Az 1971-es esztendő ezek szerint nem csak azért volt jelentős, mert John Deacon ebben az évben csatlakozott egy bizonyos Queen nevű bandához. Képzeljünk el egy epilepsziás rohamot kiváltani képes színvilágot jó adag erőszakkal kombinálva, mindezt fűszerezve Beethovennel és a fordítók dolgát rendesen megnehezítő szöveggel. A legfontosabb hozzávalót nehogy kifelejtsük: Stanley Kubrick. És voilá!

     Főszerepben egy pszichopata fiatalember, név szerint Alex (Malcolm McDowell - a varázsló a Reszkess Amerika! c. alkotásban (!)), aki jobb híján haverjaival járkál és unalmában az erőszak legundorítóbb formáinak hódol, ráadásul még lóvét is szerez ezzel. Nagyon hülye nyelven társalog komáival, mármint a drúgjaival és neonszínű hajú édesanyjával, meg érdekes öltözetű édesapjával éldegél. Alexnek nem ártana némi öltözködési tanács.

     Egy nap hű társai kicsesznek vele és miután már-már nevetséges módon agyonvág egy vén nőt, lecsukják 14 évre. És szerintem csak innen kezdődik el a film igazából. Az első 1 órával úgy voltam, hogy nézem, nézem, de rohadtul nem érdekel. De innen már tetszett. Két évnyi hűsölés után kiválasztják Alexet egy kísérleti kezelésre, mely után szabadon távozhat - ugyanis kiölnek belőle minden rosszra való hajlamot. De mint mindenféle kezelésnek ennek is vannak mellékhatásai, csak Alex haverunk elfelejtette megkérdezni kezelőorvosát, gyógyszerészét...

     Ha csak egyszerű filmművészeti alkotásként tekintünk rá, akkor hibátlan. Mondjuk ezt nem lehet. Sajnálatos módon manapság is nagyon aktuális a téma: az erőszak, a társadalom deformitásai, az aktuális kormány ténykedései... ez utóbbi nagyon gonosz gondolat volt tőlem :) .
 

     A zenék csillagos ötöst érdemelnek, a főszereplő oltári. Megéri megnézni. De teletábbi-lelkületűeknek nem ajánlom. Sőt, ők inkább kerüljék.