Teljesen, totális mértékben elfogult vagyok e művel szemben. Egyszeri és megismételhető, ugyanis a 2. része legalább olyan jó, vagy még jobb, mint ez. Megfogalmazni sem tudom, hogy milyen remek filmmel állunk szemben ezúttal. Tévésámán úr és én nagyon szeretjük, viszont más általunk ismert emberről ez nem mondható el, szóval ez egy meg nem értett művészeti alkotásként is felfogható.

     A történet dióhéjban: Godefroy, Montmirail grófja (Jean Reno) menyegzőjére készül Frénégonde-dal (Valérie Lemercier), aki egy herceg leánya. Életének legfontosabb állomásához érkezett a Merész jelzőt kiérdemlő lovag, nagyon bizakodó jövőjét illetően, mielőbb fiú utódot szeretne, és hatalmas kastélyában kíván élni élete végéig, boldogan. De a sors, egy csúnya boszorkány képében közbeszól: aljas varázslatának köszönhetően a lovag leendő apósát megvadult medvének látja, és így a kedves papa fejébe nyíl kerül. Mi lesz így a fényes jövőből? Eusebius, a bölcs, ám szenilis varázsló siet Godefroy segítségére. Varázsitala elfogyasztásától visszajuthat a halálos lövés előtti pillanatba, és meg nem történtté teheti azt. Hű fegyverhordozója, Jacques Fos :) (Christian Clavier) lesz az előkóstoló, s ő is így mehet vissza a múltba. De Eusebius kifelejtett egy fontos összetevőt a kotyvalékból: a záptojást. Ennek végzetes következménye pedig az, hogy hőseink majd' 1000 évet utaznak az időben, előre. A XX. századba.

     Kezdetnek leigáznak egy fémkordét, ami csak egy ártatlan postásautó, és innentől kezdve nincs megállás, tömény röhögés várható. Megismerkednek korunk vívmányaival, mint a vécépapír, a telefon, vagy a betonút. Számukra még a levegő is szokatlan és orrfacsaró. Godefroy megismerkedik ük-ük-ük-ük-üklányával, Béatrice-szal (Lemercier), aki őt halottnak hitt Hubert bácsikájának hiszi, közben Fos találkozik ivadékával, a kimért és rendmániás Jacques-Henry Jacquard-ral. Amerre járnak felfordulást okoznak, meghökkentenek, Béatrice otthonát is hazavágják.

      Francia filmről van szó, tele érdekes kameraállásokkal, sokszor csak az a nevetés forrása, hogy a főszereplőket irtó közelről mutatják. Jellem- meg helyzetkomikum van bőven, a legkisebb szerepet is marha jól írták meg. Monsieur Clavier és a rendező, Jean-Marie Poiré gondoskodott róla. Jean Reno meg hát nagyon nagy színész, mint tudjuk. Jómagam még kiskoromban ismerkedtem meg e filmmel - aminek a második része MA látható az m1-en 8kor!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- és ennyi év után is nagyon tetszik, nem lehet megunni. Zseniális. Megtudhatjuk belőle, milyen lehet 5 liter Chanel 5-össel fürödni, például. Hasznos is. KIHAGYHATATLAN. És már csak kábé 6 óra és megnézhetem a második részt is, annyira izgulok már. :))))))))))))))))))))))))

     Ebből a jelenetből magam sem értek túl sokat, pedig érettségiztem is franciából. Koncentráljunk benne Jean Renora, amint dobálja a pénzt. Óriási.