Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (61) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (14) dráma (320) fantasy (137) háborús (18) hill (20) hírek (77) horror (196) kaland (78) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (79) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (12) sci fi (148) spencer (26) sport (37) szatíra (9) szuperhős (105) thriller (62) történelmi (34) vígjáték (474) western (9) zene (59)

Friss topikok

2010.12.08. 17:49 Mozsárágyú

Josie és a Vadmacskák (Josie and the Pussycats) 2001

     Ha látni szeretne a kedves olvasó egy klisékkel teli, néhol unalmas ámde mégis vicces és bájosan giccses filmet látni, akkor ez neki való.

     Az azonos című képregény szereplői váltak valóra a film kedvéért. Josie (Rachel Leigh Cook), Valerie (Rosario Dawson) és Melody (Tara Reid) a Vadmacskák nevű banda tagjai. Vannak saját dalaik de senki nem kíváncsi rájuk, egy isten háta mögötti kisvárosban laknak, és még saját "menedzsereik" (Paulo Constanzo és Missi Pyle) sem jelennek meg fellépéseiken. Ők a helyi lúzerek, senki sem hisz bennük, csak ők saját magukban. Egy nap azonban a sors összehozza a csajokat egy lemezkiadó-mogullal, Wyatt Frame-mel (Alan Cumming). A palival egy hét alatt óriási sikert arat az immár Josie és a Vadmacskák nevű formáció, minden tini odavan értük, azonban barátságukat próbára teszi mindez. Sőt, a Wyattnél is fontosabb fejes, Fiona (Parker Posey) kifejezetten furán viselkedik velük, és Josie végül rájön mindennek az okára: ők csak pici porszemek az üzleti világban, a lemezeiken a dalokban elrejtett tudatalatti üzenetek pedig hatalmas mennyiségű pénzt hoznak a konyhára. Már az életük is veszélyben forog, hiszen a lelketlen pénzemberek bármire képesek a siker érdekében...

     Persze közben dalokat adnak ki, klippeket készítenek és mindenféle cuccokat adnak el a nevükkel. A film alapjában véve a mindenféle tehetség nélküli, megcsinált sztárocskákat és a létrehozóikat figurázza ki, nagyon is érzékletesen. Már majdnem 10 éve készült, de sajnos ma is aktuális, talán túlságosan is. Minden nap föltűnik a színen egy-egy újabb gigacsillag, akármilyen faktorral, és kap egy dalt, ami semmiről nem szól, a zenéje olyan bonyolult, mint az 1x1 és ráadásul semmilyen egyéniséggel nem rendelkezik. Idegesítőek, bénák, az ember füle megfájdul tőlük és egy-két évig mégis a világ legnagyobb sztárjai. Aztán szépen elfelejtik őket és senkinek nem fognak hiányozni, a sok velük és rajtuk dolgozó ember meg halálra keresi magát, és természetesen ma már egyáltalán nem a zenéről szól a zeneipar. Nézzünk bele (már ha van hozzá elég bátorságunk és gyomrunk) pár percre a vivatévébe, vagy a magyar EMTÍVÍbe, ami zenével csak hajnali 1 és 6 között foglalkozik, stb; Bieber Dzsásztin, Tokio Motel és hasonló lények borzasztanak el minket az úgynevezett dalaikkal, amelyek estében sokkal fontosabb milyen márkájú pólóban énekelnek, mint, hogy esetleg másból is álljon a refrén, mint "nanana nanané". Undorító, ami a zeneiparban folyik, pedig már fényévekkel elhagytuk a beksztrítbojzt és Kozsó virágkorát. Kissé hosszúra nyúlt a bekezdés, a lényeg, hogy ezt jól jeleníti meg a film.

     A három lány rövid kurzuson vett részt, hogy saját maguk játsszák el a Pussycat nótákat, de Josie nem Cook hangján szólal meg. Ezek a dalok sem olyan hihetetlenül jók, de úgyis azon van a lényeg, hogy ők írták, és saját maguk találták ki a megjelenésüket, stb. Szerintem a napjainkban inkább botrányhősnő-szerepben tetszelgő Tara Reid a legjobb, bár nem lehetett olyan nehéz dolga, csak egy bugyuta hippit kellett előadnia. Alan Cumming és Parker Posey viszont gyakorlatilag a hátukon viszik a filmet, nekem "átjött" a játékuk. Előbbi a Romy és Michele-beli figurájára tesz is egy utalást, és én észrevettem. Aztán, itt van a lényeg, amit még nem is említettem. Wyatt előző csapata, a Du Jour, ők az igazi béna fiú popegyüttest testesítik meg, nagyszerűen. A tagok közül ismertebb pl. Breckin Meyer és Seth Green. Velük indul a film, tényleg olyan, mintha léteznének. Szóval ezt jól eltalálták.

     Annyit írnék végül, hogy egyszer nézhető a film, a benne szereplő dalok idegesítően fülbemászóak, szerencsére azért néhány nyerő poén is hallható. Ennyi.

     Egyáltalán nem mellesleg ma 30 éve halott John Lennon. Nyugodjon békében!

     Így most következzék egy Barrett Strong-dal a Pussycats előadásában, amelyet igen sokan elénekeltek már, példának okáért a Beatles is. Eggyel lejjebb.

     Bitlissz.

1 komment

Címkék: zene vígjáték


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr892502465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tévésámán · http://transfesser.blog.hu/ 2010.12.08. 22:00:08

Szerintem az baromijó ebben a filmben, hogy bármilyen kis gagyi, rendkívül élethűen mutatja be a tegnap senki-ma sztár-holnap újra senki jelenségét, ami ma is megy.

Ötletes megoldással szolgálnak rá, hogy miért lehet egyik napról a másikra zenei csillagot faragni akárkiből. Magyar példa: ikszfaktor, megasztár, ma még mindneki oda van ezekért az átlagemberekért, hamarosan 90%-uk megy a levesbe...