Ezt a blogot soha, sehol nem reklámoztam, ám lassan 8 év kitartó munkájának gyümölcseként néha mégis elképesztően magas látogatottságot produkál egy-két bejegyzés. Még ennél is nagyobb dolog történt nemrég, de mielőtt ezt elmondom, inkább beszéljünk erről a kisfilmről! 

Bánhegyi Béla, a rendezője, írója és zeneszerzője még 2012-ben keresett meg egy emaillel, melyben annyit kért, hogy számoljak be e hasábokon a forgatás kezdetéről. Eleget tettem a kérésnek, aztán bizonyos időközönként, mikor egy-egy mérföldkőhöz ért (trailer elkészülte, a kísérőzene véglegesítése, stb.), mindig megüzente, hogy áll. Én pedig továbbítottam az infokat nektek. Nemrég megnéztem a kész művet, amely egy évvel a premierje után a vimeo.com oldalon kapott helyet (a link majd jön, ahol megnézhetitek). De miről is szól? 

Az 51 éves Bandi (Szőke András) megszállott sci-fi rajongó. Egyedül él, nincsenek barátai, ám az űrrel való olthatatlan szerelme kitölti minden percét. Az Interkozmosz ennek a férfinak egy vasárnapját mutatja be, avagy betekintést enged egy magányos különc furcsa kis világába… 

A 21 perces játékidő alatt fekete-fehér képeket láthatunk, amit nagyszerű, a régi időket idéző szintetizátor-muzsika fest alá. A helyszínül szolgáló Taliándörögd pusztuló, régi házai, a szélfútta mezők, a repedezett betonút és a hatalmas telekommunikációs antenna együtt egészen érdekes ellentétet alkotnak. De ugyanezt erősíti Bandi otthona is, egy parasztház, ami belül tele van műszaki dolgokkal. A gyakorlatilag Isten háta mögött élő, magányos férfi egy teljesen szokatlan hobbit választ magának, ami ráadásul lakókörnyezetétől – ha csak nem vesszük az antennát magát – totálisan elüt. De talán éppen ebben rejlik a magyarázat… 

Szerintem ugyanis Bandi menekülni szeretne. Az élete unalmas és eseménytelen lenne, ha nem zsúfolná tele megszállottsága tárgyának imádatával. Amatőr rádiósként bújja a zörejjel teli adókat, látogatja és behatóan vizsgálja a gigászi távközlési monstrumot, a pincéjében pedig egy igazán különleges, titkos kis zugot rejteget, ahol teljesen átadhatja magát az univerzum csodálatának. Ugyanakkor feltételezhető, hogy boldogtalan, hiszen egyedül van rajongásával, pedig ha egy városba születik, ott sok magához hasonló érdeklődésű emberrel találkozhatott volna. Ha ugyan akart volna. Mert az is elképzelhető, hogy feltétlen tisztelete a végtelen űr iránt abból ered, hogy a földi létet elképzelhetetlenül pirinyónak és jelentéktelennek találja a Nagy Egészhez képest. Az ember csupán egy porszem, melyet az Idő szele elsodor – mi ez az örökké táguló kozmoszhoz, a több milliárd éves csillagokhoz meg gázfelhőkhöz képest, amik mindig voltak és mindig lesznek? 

Bandi története a magány bemutatása. Az, ahogyan mi látjuk őt, egyfajta keveréke annak, amit ténylegesen átél, meg annak, amit csak hozzágondol. Néha – például egy filmrajongók számára igencsak ismerős autó felbukkanásakor – nem biztos, hogy a dolog tényleg megtörténik, illetve ha igen, akkor is egy része feltételezhetően képzelgés. A hosszan kitartott, látszólag eseménytelen snittek az eseménytelenséget hangsúlyozzák; a remek muzsika viszont egy perce sem teszi unalmassá a másként teljesen érdektelen történéseket (lásd pl. a fogmosást). Nekem egyetlen rész maradt teljesen homályos, ez a lezárás, ahol a nézőnek kell eldöntenie, vajon mit lát a képernyőn? Az alkotók közül érdemes megemlíteni Horváth Szilárdot, aki operatőr és forgatókönyvíró is volt, valamint a zenét szolgáltató The Outsiders-t (Bánhegyi Béla fantomzenekarát?). 

Érdekességek: Bandi foglalkozása elektronikai gépszerelő, ezért (is) van tele a háza ilyen cuccokkal. A leírás szerint 15 éves kora óta álmodozik arról, hogy bejut a lezárt távközlési telepre. Az Outsiders Bandi kedvenc zenekara. Az Interkozmosz önköltségen készült. Egy idézet magától a rendezőtől: „Az IKM valóban nem sci-fi, szerintem is inkább egy monodráma. A legfontosabb, hogy főhősünk nem kér a kinti beteg, rohanó világból, ezért amikor csak lehetséges, a képzelőerejét hívja segítségül, a néző számára pedig nem mindig egyértelmű hogy most épp az általunk ismert valóságot látja, vagy Bandi univerzumában jár.” 

Hogy jobban megértsem, mit láttam, illetve jobban vissza tudjam adni a filmet nektek, megkértem Bélát, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. A vele készült interjú következik most, némi szpojlerrel, így csak az olvasson tovább, aki már látta a művet – aki nem, az ugorjon a bejegyzés végére, a linkhez, ahol megtekintheti!

Mennyire alapul személyes élményeiden az alkotás? Ami Bandi körül megjelenik, az olyan, mintha a gondolataidat látnánk az életről?

Sok személyes élményem visszatükröződik a filmen: a magány érzése, a vágy, hogy megismerjem a megismerhetetlent, az alkotás iránti szenvedélyem, a félelmekkel való szembenézés és azok legyőzése... 

Hol található a helyszín, a romosnak tűnő falu és a hatalmas antennák?

A filmet Taliándörögdön forgattuk, de nem szeretném, ha bárkit is megtévesztene az a pár filmkocka. Nagyon kedves emberek élnek ott és igazán szép vidék! 

Szőke Andrásra a külseje miatt esett a választásod? Számomra kissé meglepő, hogy ebbe az alapvetően komoly hangvételű alkotásba egy olyan színészt választottál, aki elsősorban nevettető, vígjátéki emberként ismert.

A válasz egyszerű: nem tudtam mással elképzelni ezt a filmet. András ott él Taliándörögdön, ezért a kötődése is adott a faluhoz és a Földi Űrtávközlési Állomáshoz. Alkotóként jellemző rám a melankólia és ezt megéreztem Andrásban is. 

A DeLoreanes dolgot nem igazán értettem. Csupán véletlen, hogy pont egy ilyen autó veszi fel Bandit és az ajtó kinyílásának hangját ő képzeli oda vagy itt valami többről van szó?

Ahogy már korábban utaltam rá "amikor csak lehetséges, a képzelőerejét hívja segítségül"... Valaki felveszi hazafelé, de nem valószínű, hogy egy DeLorean :) 

A befejezés is rejtély számomra. A pincében lévő vetítőterem egy miniatűr planetárium, vagy valamilyen csodás módon a főszereplő tényleg ki tud ülni a székével a kozmoszba?

A többség eddig arra tippelt, hogy űrhajó, de igazából egy speciális házimozi-rendszer, amelyet valóban meg akartunk alkotni a filmhez, de hamar be kellett látnunk, hogy túl nagy fába vágtuk a fejszénket: a vetített térnek egyszerre 3 különböző nézőpontból kellett volna megjelenni. 

A figurád azért akar az űrbe jutni, hogy maga mögött hagyja azt az életet, ami teljesen sivár, unalmas és érdektelen?

Nem erről van szó, hiszen Bandi a saját világában boldog, egyszerűen csak a maga módján szeretné elérni a csillagokat... 

Számomra kétszeresen is fantasztikus élmény volt az Interkozmosz. Egyrészt, mivel segíthettem a reklámozásában a magam egyszerű módján és ezt Béla megjutalmazta azzal, hogy többek mellett az én nevemet is kiírta a stáblista Köszönet-rovatába; másrészt, mivel nagyszerű dolog, hogy megnézek egy művet és aztán én, a mezei blogger, közvetlenül beszélhetek a készítővel az információs szupersztrádán – aki ráadásul válaszol a kérdéseimre:) 

Maga a mű megérdemel egy nézést, mivel csak 21 perc, így mindenkinek belefér az idejébe. Ezen a linken megtekinthetik az Interkozmoszt, itt elérhetitek a neki szentelt angol nyelvű honlapot, itt pedig meghallgathatjátok a rendező által kreált zenéket. 

Pontozás: 

Szerintem: 5/5 

Ezen a héten számos film lesz a tévében, úgyhogy legalább még egy írással biztosan jönni fogok! 

Ja és még valami: Amennyiben ezt az interjút, vagy annak részleteit szeretnétek felhasználni, akkor forrásnak jelöljétek meg a Filmrajongó blogot!