Ahogy a Lon Chaney-hetek bevezetőjében írtam, ez volt az a film (vagyis ami fennmaradt belőle), ami megismertette velem Az Ezerarcú Embert. Régebben tudtam, hogy bár maga a London After Midnight már nem létezik, 2002-ben a TCM, a jogbirtokos Turner vállalat megbízásából, a fellelhető anyagokat…
Az első és ezidáig egyetlen Lon Chaney-film, amit láttam. Anno az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalszban olvastam róla, aztán a London After Midnightos élményeim összefonódtak ezzel az ajánlással, úgyhogy még a blog indulása előtt letöltöttem és megnéztem. (Jelen esetben ez nem számít…
Nemrég regisztráltam az ebay-en és egyik nap unatkozva a munkahelyemen eszembe jutott, hogy megnézem ezt az oldalt, van-e rajta valami egy bizonyos régi filmes szenvedélyem relikviáiból. Innen kiindulva jutottam arra az elhatározásra, hogy Lon Chaney-hetet tartok, aminek keretein belül végre megírom…
Sosem voltam nagy Pókember-rajongó, ám az ellenfelei mindig tetszettek, főleg a fantasztikus Venom. Aztán mikor megtudtam, hogy lesz a hálószövő kalandjaiból film, érdekelni kezdett, hiszen imádom a szuperhősös mozikat (2017-re már nekem is elegem van belőlük), a rendezői székben a nagy Sam Raimi…
Megint valami, amiről azt gondoltam, hogy sose fogom megnézni. Gondolom páran olvastátok az írásomat a Greenbergről, amire nagyon mérges vagyok, amiért ennyire rossz; ám most, a Small Apartments bebizonyította, hogy lehet csinálni olyan filmet, ami látszólag nem szól semmiről, miközben nagyon sok…
A kezdet kezdete (Year One, 2009)
Van úgy, hogy az ember „ragaszkodik” egyes filmekhez, nem számít, hogy azok jók vagy sem. Ilyenek például a gyerekként sokat látott mozik, amik felnőttként már korántsem annyira királyak; vagy azok, amikhez valami buta kis emlék fűz. Utóbbi okból vettem meg 100…
Gondolom mindenki látta a Rémálom az Elm utcábant, ugye? Egy igazi klasszikus, amiről annak dacára, hogy jövőre éppen 30 éves lesz, egy pici jóindulattal semmi rosszat nem lehet mondani és máig minden téren megállja a helyét - mondhatni tökéletes. És aztán jött a folytatása, az emberek meg csak…
Vannak olyan filmek, mint a King Kong vs. Godzilla vagy a Gyilkos cápa vs. óriáspolip, amiket egy pillanatra sem kell/lehet komolyan venni és bár rosszak, de szerethetőek, legalább röhöghetünk rajtuk. Aztán akadnak olyan mozik, mint a Greenberg, amiknek nincs történetük és nincs bennük semmi, de a…
Évekkel ezelőtt csak azért néztem meg a Félelem és reszketés Las Vegas-bant, mert Christina Ricci szerepel benne. Mit ne mondjak, nagy csalódás volt, hogy egyetlen jelenete van, viszont maga a film érdekes élménynek bizonyult. Sajnos most megint ebbe a csapdába sétáltam bele, ráadásul tudatosan,…
Tegnap három filmet is kinéztem magamnak a tv-műsorból. Az első lett volna a Banános Joe, az egyetlen jó Bud Spencer-mozi, ami még hiányzik innen, de ezt az unokanővérem kisfiának látogatása miatt ki kellett hagynom. (2017-re erről is született írás.) A másik kettő egy időpontban kezdődött este: Az…
