Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (61) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (14) dráma (321) fantasy (137) háborús (18) hill (20) hírek (78) horror (196) kaland (78) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (80) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (4) rövidfilm (12) sci fi (148) spencer (26) sport (37) szatíra (9) szuperhős (105) thriller (62) történelmi (34) vígjáték (474) western (9) zene (59)

Friss topikok

2011.07.11. 17:57 Mozsárágyú

Ahol a vadak várnak (Where the Wild Things are) 2009

 

     Hümm, hümm.

     Azért hümmögök, mert elég nehéz rájönnöm, hogy most akkor ez milyen film volt. Annak idején a bemutatójából megtetszettek ezek a nagy szőrmókok, és ennyi. És most megnéztem és továbbra is tetszenek, és ennyi. Regényből készült.

     Max (Max Records) egy 9 éves kisfiú, akit igen élénk fantáziával áldott meg a sors, kitűnően érzi magát kitalált világában, de néha jól jönne, ha a nővére, vagy az anyukája (Catherine Keener) is játszana vele meg a fantomlényeivel. Egy nap a sok felgyülemlett feszültségtől olyan idiótán viselkedik, hogy anyjával úgy összekap, mint azelőtt soha. Elszökik, felpattan egy kishajóra az utca végén lévő tónál és meg sem áll egy furcsa országig, amelyet a Vadak laknak. Ők aztán királyukká választják és nincs is más feladata, mint újdonsült államát kormányoznia... mintha az olyan egyszerű lenne...

     Ezek a bumfordi de kedves lények azonnal elfogadják a kisfiút - na persze, mint minden közösségben, itt is vannak ellenségeskedő egyének -, és hisznek benne, hogy ezúttal sikerül kézben tartania valakinek az országot. Max viszont kénytelen rájönni, hogy nem tehet mindenkinek a kedvére és legfőbb új barátja, Carol - aki amolyan kakukktojás közöttük és egyben Max "vad" megfelelője - lesz az első, aki kétségbe vonja képességeit. A nagydarab lények végső soron ugyanolyanok, mint mi, és Max meg olyan, mint bármelyik hasonló korú gyerek; elhiszi, hogy az élet szép és mindenkinek próbál megfelelni. Ezek a kedves behemótok pedig ráébresztik az élet nagy igazságaira; a barátság, a becsület, a szeretet fontosságára, meg arra, hogy miként kell megbirkózni a problémákkal, mert bizony meg kell. És ahogy a filmben elhangzik, a Nap egy nap valóban meg fog halni, de addig mit érünk mi azzal, ha ezen aggódunk.

   

     Igazából ezeket a mögöttes tartalmakat kell észrevenni. Maga a film nagyon unalmasan indul és igazán idegesítő is volt, hogy teljesen sablonos. Aztán, amikor megérkezett a Vadakhoz a gyerek, valamivel jobb lett, mert hát itt volt egy csomó új szereplő, mindegyik tartogatott valami érdekeset. Sok-sok ötletes megoldás és aranyosság mellett viszont már megint egy túlzottan "családifilmes" alkotással van dolgunk, sok benne a lassító rész és a zenék valami elképesztően idegesítőek, vagyis inkább a nyávogás alattuk, amit a Yeah yeah yeahs énekesnőjének, Karen O-nak köszönhetünk. Ő ekkortájt a rendező, Spike Jonze barátnője volt, szóval igazán megérdemelte, hogy az ő zenéi kaptak helyet.

Itt vannak a lényecskék. Csak műanyagból.

     Szóval vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban.

A hajókázós részekről meg azonnal ez a klip jutott eszembe.

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy dráma bekategorizálhatatlan


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr853058198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.