Senki sem az, akinek látszik, és még csak nem is az inas a gyilkos. :)

    Latinovits Zoltán, aki holnap lenne 78 (!), szerepe szerint egy frissen szabadult teológus és kémiatanár egyben. Most nem azért, de nekem már ez gyanús volt ám... Tehát a szabadság édes illata hívogatja őt, név szerint Csíky Gábort, és ez az illat egy fotóüzletbe viszi őt, ahol nem csak a fényképezés közös szeretete tartja együtt a vezetőséget meg az alkalmazottakat. Ehhez a kétes hírű bandához csatlakozik a főszereplő, információkat szerez, kódokat próbál megfejteni, satöbbi. A tulaj, bizonyos Háber (Szakáts Mikós) eleinte bizalmatlan Csíkyvel szemben, de később el kell ismernie, hogy érti a dolgát. A galeri többi tagja is megbízik benne, Háber "hölgyismerőse" Anni (Ruttkai Éva) pedig egyenesen beleszeret. A helyi trafikosnéni (Sulyok Mária) viszont óva inti hősünket a társaságtól. Egy nap kiderül, hogy egy gerébdezső bújik meg közöttük. Vajon ki az, és lesz-e beleszólása a szerveknek a dologba?

     Azon kívül, hogy sok meglepetést tartogat a történet, meg tobzódik a film csodás színészekben, néhol egész megmosolyogtató is. Például a "féktelen" tvisztparti manapság már az oviban se lenne menő. Fekete-fehérben meg nem látni mindent rendesen, ami azért nem csak annak a számlájára írható, hogy ez egy krimi és akkor törvényszerű, hogy nem kell mindent azonnal meglátnunk. Ennyi "látni" után térjünk át a hallható dolgokra. A zene az jó, Hidas Frigyesnek köszönhetően. Ruttkai Éva hangja akár egy angyalkáé, miatta talán csukott szemmel is élvezhető a film. Azt még nem említettem, hogy Várkonyi a rendező.

     Most akkor következzék a többméteres felsorolás a további szereplőkről, muszáj megemlítenem őket, ha csak két mondatuk volt, akkor is, legalább a sok erre tévedő, száúszparkon felnőtt kisded olvas néha értelmeset: Csákányi László, Inke László, Psota Irén - az ő jelenete annyira kilóg a filmből, hogy az valami isteni -, Páger Antal, Benkő Gyula, Sinkovits Imre pedig mindössze elsétál egy kirakat előtt, de hát milyen jó felfedezni őt is.

     Egyszerűen jó nézni a filmet, Ruttkai és Latinovits kettőse a hab a tortán.

     Ez a dal pedig egészen időszerű, már a címe alapján (minden iskolában sínylődő emberi lénynek kitartás, kevesebb, mint 10 hónap és vége!) és megunhatatlan. Ez az igazi művészet; magát a dalt nem szeretem, mégis ez a két gyönyörű ember úgy adta elő, hogy nem lehet nem szeretni.