Az úgymond nyugati ember számára rejtélyes, érthetetlen és sokszor félreértelmezett világról, a gésák világáról szól a film. A hasonló című regény, melyet Arthur Golden írt, óriási siker volt az egész bolygón, én mondjuk nem olvastam. Éppen ezért nem tudom, mennyire egyezik a könyvvel, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy a látvány az csodás.

     Japánban, 1929-ben, egy apa eladja kislányát, Chiyót egy gésaháznak, azaz okijának. Sok szegény családban megtörtént ez akkoriban. A lány kis idő múlva értesül szülei haláláról és egyetlen nővéréről sem hall többé, miután neki sikerül elszöknie a városból. Chiyo azonban akarata ellenére cselédként él Hatsumomo (Gong Li), a legismertebb gésa mellett, aki kegyetlen és rossz természetéről is nevezetes. Az esőszemű kislány folyamatos fizikai- és lelki terrorban él, egy nap viszont találkozik egy kedves úrral, akiért képes lenne bármire, így elhatározza, gésa lesz belőle. Nem is akármilyen, és hamarosan saját bőrén tapasztalja meg, mi az irigység, féltékenység, hatalom, kiszolgáltatottság, bosszú. A kedves úr pedig nem sejti, hogy szereti őt.

      A könyv hatalmas sikere után érthető, hogy mozgóképként is kellett vele pénzt kaszálni, így, többek között Steven Spielbergnek köszönhetően, megszületett a film. A rendező, Rob Marshall nevéhez köthetjük a Chicagót meg a Kilenc című alkotást, és a hamarosan a mozikba kerülő, 4-es számú Karib-tenger kalózait. Ezek tudatában már nagyjából belőhetjük a film irányát, vagyis egy nagyszabású, rendkívüli látványvilággal megáldott, ám ömlengős és túlontúl "hálivúdias" valamit. Minden adott a szórakozáshoz, mert a főszereplő Ziyi Zhang, a már említett Gong Li, és a zeneszerző John Williams mellé még megkapunk egy fura de gyönyörű kulturális egyveleget; a szagos televízió fájó hiányát éreztető képeket; szerelmi szálat; háborút, satöbbi. És számomra az elejétől érdekes volt a történet, de amikor vége lett és elméláztam rajta, rájöttem, hogy ez közel sem olyan nagy film. Az operatőr, Dion Beebe előtt le a kalappal, de a remek képi megjelenítésen túl igazából nem marad sok, csak egy kissé béna dráma. Ziyi Zhang különböző harcművészeti alkotások okán ismert, itt mégse mondanám olyan meghatározónak, pedig hát ő a főszereplő. Van benne valami idegesítő nekem. Persze, azt nem vitatom, hogy kiváló munkát végzett, csak személy szerint igazából alig drukkoltam neki. Kislányként sokkal szimpatikusabb volt, akkor Suzuka Ohgo játszotta.

    Gong Li és Ziyi Zhang nekem a 2046-ból ismerős, előbbi sokkal erősebben van jelen a filmben, ő valahogy hitelesebb. A kedves urat, az elnököt alakító Ken Watanabe-t láthattuk például az Eredetben, ő olyan megfelelő volt. Aztán, itt van a bárót alakító Cary-Hiroyuki Tagawa, aki nem más, mint Shang Tsung. :) A felnőtt Úritököt Youki Kudoh személyesíti meg, akit a Vér: Az utolsó vámpír című bigyóban láttam, nos ő itt szintén a megfelelő kategória. És a főbb női szereplők közül csak ő japán egyébként, és maga a tény, hogy kínai személyek játszottak japán gésákat, problémákat okozott a cenzúrázás szintjén Kínában.

     A könyv megírásában egy valódi gésa segédkezett: Ivaszaki Mineko, aki így eleve tiltott dolgot tett, hiszen a gésák zárt világába senki nem pillanthat be csak úgy. A film ugyebár Oscar-díjakkal büszkélkedhet, elismerték, de sokan a prostikkal azonosítják a gésákat, és ez nem hitette el velük, hogy másként van. Mindegy.

     Érdemes megnézni, mert szemeink ujjongani fognak, de egyszer elég megtekinteni.