Anno, mikor megkaptam az 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvet, nagy érdeklődéssel olvastam végig, majd összeírtam egy listára belőle azokat, amiket tényleg meg akarok nézni. Pár év alatt eljutottam oda, hogy már csak két alkotás maradt a listán: A ház hideg szíve és ez.

Tegnap aztán gondoltam egyet és letöltöttem a Vijt, amit eddig soha, sehol nem tudtam megtalálni - most egy orosz oldalon leltem rá. Lássuk, mi is ez:

Egy meg nem nevezett időpontban, Ukrajnában vagy Oroszországban járunk, kb. a 19. században. Egy bentlakásos papneveldéből a leginkább gazembereknek tűnő fiatalokat kiengedik nyári szabadságuk idejére és közülük hárman együtt indulnak útnak. Rájuk esteledik, szóval döntenek, megszállnak egy közeli házban, ahol egy nagyon csúnya öregasszony befogadja őket éjszakára. Innentől főhősünk Khoma Brutus (Leonid Kuravlyov) lesz, akit a rémes banya éjszaka megbűvöl és a hátára ülve repülő seprűnek használja őt. Mikor végre leszállnak, a rémült férfi egy bottal elveri a boszorkát, akiből nagy meglepetésére gyönyörű fiatal lány válik (Natalya Varley). Hősünk elmenekül és otthagyja őt - visszatér a papneveldébe. Onnan azonban hamarosan akarata ellenére el kell mennie egy csapat vénemberrel a világ végére, ahol egy gazdag földbirtokos haldokló lányáért kellene imákat mondania. Mire odaér, a leány már halott - de Khoma így sem menekülhet a feladata elől: három éjen át virrasztania kell a holttest mellett, hogy imádkozzon érte. Rémületére kiderül, hogy az elhunyt ugyanaz a boszorkány, akit ő maga vert meg és hamarosan természetfeletti jelenések jönnek, hogy az életére törjenek - az őrzésére kirendelt idős szolgák pedig nem hagyják meglépni. Minden éjjel új borzalmak várják a bezárt templomban - vajon túléli a harmadik naplementét is vagy a lelkét elragadja a sötétség?

Nem tudtam, mit fogok látni. Ez előtt három orosz filmhez volt szerencsém: A kétéltű ember nagyon tetszett, szórakoztató, érdekes és izgalmas; Az éjjeli őrség egy összevissza marhaság, de a folytatása, a Nappali őrség állati jó volt! Szóval ezek alapján azt mindenképpen elmondhatom, hogy az egykori szovjetek érdekes mozikat csinálnak. A Viy Gogol novellája alapján készült, aki egy kísértet-históriát vetett papírra. Európai néptörténetekből merített az íráshoz, az elkészült mű az 1835-ös Mirgorod elbeszélés-gyűjteményben jelent meg először. Maga a cím a filmben is felbukkanó démon neve. A történet később még több filmest megihletett, Mario Bava legendás 1960-as Fekete vasárnapja ezen alapszik; a '90-es jugoszláv Sveto mesto szintúgy. Tavaly elkészült egy feldolgozása az itt tárgyalt műnek, valamint a folytatásnak szánt Viy. Vozvrashchenie (a kettő elvileg nem ugyanaz). Szintén folytatásnak készítették a 2006-os The Power of Fear (The Witch) című orosz filmet, ami állítólag sokban hasonlít A körre.

Nézzük azonban most a '67-es Vijt! Az első pár percben vicces dolgokat láthatunk, majd, ahogy a mindössze alig több mint egy órás játékidő alatt többször is, orosz dalokat hallhatunk. A repülési jelenet a kor technikájához mérve annak idején fantasztikus látványt nyújthatott, ma inkább furának/groteszknek hat. Miután a nagyon jellegzetes külsejű öreg parasztok eljönnek Khomáért, onnantól indul igazán a sztori. Továbbra is vicces marad, már ezeknek az idős fickóknak a külseje nevetésre ingerel (főleg az, amelyik leginkább egy török harcosra hasonlít a fura sérójával, vastag bajszával meg az övén lógó óriási pisztollyal). A boszorka földet érésétől a templomba való első bezárásig gyakorlatilag a szlávajkú parasztság mindennapjaiba pillanthatunk be. A már többször említett agg mellékszereplők nagyon jó fejek, vicces külsejük, énekelgetéseik és iszogatásaik különösen kedvesek lehetnek olyanok számára, mint én, akiknek vannak/voltak igazi falusi rokonai:)

A mai néző számára szinte letaglózóan hathat a Viy nagyon élénk színvilága, ami a mostani, elsősorban fémes, sötét külsejű mozikhoz képest igazi látványorgia. A tájak szépek, mondjuk az éjszakai felvételeknél érezhető, hogy festményekből áll a háttér, viszont ez egyáltalán nem ront rajta. Érdekes technikai megoldások egész sorát nézhetjük meg, ami a hatvanas évek végén, pláne itt Európában biztosan nagy durranásnak számított. Ilyenek például az egyik öreg megháromszorozódása, a lehetetlen helyekről felbukkanó galambok, a repülési részek és a nagy finálé. Alapvetően egy halottaiból többször visszatérő boszorkányról és az általa kísértett fiatalemberről szól az egész. Az első néhány ijesztgetős jelenet ma már nem túl félelmetes, azonban a harmadik éjjelen látható sátáni gyülekezet marhajól sikerült - bár rémisztőnek nevezni mégse lehet őket, de az akkoriban lehetséges legtöbbet kihozták belőlük és az egyszeri nézőre biztosan a frászt hozták velük!

Leonid Kuravlyov "filozófusa" szimpatikus, léhűtő figura, inkább nevezhető gazembernek, mint szent életű papnak, de azért ő se szolgált rá arra, ami a filmben történik vele. Natalya Varley szerintem nagyon szép volt akkor, főleg a legelső jelenetében az, szellemként mégis néhol sikerül egészen őrültnek, ijesztőnek hatnia. Az öregek közül a fura hajú (sajnos a karaktere nevén átsiklottam, így az ő nevét se ismerem) és a Stepan Shkurat által életre keltett Yavtukh érdekes figurák, ők mindketten remekül alakítottak. (De különben egyetlen hiteltelen karaktert sincs.)

Néhány érdekesség: Ez volt az első orosz horror. Az egyik rendező-író, Konstantin Yershov mindössze 49 évet élt, '84-ben hunyt el. Leonid Kuravlyov most 75 éves, még mindig dolgozik, eddig 159 filmben szerepelt. Natalya Varley most 62 éves, ő is forgat néhanapján. Az ocsmány boszorkát egy férfi játszotta (az arcából könnyedén rá lehet jönni) és van egy színész a stáblistán, akinek a mai napig nem tudjuk a teljes nevét: G. Sochevko (ha minden igaz, ő volt az egyik öreg). A Viy zenéjét maga Hacsaturján szerezte és ő is vezényelte a zenekart a felvételeken. A film létrejöttét segítette, hogy a rendezők meggyőzték a nagyon szigorú bizottságokat, hogy egy ukrán folklór-történetet visznek filmre, ezért egyes szabályokat áthághattak. Ennek ellenére mind a boszorka, mind a démoni sereg jelenetei visszafogottabbak lettek, mint amit a készítők akartak, egyrészt a végül elkerülhetetlen szabályozásnak, másrészt a technikai limitáltságnak "köszönhetően".

Összesítésben: szórakoztató, érdekes, vicces, szép, de mégis groteszk, kiszámíthatatlan és különös volt... Az élményt pedig még inkább megfejelte, hogy eredeti nyelven jutottam hozzá, így angol felirattal és orosz szinkronnal néztem - tök jó volt:) Örülök, hogy végre láthattam.

Pontozás:

imdb: 7.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Kicsit fura és egynél többször valószínűleg nincs értelme megnézni.)

Várható írások: The Haunting - A ház hideg szíve.