Ismét egy vígjáték a terítéken, és bár a Blades of Glory nem a melegekkel foglalkozik, de valamennyire közel van hozzá és ez már így gyanús lehet egyeseknek, de jómagam nem vagyok meleg, ez puszta véletlen. Múlt héten megnéztem a Dagon c. művet, amely szerintem nagyon félelmetes volt, és egy időre elment a kedvem a horroroktól. Akkor leültem és összeírtam 3 vígjátékot, amit meg akartam nézni, ez volt az első.
Nem emlékszem, hogy ez lett-e a győztes az HBO-listán, amit az előző bejegyzésben említettem, de úgy rémlik, igen. Viszont most se lehetett semmit megtudni, hogy miért is megy hozzá egy heteroszexuális pofa egy másik heteroszexuális pofához. Egyébként szeretem Adam Sandler filmjeit, ez is egy ok, amiért ezt megnéztem, bár annyira nem érdekelt, hogy fizessek érte, pedig bemutatták nálunk, szeptember 6-án.
Most nézem csak, micsoda véletlen, hogy a ma esti tévéműsor egyetlen értékelhető filmjét, a Beverly Hills-i nindzsát (amit azért nem néztem meg, mert már legalább négyszer láttam) ugyanaz a Dennis Dugan rendezte, aki ezt, vagyis amit helyette néztem! Na, de térjünk a lényegre:
Chuck Levine (Adam Sandler) és Larry Valentine (Kevin James) New Yorkban dolgoznak együtt, tűzoltóként. Remek csapatot alkotnak, bár nagyon különböző személyiségük van: Larry évek óta halott feleségét siratja, miközben egyedül neveli kislányát és kisfiát, Chuck pedig falja a nőket. Egy tűzoltás során Larry megmenti Chuckot, aki cserébe felajánlja neki, hogy bármit megtesz cserébe. Nem is kell soká várnia, mert megmentőjének gondjai akadnak az állammal [nem igazán értettem meg hogy mi, a gyerekeivel kapcsolatos, az imdb szerint nem nevezheti meg őket a biztosításának kedvezményezettjeiként (szóval ha meghal, a gyerekei semmit se kapnak)]. Ennek kiküszöbölésére 3 mód van: születés, halál, vagy házasság. Mivel gyereket szülni képtelen, és mivel vígjátékban csak nem lesz valami halál az elején, ezért marad a házasság. Egy újsághír után Larry elhatározza, hogy az egyetlen olyan embert jelöli meg élettársaként, akiben bízik: Chuckot...
Nagyon hasonló az alaphelyzet a Zöldkártya című filmhez, amiben Andie MacDowell és Gérard Depardieu szintén az állam átverésére kötnek papíron házasságot. Talán nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy a Férj és férjnek nem ugyanaz a vége, mint a Zöldkártyának:) (már ha látta valaki egyáltalán). Szokásos vígjáték, az elején tele van remek poénokkal, a vége felé pedig a mély mondanivaló jön, aztán a happy end. Kevin James-t eddig csak a Randiguruban láttam, ott nem tett rám nagy benyomást, de itt remekül játszik. Sandler hozza a szokott formáját, és kiemelném Ving Rhames-t, aki nagyon jó a szerepében, bizonyítja színészi sokoldalúságát. És feltűnt a Blades-ben Hector-t alakító Nick Swardson is (ő az, akiről nem tudtam eldönteni, hogy szerepe szerint buzi vagy sem), ráadásul itt ő a főmeleg, érdekes véletlen nem?
Végülis nincs különösebb panaszom rá, a végén, a tárgyalásnál szurkoltam nekik, hogy összejöjjön a dolog, szóval a film elérte a hatását nálam. Viszont mivel a 3/4-étől már alig vannak poénos részek, ezért nem megy kiemelkedő alkotás-számba.
imdb.com felhasználói szerint: 6/10 (8 év alatt 0.1-et csökkent.)
Szerintem: 4/5
Holnap valamilyen Christina Ricci-filmet nézek majd meg, valószínűleg az I Woke Up Early The Day I Diedot (jó a magyar címe is, csak nem hangzik olyan jól mint ez:)), majd arról fogok írni. Várható még: Robotzsaru (az eredeti) és a Bud Spencer-Terence Hill páros Szuperhekusokja, meg egy rakás horrorfilm.
Szerkesztés: ja, jó sok horrort mutattunk be:)
