Már nagyon vártam ezt a filmet. Az első élményem ezzel az egész Battle Royale-lal még a főiskolán volt, mikor az egyik csoporttársnőm rengeteget beszélt róla, hogy mennyire jó, szóval úgy maradt meg az emlékeimben, mint "Klári kedvenc könyve". Aztán most, nemrég zajlott le a Cinema City Nyári Iskola című nyereményjátéka, ahol többek között könyvnyereményt is kaptam, és a három választható romantikus marhaság mellett ez tűnt a leginkább nekem valónak (plusz ez volt a legvastagabb). Miután elolvastam a könyvet, kíváncsi voltam, milyen lehet a belőle készült mozi, pláne hogy előtte kiderült, az egyik kedves ismerősöm szintén olvasta, sőt, már a mozgóképet is látta. Ő azt mondta, a könyv jobb volt - hogy egyetértek-e vele? Hamarosan kiderül, de előtte néhány szót a regényről, aztán a sztoriról:

Az 1969-ben született Takami Kósun irodalmat hallgatott az egyetemen, ahonnan viszont eltanácsolták, később újságíró lett belőle. Egy irodalmi pályázatra jelentkezve írta meg a Battle Royale-t, ami megosztó tartalma miatt a döntőben kiesett. 1999-ben mégis kiadták és hamarosan bestsellerré vált, egy évvel később pedig elkészült belőle az itt tárgyalt film és egy manga-sorozat. A regénynek van egy második része, amit még nem fordítottak le magyarra, ám szintén készült belőle mozgókép, és az már hozzáférhető (Battle Royale II: A bosszú).

A sztori látszólag igen egyszerű: A Siroivai Középiskola 3/b osztályát (itt elvileg 1/b) osztálykirándulásnak álcázva elviszik egy szigetre, ahol a gyerekek fegyvereket és túlélőcsomagot kapnak, majd részt kell venniük egy "játékban". Meg kell ölniük egymást - csak egy maradhat (de ezúttal nem a McLeod-klán tagjai közül). Főhősünk a gitározó, baseballozó Nanahara Súja (Tatsuya Fujiwara), aki rögtön a kegyetlen játék elején elveszti legjobb barátját, de összefog annak szerelmével, a félénk Nakagava Norikoval (Aki Maeda), hogy együtt éljék túl a borzalmas megpróbáltatást. A hozzájuk csapódó rejtélyes Kavada Sógónak (Tarô Yamamoto) pedig van egy terve a menekülésre, csak egyelőre nem mondja meg, mi az. Közben egyesek úgy döntenek, elkezdenek játszani és az egykori osztálytársak fokozatosan halomra ölik egymást. Vajon ki lesz a győztes?

Innentől a könyv és a film összehasonlítása jön, ezért aki el akarja olvasni a regényt, az ugorjon pár fejezetet!

[Maradt 42 fő]

A könyv elején azt gondoltam, hogy ennek nincs értelme, de most már érdekel, mi lesz. A végére nagyjából érthetővé válik, hogy a Batoru rowaiaru egy képzeletbeli diktatúra elleni felszólalás, ezzel pedig az alkotó szimbolikus módon minden valós diktatórikus rendszer ellen is szót emel. Ugyanakkor benne van a felnőttek és gyerekek ellentéte; a minden középiskolában jelen lévő "egy osztályba járunk, mégsem ismerjük egymást" jelenség, meg az egymásban bízni képtelen XXI. századi emberek képe is. Viszont a film alkotói ezek közül csak a felnőtt-gyermek-ellentétet hagyták meg, és felszínesen a bizalmatlanságot, merthogy kivették a sztorit a fiktív Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságból, majd simán áttették Japánba. Ezzel az egyik leglényegesebb vonásától fosztották meg...

[Maradt 40 fő]

Néztem, hogy mik ezek a baromságok? Súja apja (aki eredetileg anyjával együtt meghal egy "balesetben") itt felakasztja magát, a két főgonosz Kazuo (Masanobu Andô) és Micukó (Kô Shibasaki) múltjából semmit sem mutatnak be, de van még egy óriási hülyeség: az alávaló kísérlet-vezető Szakamocsit lecserélték egy Kitano nevű fószerre (Takeshi Kitano), aki iránt még szánalmat is kéne éreznünk. Ez a pali eléggé rontja a színvonalat, ráadásul ott van az esernyős jelenet, aminek a világon semmi értelme és fel se tudom fogni, honnan jött a Noriko és Kitano közti kapocs sem. Röviden: ez a mellékszál marhára szar.

[Maradt 38 fő]

Az első negyedórában majdnem minden tökéletesen megegyezik az alappal, mindössze pár apró eltérés akad: Jositoki halála, az ahogy Kavada visszajön egy másik táskáért, ahogy Tendó Majumi elhunytakor ott van Súja, stb. Egyébként Kavada figuráját borzasztóan lebutították, nem olyan szimpatikus és tiszteletre méltó, mint a könyvbeli eredeti. Viszont a történet első felében nagyobb jelentőséggel bíró Jositoki itt már majdhogynem lényegtelenné válik, ami viszont már majdnem plusz pont. Mivel eddig szinte csak szidtam ezt a mozgóképet, így megemlítem, hogy van két remek dolog benne: Nanahara és Nakagava. Szépek, kedvesek, szimpatikusak, Súját egyenesen kb. ilyennek képzeltem el. Szóval ez a páros tök király.

[Maradt 34 fő]

Kb. Akamacu halálától kezdve minden tök másmilyen lesz, mint a regényben. Noriko sérülése a lába helyett a kezén van, Kavada nem tart vele és Sújával, Kazuo pedig egy új diák, akinek semmi köze a többiekhez - ráadásul elvetették tőle különleges "képességét". De szerencsére ott Szóma Micukó, aki nagyon jól néz ki és az őt alakító színésznő megfelelően kegyetlenül kelti életre a legfőbb gyilkos lányt. Mellette a film nagy erőssége még Csigusza Takako (Chiaki Kuriyama), ő szintúgy szép, erős, de vadabb, mint a könyvben. Szugimura Hirokit (Sôsuke Takaoka), az egyik kedvenc karakteremet másként képzeltem el: a nyomtatott lapok Hirokija erőt sugároz, ő a vándor, a szabad szellem, aki összecsap a legnagyobbakkal és mégis mindig továbbjut a magasztos cél felé (ami nem a győzelem), de az itt látható fiú másmilyen. Nincs fegyverként használt botja se, ami még egy negatívum - de ha már itt tartunk, a leírásban Kazuora jellemző féloldalasan hordott egyenruha Súján van, Ucumi Jukie-nak nincs befonva a haja és így tovább. Azért sikerült berakni pár eredeti, ötletes dolgot is, pl. a BR-t bemutató videó nagy poén és néhány helyen sokkolni akarják a nézőt, de aki olvasta a regényt, arról ez lazán lepereg. Azért a szándékot el kell ismerni:)

[Maradt 32 fő]

A legnagyobb leszámolások legalább részletesen benne vannak a moziban, például a világítótornyos mészárlás vagy Mimura Sindzsi bombagyára. Viszont Micukó csúcsjelenetét, az őt "fogságba ejtő" fiúk megölését egy nagytotállal elintézték, ahol már csak a végeredményt látjuk - nagy kár:P Nyilvánvaló, hogy ami az olvasnivalóban működik, az nem biztos, hogy ugyanolyan jó a néznivalóban, éppen ezért a gyerekek visszaemlékezései nagyrészt kimaradtak, pedig így sokakat jobban megismerhettünk. A könyvben mondjuk Oda Tosinori rendkívül visszataszító személyiséggel bír, Cukioka Só pedig homokos - de ezekből itt semmit nem tudhatunk meg. Jó pár izgalmas gyilkosságot átalakítottak, mondjuk Jódzsinak és csajának halálát, de mutattak két lányt is, akikről meg dunsztom sincs, hogy ők eredetileg hogy haltak meg - itt se derül ki...

[Maradt 31 fő]

A végső csattanó abszolút más az eredetiben. Hajón játszódik, meglepő és nincs benne az a - talán poénnak szánt? - valami, hogy a tanár még egy utolsó emlékezetes megmozdulást tesz. Számomra ez a Kitano és a Norikohoz fűződő fura kapcsolata tette rosszabbá a filmet a könyvnél. Nem értem, hogy a forgatókönyvíró és a rendező mit akart ezzel? Miért kellene éppen az egyik legutálatosabb fickó iránt bármi pozitívat éreznünk? Miért nem a többi gyerekre került a hangsúly? A néző sosem kedveli majd meg Hirokit meg Sindzsit, mert azt se tudjuk, kik ők; ugyanígy Kazuo és Micukó motivációi homályba vesznek. Igaz, hogy létezik a Speciális Változat, ahol mindezt kicsit jobban kibontják, de így is két óra volt a játékidő, és mégse tudtak beleférni. Ha pedig már a vér fröcsög, akkor miért kendőzik el a halálok 70%-át? Talán költségkímélésből...

[Maradt 29 fő]

Picit zavart, hogy a japán írásjelekkel kitett feliratokat nincsenek magyarosítva. Aki nem olvasta a könyvet, annak fogalma sem lehet, mit jelentenek a számok, pedig az elesettek sorszámát és a megmaradó osztálylétszámot mutatják. A két legdrámaibb részt, a végső összecsapást és Mimuráék küzdelmét minimalista módon tárják elénk, ugyanakkor a szerző egyetlen, számomra orbitális marhaságnak ítélt húzását kijavítják (Kazuo és a robbanás). Sajnos a zenével se vagyok megelégedve. Jó-jó, értem én, hogy a komolyzenének milyen művészi a hatása, de én üvöltő metált használtam volna, vagy tökéletes csendet... A készítők mellett szól, hogy sikerült egy kis humort becsempészniük a komor sztoriba, nevezetesen Kavada apjának foglalkozását illetően:)

[Maradt 27 fő]

Innentől már bárki olvashatja.

Tehát elmondható, hogy sok mindent megváltoztattak, rengeteg eseményt leegyszerűsítve tálaltak (vagy sehogy), összességében viszont a Battle Royale működik. A könyvvel összehasonlítva sajnos túlságosan gyorsan peregnek le az események, ám a legfontosabb dolgokat úgy-ahogy visszaadja. Megvannak a maga hibái, de tökéletes feldolgozást lehetetlenség készíteni, vagy legalábbis két óránál több kell hozzá. Talán egy több részes tévéfilm-formátum, vagy egy sorozat több teret hagyott volna a részletes történetmesélésnek, de annyi baj legyen!

Érdekességek: A regényt a japán parlament több tagja be akarta tiltatni, ám nem jött össze nekik; ugyanezt megpróbálták a mozival, ott is felsültek - ellenben ingyenreklámot csináltak a két műnek. A rendező-producer Kinji Fukasaku azt nyilatkozta, hogy a legfőbb ihletet a személyes második világháborús élményei adták, mikor 15 éves korában az osztályával együtt fegyvergyári munkára kényszerítették, és a bombázások miatt nekik kellett eltakarítaniuk társaik holttesteit. Sokan közülük nem is tudták megismerni a másikat... Ez egy mélyen gyökerező gyűlöletet ültetett el benne a felnőttek iránt, ami sokáig megmaradt. A Mimuráék által forgatott bombakészítési magazin valóban létezett A Ketyegő Óra címen a '70-es években, és a japán kormány ellen dolgozó szervezet, a Kelet-ázsiai Anti-Japán Fegyveres Front adta ki. Egyetlen szereplőnek sem volt dublőre. Quentin Tarantinonak ez a kedvenc filmje. Sokan azt hiszik, hogy az USA-ban betiltották ezt a művet, pedig nem erről van szó, csupán számos ok közrejátszik abban, hogy hivatalos formában még mindig várja a megjelenését odaát. Ezek egyike a Columbine Iskolában történt tragikus gyilkosság-sorozat. A hollywoodi fiúk akartak csinálni egy amerikai remake-et, de megint volt egy mészárlás, ami miatt ebből se lett semmi (a Virginia Tech iskolában egy diák megölte 32 társát). 

A Batoru rowaiaru 4 és fél millió dollárnak megfelelő jenből készült és 25 millió dollárnyit hozott be. A valaha elkészült tíz legsikeresebb japán film egyike; rengeteg ellentmondást szült, ám a kritikusok az egekig magasztalták. Az elkészült folytatását szintén Fukasaku rendezte, Takami Kósun műve pedig alapjául szolgált a Sangre fría című, hasonló témájú tévésorozathoz.

Nekem tetszett, de az elején említett barátomnak igaza volt: a könyv jobb. Ha viszont nem olvastátok, akkor lehet, hogy nagyon bejön majd nektek a BR! Számomra a sok apró különbség negatív irányba befolyásolja a végeredményt, de mivel nagyjából azt kaptam, amit elvártam, így mégsem húzom le a pontszámot annyira. A keleti horrorok rajongóinak mindenképpen ajánlom!

Pontozás:

imdb: 7.7 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 4/5