És semmi alatt nem a Gyáli út értendő, haha.

Rendkívüli film, minden értelemben. Először is; egy filmben Bárdy György, Sinkovits Imre és Kállai Ferenc. Három legenda. Aztán itt a tény, hogy maga az alaptörténet nem különösebben érdekfeszítő, viszont a három, remekül kidolgozott figurának köszönhetően nagyon érdekessé, viccessé és majdhogynem kiszámíthatatlanná válik a sztori. És megfejthetetlen a valódi műfaj, hiszen kriminek néz ki az induláskor, a későbbiekben egyfajta pszichodráma lesz – már ha létezik ez a szó –, többször úgy érezni, hogy szatírával van dolgunk... Szóval emlékezetes.

Az egyesek számára szép emlékű szocializmus építése közben 3 teljesen eltérő karakterű fickó elsikkaszt egy kisebb vagyont egy építőipari KSZ-nél. Ami természetesen kisszövetkezetet jelent. Ernő (B.GY.), Guszti (S.I.) és Zoltán (K.F.) az ellenőr (Pongrácz Imre) felbukkanásakor még nem aggódik a lebukás miatt, de amikor az tényleg véletlenül magával viszi a sikkasztás adatszerű megvalósulását egy dossziéban, kezdenek rosszul lenni. Egyre újabb és újabb ötleteket gyártanak, amivel 2 résztvevő megúszná a balhét, egyvalaki pedig ráfázik. A beismerő vallomást és a börtönt végül elvetik így csak egy lehetőség marad; valamelyikőjük öngyilkos lesz.

Óriási megvalósítás következik innentől. Már önmagában fantasztikus, hogy a színészekétől mennyire eltérőek a karakterek tulajdonságai; Bárdy figurája agresszív, manipulatív és hazug; Sinkovits egy igazán buta és félénk pasast játszik; Kállai pedig gyenge és szánalmas bácsikát alakít. De ha már ahhoz volt eszük, hogy elsikkasszák a lóvét, ahhoz is lesz bőven, hogy miként vágják át, gyanúsítsák meg és kergessék őrületbe a másik 2-t a cél érdekében. Miközben néztem, többször átfutott az agyamon, hogy de jó, hogy ezt megnézem, de jó! Oltári izgalmas és fordulatos a történet - azt hozzátenném, hogy nem a mai, „3D-s akciómozi”-értelemben –, öröm nézni az alakításokat és nagyon sokat lehet röhögni.

Észrevettem például egy, A Tanúra (1969) való célzást Kállai úrtól; amikor felébresztik egy jelenetben, elkezd hablatyolni és egyszer csak azt mondja; "Mit sütsz, kis szűcs?" Na én itt leborultam a székről:D Aztán van egy jelenet, aminél konkrétan folytak a könnyeim a nevetéstől; Kállai, Sinkovits tök részeg, vagy inkább másnapos, és ott ül velük egy asztalnál Zenthe Ferenc figurája, aki meg rajtuk vihog, de nem lövöm le a poént, egyszerűen zseniálisak! Szomorú, de ebben a korban már megnevettető önmagában az is, hogy egy, valójában nem túl nagy összeg sikkasztása miatt három egyszerű ember komoly lelki válságba kerül, és szinte érzi a nyakán a kötelet – ma meg csak legyintünk egy ilyen bűncselekmény hallatán...

Bárdy igazán ellenszenves, Sinkovits már-már nevetségesen együgyű, Kállai meg hebeg-habog. Ritkán látni tőlük ilyesmit, már ezért megéri megnézni. A mellékszereplők közt megemlíteném a férfi olvasók figyelmébe ajánlván Esztergályos Cecíliát, aki többször megmutatja a kamerának balerinaalakját. Zenthe Feri bácsiról már beszéltem, ő is jól nézett ki egyébként:) A főiskolai hallgató Szakácsi Sándoré a nyitójelenet, és Bánhidy László jutalomjátékát is megtekinthetjük a filmben.

A cím különben egy méreg elnevezése, amelyet valakinek meg kell innia a történet vége felé, természetesen. A feszültség végig érezhető, el tudom képzelni, milyen sikoltozások hallatszódhattak a nézőtéren 40 éve a moziban egy-egy jelenetnél. Nemcsak az alapsztori elgondolkodtató, hanem az is, miként vehet 180 fokos fordulatot egy ember viselkedése, ha az életéről van szó. A megvalósítás egész könnyed, a szereplők viszont elég nagy lelki teherrel közlekednek; van-e különbség élet és élet közt? Van-e jogom elvenni esetleg más életét, a sajátomért cserébe?