága miatt választják azt, amit. A központi szereplő meglepően érett döntést hoz, mikor rájön, hogy Elmart meg kell menteni, különben meghal. Sutba dobja a saját érdekeit, hogy segítsen, elismeri a felelősségét; sőt, a keretet adó narrációban azt mondja: „nem akadályoztam meg”, pedig láthatjuk, hogy miután hagyta leesni a férfit, onnantól már hiába próbálkozott bármivel. A barátokból fokozatosan ellenségek lesznek, a nyitott befejezés azonban nem hagy kétséget afelől, hogy Kristjan jól döntött, övé az erkölcsi győzelem.

Végül két érdekes megfigyelés: A narráció igazából nem a nézőnek szól, hanem azt halljuk, amikor a főhős elmeséli két rendőrnek, hogy mi is történt. Mikor Kristjan bezárkózik a vasúti kocsiba, ami az őrbódé, akkor abban elvileg ott kellene lennie Elmar telefonjának, amit korábban még látott és hallott is; mégsem jut eszébe, hogy segítséget hívjon vele. Mai társadalmunkat jellemzi, mikor az egyik anyuka azt mondja a gyerekeknek: „Játszatok inkább a telefonnal…” Ők viszont mégis a valódi játékot, a kalandot választják – vesztükre?

SZPOJLEREK VÉGE

Érdekességek: A rendező Jaak Kilmi, az író Aidi Vallik, a sztori pedig semmin sem alapul, eredeti kitaláció! Az észt cím lefordítva azt jelenti: A fejre állt torony, az ipari komplexum valójában rádió-állomásként szolgált.

A Szunnyadó szörny méltó figyelemfelkeltő címéhez: Érdekes, izgalmas történet, ahol végülis nem annyira az eseménysor, mint inkább a szereplők döntései állnak a középpontban. Aki megnézi, az felteheti magának a kérdést, hogy vajon jó gyerek lenne-e az adott helyzetben vagy inkább tartaná a száját? Viselné maga a tetteinek következményeit vagy hagyná, hogy más szenvedjen helyette? Érdekelné-e, mit gondol a másik és ez befolyásolná-e a döntését? Szembe merne szállni a csoport akaratával, ha ezzel helyesen cselekedne? Nehéz kérdések ezek, mindegy, hogy gyerekek vagy felnőttek néznek szembe velük és magunkban biztosan mind azt gondoljuk, hogy igen, mi a helyes útra lépnénk. De vajon tényleg vállalnánk ennek az árát?

Pontozás:

imdb: 6.4 (0.1-et én húztam fel rajta:)) [2023-ra 0.4-et csökkent.]

Szerintem: 5/5