Mint már említettem egy korábbi írásban, elkészült a Méliès-blokk, négy rövidfilmről, amik a múlt század elején nagy sikert arattak. Mind a négyet a Film- és videótrükkök nevű közös óránkon néztük meg szerzőtársammal a Kodolányi főiskolán. 

Georges Méliès-ről, a filmesről néhány szóban: Az eredetileg illuzionistaként dolgozó francia úr 1896-tól 20 éven át gyártott filmeket, több mint 550 alkotást készített el. Mint rendező, fő- és mellékszereplő, producer, író, tervező, effektmester vagy vágó, mindben oroszlánrészt vállalt. Saját stúdiója is volt, a Star Films. Sajnálatos módon műveinek csak töredéke maradt fenn az utókor számára, és az is kár, hogy cége befuccsolása után már nem csinált többet. 

Elsőként Mozsárágyú két bejegyzését olvashatjátok:

 Ördögi bérlő (Le locataire diabolique) 1909

A tanár bácsi szavaival élve: Így kell be- és kiköltözni. És tényleg, a végtelen tároló képességű bőrönd feltalálása minimum Nobel-díjat hozna. Meg könnyebb lenne az élet. (Tévésámán megjegyzése: Doctor Whonak biztosan van ilyenje:))

A címszereplő maga Méliès, a főbérlőt pedig a fia, André alakítja. A bérlő jön, hogy megnézné a kiadó szobát, a főbérlő megmutatja, hogy íme, itt van egy totál üres szoba, amiben érkezésükkor csak egy szobafestőt találnak. Hát ez kell nekem, mondaná Méliès, ha ez hangosfilm lenne. Akkor kezdetnek távolítsuk el szegény mázolót az ablakon keresztül. És kezdjük lakhatóbbá tenni a területet.

Előkerül egy átlagos méretű bőrönd, amiből pedig átlagos méretű bútordarabokat, tehát szekrényt, asztat, fotelt, satöbbit vesz elő az új lakó. A legnagyobb természetességgel teszi mindezt. A képeket csakúgy felhajigálja a falra, jelentős időt meg szögeket spórolva meg ezzel. Vacsora-, vagy ebédidő lévén, meg is terít a kisasztalon, és nem csak egy teríték kerül elő, hanem négy. Ezért aztán a gyereket, a nagybácsit (mondjuk), meg az asszonyt is előráncigálja a kofferből. És a bejárónő sem hiányozhat. Amikor meg bejön a főbérlő és megrökönyödik a dolgon, mindenki jót mulat rajta.

            Hónap eleje van, fizetni kéne. De nincs mibűl. Ilyenkor azt kell cselekedni, ami először eszünkbe jut. Tehát iktassuk ki pillanatnyi időre a háziurat, és bűvöljük meg a berendezési tárgyakat. Ettől az úriember rosszul lesz, elsiet a szobából, és mi meg sebesen kezdjük el a csomagolást, megint csak hiper-szuper bőröndünket segítségül hívva. Lehetőleg az ablakon távozzunk, a további események, vagyis a szoba romba dőlése miatt ne érezzünk semmiféle bűntudatot.

            Tényleg nagyon vicces kis történet ez, és minden egyes képkockát külön-külön festettek meg kézzel. Nagyon fura, hogy ez már száz éves film és színes. A némafilmekben mindig jól bevált zongoradallamok emelik az alkotás fényét.  

Gumifejű ember (L’homme á lá tête en caoutchouc) 1901

Ez nagyon durva látvány lehetett anno a moziban. Szinte rémisztő.

            A rendező úr ezúttal egy őrült tudós szerepét osztotta magára, aki egy emberi fej megnagyobbítását tűzte ki céljául. A black box technika alkalmazásával érte el, hogy tényleg úgy tűnjék, felfújódik egy fej, ami meg szintén az övé. Örül nagyon a tudós, hogy sikerült a terve, meg is mutatja valami kontár haverjának, aki nekilát a fej felfújásának a fújtató segítségével. De a fej felrobban, óriási füstfelhő, zene felgyorsul. És ennyi. (Szerkesztés: azért a kontárt ezután erőteljesen távozásra készteti a tudósJ)

Mai szemnek nem is nagy szám ez a három perces szösszenet, de engem őszintén lenyűgözött. Szerintem isteni a megvalósítás és röhögni, azt nagyon lehet rajta. Van benne valami kedves báj. Így kell felhasználni 45 méternyi filmet!

Következnek Tévésámán írásai:

A plakát (avagy Vidám plakátok; Les Affiches en goguette, 1905 vagy 1906)

A black box vagy más néven fekete háttér maszkolástechnika virtuózi szintre fejlesztve.

Kevesebb, mint három perces alkotás, melyben egy plakátokkal teli tábla rajzai életre kelnek, kicsit megdobálják a járókelőket, kicsit elszórakoznak, majd végül ironikus módon a papírok figurái és a valós emberek „helyet cserélnek”.

Talán nem szép tőlem, de másodszori megtekintésre észrevettem két kis „hibát”:P Az első az, hogy a megosztott kép (amiben 9 különböző helyre is lehet koncentrálni) közepén, a felső rész csak valamivel a többi után kel életre. Ez nem hiba, de az azon ábrázolt három figura így egy ideig eltűnik – viszont mikor megjelennek, nagyon vicces, ahogy szaladgálnak körbeJ A rendező az elején tudatja velünk, hogy plakátokról van szó, mert a legnagyobbat épp akkor ragasztja fel egy munkás. A még fel nem került kép helyén egy „foglalt” felirat látható. Ez a felirat elvileg később nem látszódhatna, hiszen ráragasztottak, de egy pillanatra mégis feltűnik.

Ezeken felül viszont remek kis komédia, többször is felnevethetünk nézése közben. Megvizsgálhatjuk azt is, hogy Méliès, színházi szokásokat átvéve, készített egy finálét a végére.

Jó nevetési lehetőséget nyújt, három perce bárkinek van ebben a rohanó világban is. Úgyhogy nézettek meg egy ilyen kis mozikát, vagy olvassatok el egy Örkény-egypercest!

imdb.com felhasználói szerint: 6.3/10 (7 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Zenével vagy zene nélkül is ugyanolyan jó.) 

Utazás a Holdba (Le Voyage dans la Lune, 1902)

Írásunk emberének fő munkája ez, melyben minden általa felfedezett trükköt és módszert felhasznált. Az utókor olyannyira nagyra tartja, hogy bekerült az 1001 film, amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvbe.

Nem is csoda, mert ez az egyik első valódi film, hossza több mint 12 perc és teljesen fikción alapulva mesél csillagászok fantasztikus útjáról a Holdra – ennél fogva a világ első sci-fijei közé is való.

Méliès a főszereplő és feltűnik még a felesége, Jeanne d’Alcy is – előbbi az expedíciót vezető professzor, utóbbi pedig a Holdkaréjon üldögélő lány.

A történet Verne és Wells regényeiből merít. A csillagászok hatan vannak, és egy ágyúból lövetik ki magukat a Föld kísérőjének szemébe (ezt a jelenetet talán már mindenki látta valahol), ahol aztán Hold-lakó szelenitákkal csatáznak, megnézhetik a felkelő Földet és aludhatnak is egyet a kráterekkel borított talajon. A visszatérés után nagy ünnepséget rendeznek nekik, táncolnak, mulatnak, a magukkal hozott földönkívüli is velük ugrál, a hős felfedezők tiszteletére pedig szobrot avatnak. A hajóval vontatásos rész miatt ez az egyik legelső animációs mozi.

Rengeteg helyen csak ámultam: vajon ezt hogy csinálta a nagy film-mágus?

Szerintem érdemes megnézni, kicsit nevetséges, semmi realitás nincs benne, de még 107 év után is rendkívül szórakoztató.

imdb.com felhasználói szerint: 8.2/10 (7 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Az itt bemutatott rövidfilmek mind megnézhetőek a youtube-on, használjátok a kereséshez az eredeti címeket! Jó szórakozást kíván a Filmrajongó szerzőpárosa!:)