Mivel a ’90-es években nőttem fel, így az akkori vígjátékok egyik állandó, nagyszerű szereplőjét, Tom Hanks-et a mai napig kedvelem. Az iránta való rajongásom miatt néztem meg a 2004-es Betörő az albérlőmet, amit nagyon kedvelek, dacára annak, hogy nem vagyok oda a Coen-fivérekért. Miután többször is láttam ezt a bizonyos fekete komédiát, elgondolkodtam rajta, vajon milyen lehet az eredeti? Pláne érdekes lett az ’55-ös változat, mikor kiderült, hogy a főszereplők közt van Sir Alec Guinness és Peter Sellers – utóbbit már több helyen láttam, de előbbit még híres Obi-Wan Kenobi alakításán kívül sehol. Így aztán, ahogy a korábban taglalt The Great St. Trinian’s Train Robbery-t, ezt is 100 Ft-ért vettem, Daily Mailes kiadásban, a turkálóban. Lássuk, megért-e ennyit! 

A bűnöző-lángelme Marcus professzor (Guinness) kieszel egy ördögi tervet, amivel 60 ezer fontra tehet szert. Már csak néhány segédre van szüksége és egy helyre, ahonnét a rablást irányíthatják. Éppen kapóra jön a kedves, idős hölgy, Mrs. Wilberforce (Katie Johnson) kiadó szobája a vasút melletti düledező házikóban, így Marcus és emberei (Sellers, Herbert Lom, Danny Green és Cecil Parker) magukat muzsikusoknak álcázva beköltöznek. A terv kissé körülményesen, de összejön, ám egyikük ügyetlensége miatt a házinéni rájön, hogy a különös kompánia rosszban sántikál. Márpedig ekkora dohányt nem lehet veszni hagyni, így meg kell ölni az egyetlen szemtanút – de ekkor a hétpróbás gazfickóknak inába száll a bátorsága. Vajon képesek lesznek megtenni, amit kell, vagy valami más történik – de akkor kié lesz a nagy zsozsó? 

Aki látta az újrát, annak a sztori nem lesz meglepetés, de elárulom, hogy igen sok dologban különbözik a cselekmény az utódjáétól. Például a legnyilvánvalóbb, hogy más a helyszín, más a rablás célpontja, plusz itt maga az öregasszony is részt vesz benne, bár úgy, hogy maga sem tud róla. Az öt férfiból igazán csak ketten kidolgozottak, Alec Guinness Orlock grófra emlékeztető külsejű, őrült professzora és Danny Green buta, de rémesen erős One-Roundja. Parker és Lom csak külsejükben érdekesek, valójában személyiségük vagy speciális szerepük nincs, ahogy Peter Sellers-nek sem, akinek ez volt az egyik legkorábbi, nagyobb lélegzetű alakítása. Katie Johnson aranyos és tulajdonképpen a mozi azt mutatja be, hogy az öt gazember hogyan viszonyul az ő karakteréhez és ez hogyan hat ötük viszonyára. 

SZPOJLER, mivel úgyse nézi meg ezt senki… 

A legfőbb különbség az, hogy a 2004-esben gyakorlatilag maga a Sors csap le egyenként a rosszfiúkra, itt pedig megölik egymást. Meg hát ugye itt mindenki fehér, ott meg akad két néger meg egy ázsiai… 

SZPOJLER VÉGE 

Ez a Ladykillers krimiszerűbb, komolyabb, mint későbbi névrokona, de lehet rajta nevetni, bár én hiányoltam pár dolgot. Az első Mrs. Wilberforce esernyője, amit kétszer is elhagy és mindig valami kalamajka származik belőle – a végén van vele egy apró poén, de azt hittem, hogy egyike lesz a „gyilkos szerszámoknak”. Ugyanezt vártam a már ránézésre súlyos kalapácstól, amit a hölgy a rakoncátlankodó vízvezeték nógatására használ, ebből viszont nem lett semmi. Ugyanígy a papagájok meg a különös ház se kaptak fontosabb szerepet, csak kis részletek, amik a nagy egészet nézve szükségtelenek. Az egyetlen bajom viszont a pisztoly, amit Harry, vagyis Sellers hordoz magával. Amikor végre eldönti, hogy lelövi az öregasszonyt, akkor ránéz egyik társára, aztán elteszi, mondván „túl hangos lenne”, közben meg az utcán minden ház tök messze van a helyszíntől. De ennél is ostobább az a jelenet, mikor One-Round kergeti Harry-t a ház körül és mindketten kétszer átlépik a földön lévő, a holdfényben kifejezetten fénylő fegyvert, egyikük sem veszi fel és puffantja le a másikat. Persze tény, hogy akkoriban nem lehetett erőszakot mutatni a filmekben, de ez annyira logikátlan – bár talán az ötvenes évek közönsége viccesnek találta. (Viszont ez se mentség a kitömött madárra, az baromi nevetséges:D) Észrevettem egy ismerős arcot a mellékszereplők közt, az utcai gyümölcsárus ugyanis a korábban említett St. Trinian’s főgonosza, Frankie Howerd.

Érdekességek: A rendező neve Alexander Mackendrick. Ő, Guinness és Cecil Parker együtt dolgoztak A fehér öltönyös férfi című mozin is. Az író William Rose egyik forgatókönyvén alapszik a rendkívül sikeres A csajom apja ideges (az eredeti címe Guess Who's Coming to Dinner). Rose a Betörő az albérlőmmel BAFTÁt nyert. Herbert Lom a Rózsaszín Párduc-filmek egyik oszlopos tagja lett később Peter Sellers-szel együtt és ő élt a legtovább a főhősök közül, tavaly halt meg, 95 évesen. Katie Johnson a harmincas években kezdett filmezni, ekkor már ötven fölött volt, de egészen Mrs. Wilderforce alakjáig nem figyeltek fel rá, ezért azonban rögtön BAFTA-díjat kapott. Sajnos ezután már csak egy filmet készíthetett, mert 1957-ben elhunyt.

Eredetileg nem a törékeny Johnsont akarták felkérni a házinéninek, hanem egy fiatalabb színésznőt, ő azonban a forgatás kezdete előtt meghalt. A madarak hangja Peter Sellers volt. Alec Guinness a professzort a színész Alastair Simről mintázta, utóbbi lánya azt nyilatkozta, hogy sokan azt hitték, tényleg Sim játszotta Marcus-t. William Rose állítólag megálmodta a teljes cselekményt, a stáblistát díszítő rózsák pedig rá utalnak (rose=rózsa). A taxisofőrt játszó Kenneth Connor később a Folytassa…!-filmek nagy sztárja lett. Mikor a papagáj kirepül a szobából, azt mondja, hogy „Alec Guinness” – én nem vettem észre, alig érthető, amit a szárnyasok mondanak. A ház hátulsó része díszlet volt, az eleje igazi épület, a belsejében játszódó részek meg stúdióban készültek. Zeneszakértőknek érdemes megfigyelni a lemezt, ugyanis azon a muzsika mindig az eseményeknek megfelelően változik. A cselekmény más műveket is inspirált a 2004-es változaton kívül: 1996-ban a BBC Radio 4-on sugározták a hangjáték-változatot, 2011-ben és ez év nyarán pedig színre vitték, kétféleképpen. Bár semmilyen információt nem találtam a költségeiről vagy a bevételéről, a hazájában sokszor a legjobb komédiák közé választották a The Ladykillers-t, ami mindenképpen azt mutatja, hogy sikeres volt. 

Jól szórakoztam rajta, jobb, mint a The Great St. Trinian’s Train Robbery, a 2004-es Betörő az albérlőm hozzám közelebb áll, de ez se volt rossz. Dacára annak, hogy kis híján 60 éves, még ma is megállja a helyét! 

Utólagos szerkesztés: A régebbi kiadású 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben is helyet kapott.

Pontozás: 

imdb: 7.8 

Szerintem: 5/5 

Ez az első cikkem, amit közvetlenül Wordbe írtam, korábban ugyanis azt a módszert alkalmaztam, hogy jegyzettömbbe kerültek az adatok, majd ott fogalmaztam meg a szöveget, végül itt formáztam, de rájöttem, hogy így kevésbé körülményes és a program sokszor már írás közben javítja az elgépeléseimet. Ma este debütál magyarul először a Little Birds az HBO-n, ezt semmiképpen nem hagyom ki, a régi filmes dvdkből most meg már csak egy van hátra, egy igazi legendás, klasszikus alkotás, amit mindenki ismer. Kis segítség: Nem amerikai mű, de éppen most gyártják a második amerikai feldolgozását. Ráismer valaki?:)