Kiskoromban nekem Robin Williams akkora sztár volt, mint manapság a 10 éveseknek a hájszkúlmjúzikel; mindenhol ott volt, mindenki imádta. Na, hát, nem túl jó a hasonlat, a lényeg, hogy akkor élte virágkorát, még Friderikusz "Megasztár" Sándor műsorában is megfordult. A Jack egy kevésbé ismert filmje, meg ebben azért nem tudta annyira megmutatni komikusi képességeit. Azért most hazudtam, de korántsem csak a röhögés a lényeg a filmben.

     Jacket alakítja, aki érdekes módon 10 hetes magzatként születik meg, de mégis totál egészségesen. Az orvosok sem értik igazán, de megvizsgálják, és kiderül, hogy a sejtjei 4-szer gyorsabban fejlődnek, mint az átlagemberé. Ennélfogva mindig 4-szer annyinak fog tűnni külsőre, mint ahány éves valójában. Gyorsabban kattog tehát a biológiai vekkere, és rövidnek ígérkező élete sajnos nem telik túl izgalmasan. 10 évesen még mindig magántanára van, Mr. Woodruff (Bill Cosby), aki viszont nagyon jó fej, de ő sem tudja pótolni a kinti hülyéskedést a haverokkal, amire Jack nagyon vágyik, de még sosem volt benne része. Anyukája (Diane Lane - tiszta jó leírva a neve), és apukája (Brian Kerwin) eléggé meglepődnek, amikor Mr. Woodruff azt javasolja, iskolába kéne járnia a gyereknek. Jacknek viszont ez a legnagyobb vágya. És ez teljesül is.

A szokásos történik: eleinte mindenki kineveti, kicsúfolja, satöbbi. Egy napon viszont beáll kosarazni a többi ötödikeshez, és megtörik a jég, egyikük, Louie (Adam Zolotin) barátjává fogadja. Innentől vicces és aranyos a film, meg néha undorító. Meg persze bonyodalmak is akadnak majd.

     Igazából régi ismerősöm ez a film, amikor először láttam kábé 7 éves lehettem, és tetszett. És most is tetszett tizenakárhány évvel később. A vége felé már egyáltalán nem vicces, inkább szomorú, meg picit unalmas. Viszont meg kell említenem Michael McKean mellékszereplését, miatta kevésbé unalmas az a jelenet, ami egyébként unalmas lenne.

     Színészek jók, rendező bácsi meg Francis Ford Coppola. Ez már rossz nem lehet. És nem is az.

Trélerrrrrrr.