Tavaly jött a hír, hogy Bud Spencer fia, Giuseppe Pedersoli a saját cégén keresztül piacra dobta az „eredeti olasz recept alapján készült” Bud Spencer-babkonzerveket. Aki ismeri és szereti a szakállas óriás filmjeit, az biztosan nem lepődött meg ezen a híren, hiszen ezekben a mozikban a főhősök gyakran fogyasztottak bab alapú ételeket („Nem szereted véletlenül a hagymás babot?”). Nagyjából egy időben ezzel a bejelentéssel már azok a hírek is szállingózni kezdtek, miszerint az akkor még csupán interneten rendelhető készételek korántsem képviselnek olyan izgalmas ízvilágot, pláne az árukhoz viszonyítva. Én viszont nem hittem ezeknek, ezért tavaly, amikor hazánkban is megjelent a konzervekből, az InterSpar akciójában bevásároltam belőlük.

(Elöljáróban elnézést a borítókép homályosságáért, egy régi digitális fényképezőgéppel csináltam és nem vettem észre, hogy ilyen lett. Az InterSpar nevét pedig azért írtam le, mert másik üzletben sikertelenül kerestem cikkem mostani tárgyait, csak náluk volt és van, ma már a sima Sparokban is kapható.)

Én eddig négyféle ízben próbáltam ki „Bud kedvencét”: Eredeti, Limitált Karácsonyi, Salsa Barbecue és Tex Mex. Az Eredetihez csak nemrég jutottam hozzá, mert amikor a másik hármat egyszerre megvettem, akkor ez már kifogyott (vagy csak azt hittem, mert a csomagolása szinte teljesen megegyezik a Karácsonyiéval). A dobozokon lévő leírás szerint serpenyőben kell megmelegíteni, aztán egy szelet kenyérrel fogyasztani, én ezt a receptet követtem mind a négy alkalommal.

Eredeti és Karácsonyi Limitált kiadások

A Karácsonyiból (felül lévő kép) ettem először, de ez már 7 hónapja volt, ezért az emlékeim homályosak róla. Arra emlékszem, hogy a bab másmilyen volt, mint amilyenekkel a hazai konzervekben lehet találkozni, nagyobbak és egészen puhák. A szósznak paradicsom íze volt, ezt lehet elmondani az Eredeti kiadásról (alul lévő kép) is, amit a múlt héten kóstoltam, ezért még friss a memóriámban. Valószínűsíthetően a nálunk olaszosnak ítélt ízek Olaszországban már erős fűszerezésűnek számítanak, emiatt ebből a két konzervből egyiknek sincsen igazán markáns íze. Az alapanyagok természetes mivolta érezhető, ez az összeállítás valódi paradicsomot tartalmaz és valahogy frissnek érződik, ahogy eszed, még sincs egy jellegzetes íze, ami beleivódik az ízlelőbimbóidba. Leginkább paradicsomos babfőzelékként lehetne leírni, de nem annyira sűrű és összességében könnyedebb, mint a hazai babkonzervek (ez mindkettőre igaz). Sajnos azt már képtelen vagyok megmondani, mi a különbség a két változat között…

Tex Mex

Dél-Amerikában hozzánk hasonlóan szeretik a csípős paprikát, a pikáns ízeket, szóval ezzel szemben már voltak elvárásaim. Látható módon egészen más, mint az előző kettő, ebben egy kisebb, sötét színű babot használnak, a szósz is másmilyen állagú és ízű. Kellemes élmény volt, némi csípősséggel, ami korántsem dominál, hanem összevegyül a paradicsomos alappal. Ez már sokkal főzelék-szerűbb, a négy közül ez ízlett a legjobban!

Salsa Barbecue

Itt szintén újabb típusú bab van, kisebb, fehér. Ezúttal a szósz egészen folyékony, ennek van a legkevésbé ismerős állaga, majdnem leves-szerű. A barbecue-t sosem szerettem igazán, mert az édes és a sós vegyítésének ez a módszere inkább édeset eredményez; a salsa csípőssége viszont kedvemre való volt. Az alap íze inkább a cukros felé hajlik, néhány másodperc alatt jön belőle elő a fűszeressége. Ez nem az én ízvilágom, rossznak mégsem mondanám, de szerintem ez az egy kipróbálás elég volt belőle.

Összesítésben: Az Eredeti könnyed, kellemes élménynek bizonyult; a Tex Mex meglepően jó volt; a Karácsonyi Limitáltra nem emlékszem eléggé, hogy véleményt mondjak róla; a Salsa Barbecue pedig csak salsaként jobban ízlett volna. A nagyjából 1400 Ft-os Forintos árat szerintem megéri mind a négyféle, mert egyrészt tényleg Bud családja gyártatja; másrészt konzervhez képest jobb minőségű, laktatóbb. Remélem, hogy a leírásaim alapján Bud hozzám hasonló kedvelői, akik még nem próbálták ki, képet tudnak majd alkotni a különböző ízekről és tudnak maguknak megfelelőt választani! Akinek szintén ízlett vagy esetleg nem ízlett, az nyugodtan írja le kommentben a saját élményét velük kapcsolatban!

A cikk megírásához csak a saját tapasztalataimat és emlékeimet használtam; ezért lehet, hogy máshol is kaphatóak, illetve van még belőlük többféle ízű – ha találkozom még ilyennel, akkor frissítem ezt a bejegyzést! Véleményen szerint jobb helyre megy az érte adott pénz, mint a Star Wars-os vagy sztréndzsör tingzes „ételek” megvásárlásakor, ez se egy utolsó szempont.

Amint az előző bejegyzésben írtam, keresni fogok még dokumentumfilmeket, hátha akad valami egyéb is a jubileumi év központi alakjáról. Mint kiderült, ráakadtam A Gitárkirály balladájára, aminek ráadásul egy hosszabb változatát láhattam; illetve az M5 História egyik részére, ami többek közt Radicsról mesél. Ezen felül egy remek kép-zene-összeállításra, ami nagyjából 25 percben megidézi Bélát; meg a XXI. század fantasztikusan jó adására, ami talán a legjobb műsoros összefoglalás az évfordulós zenészről. A maradék két beszélgető-műsor közül az egyik egy alacsony színvonalú, de jó hosszú akármi; a másik viszont nagyszerű bemutató, ahol egy szerencsés gitár-rajongó a kezébe foghatja, sőt, ki is próbálhatja a legendás „Kotrót”, Béla három évtizeden át elveszettnek hitt gitárját! Ezeknek a bemutatásával foglalkozom most, a sorban hatodik bejegyzésben.

Zenészsorsok a Kádár-rendszerben - M5 História, 2023. február 18.

Amíg nem volt munkám, sokat néztem ezt a műsort, mert tetszett, hogy számos ismert, de ugyanannyi kevésbé köztudomású történelmi eseménnyel, személlyel foglalkoztak benne; a témát több oldalról is körbejárták. Remek például a kulturális életben elnyomottakat, a Gulagra elhurcoltakat meg a Mindszenty hercegprímást bemutató rész; ezért örültem, mikor ráakadtam arra, amiben Radics Béláról van szó. (Nézésre közben rájöttem, hogy biztosan láttam már valamikor régebben.)

Ezt a 40 perces műsort 5 rövidebb témára bontották, ebből a második Béla tragédiája. Az első részben a Kex együttesről Kisfaludy András beszél, aki ott is dobos volt, őt kérdezhették volna Radicsról; helyette azonban Szentesi Zöldi László újságíró, író a vendég, aki, mint A megátkozott gitáros forgatókönyvírója beszélget Horváth Szilárd műsorvezetővel. Szentesi a témánkat adó zenésznek se nem kortársa, se nem személyes ismerőse…

 "(…) kezdetben Radics Béla egy beatzenész volt a sok közül, akkor ő tulajdonképpen semmiféle értelemben nem számított sem a hatalomnak, sem a zenei világnak (…)" Ezt megcáfolja a számos kislemez, amit az Atlantis-szal rögzítettek, illetve az Atlantis sikere. Már akkor azért választották őt, mert egy az egyben vissza tudta játszani a lemezeken hallható gitárjátékot, még az eredeti gitáros esetleges hibáival együtt is. Ha a „zenei világ” alatt a zeneszerzőket, dalszövegírókat, illetve a Lemezgyárat érti, akkor sincs igaza, az említett korongok miatt.

"Szőnyei Tamás nagyszerű könyvéből" – Ez a Nyilván tartottak – Titkos szolgák a magyar rock körül 1960–1990. Nem Ómolnár Miklós könyvére hivatkozik, ami itt kb. olyan, mintha Jézusról beszélnénk a Biblia ismerete nélkül… "(…) amikor Tátrai Tiborral interjúztam nem olyan régen (…)" - Azt is jobb lett volna meghallgatni a Csernus, a Feró meg a Korda helyett; újabb bizonyíték, hogy A megátkozott gitáros stáblistájában említett interjúk valahol, valamilyen formában léteznek, ezeket nyilvánosságra kellene hozni! Szentesi nem említi Béla saját dalait (a Zöld csillagot és a Királyi madárt 100%-ig ő szerezte), valamint a többi számot se, amiknek a komponálásában részt vett. Horváth végül felteszi a kérdést: "Ki átkozta meg Radics Bélát?" Valamennyire igaz, amit a vendég válaszol, de ez a megszólalás nekem kifejezetten ellenségesnek tűnik. Ha így áll hozzá az emberhez, akinek emléket kellene állítania, akkor már eleve rossz irányba indult el a film... (Ehhez még hozzájön, hogy a másik forgatókönyvíró, aki a következő és az utolsó bemutatott videóban szólal meg, hasonló nézeteket vall…)

Szerintem ez a kb. 5 perces beszélgetés semmit sem tesz hozzá a Gitárkirály legendájához, de legalább az érdeklődést se kelti fel iránta. (Megjegyzés: Az öt közül az utolsó részben még az M5 Históriások is körberajongják Nagy Ferót, aki itt kétségkívül igencsak releváns, viszont a vele egy szegmensben beszélő Schuszter Lórántnak kevesebb idő jut, a P. Mobiltól pedig konkrétan egyetlen számot vágnak be, míg a Beatrice-től legalább ötöt.)  Nem ajánlom.

Radics Béla, a gitárkirály legendája - XXI. század

Mielőtt az M5 létrejött volna, ez a (természetesen éjjel sugárzott) dokumentum-műsor járta körül ugyanígy a híres-hírhedt történelmi figurák életét, eseményeket, korszakokat az RTL Klubon (ma már nem így hívják, de kit érdekel?).

Ez pedig egy nagyon-nagyon jó és színvonalas dokumentumfilm, baráti játékidővel (22 és fél perc); amiben olyan emberek szólalnak meg, akik tényleg ismerték Bélát és együtt játszottak vele (Csuha Lajos és most először Tátrai Tibor); illetve szakértői az életének/pályájának (Hegedűs István és Schwartz István a Radics Béla Emléktársaságtól; Bálint Csaba, a Rockmúzeum alapítója, két Béláról szóló könyv szerzője, A megátkozott gitáros másik forgatókönyvírója).

Tátrai Tibor itt beszél először (legalábbis az eddig általam látott alkotások közül); nála érződik, mennyire szereti Radicsot még ma is. Viszont nem szépíti a dolgokat arról, mi lett vele élete utolsó néhány évében. Elmondása szerint "(…) ezek a nagy zenekarok nem is tudtak játszani (…)" olyat, amit Béla a saját bandáival tudott.

"Már halála előtt legenda lett." - mondja Bálint Csaba. Szerinte Radics egyfajta kulturális ikon volt és az általa képviselt kultúrától félt a hatalom. "Hős volt vagy vesztes?" Ezt a kérdést egy másik helyen is felteszi; viszont nem úgy ahogy kéne: Penge vagy hal? – Lehet, hogy ő nem olvasta az Ómolnár-könyvet?

Az elmaradhatatlan Csuha Lajos elmondja, Béla az első gitárját 1961-ben kapta (tehát 15 évesen); később a műsorvezető megjegyzi, hogy a "Kotró", a legendás Gibson, amivel a Taurus-ban is játszott, 1988-ban tűnt el. Felmerült bennem, hogy 1982 és 1988 között hol volt? Ómolnár könyve szerint "a családnál", de erről lesz még szó. Hegedűs István és Schwartz István az Emléktársaságtól ezúttal nagyon jó képet közvetítenek a szervezetükről. Schwartz: "(utolsó éveiben) nem volt már ura sem önmagának, sem a gitárjának (…) az ORI vezetőjét kommunista baromnak nevezte". Említik Zoránt és a Taurus-t, ami a nagyjátékfilmből kimaradt.

A rövidsége és Tátrai Tibor megszólalása miatt már mindenképpen első rangú ez a műsor, de ha akarnék, sem tudnék kifogást találni benne. Így kellett volna elkészíteni a fiktív „Hazai”-t, uraim; ez ugyanis felkelti az érdeklődést, remek alaphangot játszik Radics megismeréséhez. Kifejezetten ajánlom!

Radics Béla gitárja//Újra szól a "Kotró"

Mivel az utóbbi néhány évben nem figyeltem, van-e valami Bélához köthető esemény, így arról se szereztem tudomást, hogy 2019-ben előkerült az elveszett gitárja. Az itt következő, méltatlanul kevés megtekintéssel rendelkező, kis híján egy órás videóban nagyrészt a laikusoknak is érthetően mutatják be Radics ikonikus hangszerét, ami – belegondolva – életében elválaszthatatlan volt tőle és legalább akkora részét képezi a legendának, mint a rajta játszó férfi.

Ebben a szerintem jó hangulatú és érdekes videóban a Vintage 52 Hangszervízből Ati (sajnos nem tudom, mi a teljes neve) és a videó-széria házigazdája, Kórodi Tamás együtt elevenítik fel ennek a legendás rocktörténeti tárgynak a történetét; aztán Tamás kis is próbálhatja többféle módban a felújított relikviát.

Nekem biztosan óriási dolog lenne, ha a kezembe foghatnám ezt a hangszert, bár sajnos játszani képtelen lennék rajta, de a házigazda itt szerencsére rendelkezik zenei képzettséggel, szóval nála jó kezekbe (hehe) került. Az kifejezetten tetszik, hogy a néppel szeretnék megismertetni az immár több mint 40 éve az égi zenekarban játszó Radics legendáját, erre ennél jobb módszer nincs! (Az már más kérdés, hogy egy ehhez hasonlót videót nyilván alapvetően csak egy szűkebb zenei érdeklődéssel rendelkező réteg nézi, szóval mondjuk az azária- és élettelen fizetőeszköz-rajongók biztosan kihagyják, pedig nekik kellene jobban ez a tudás és élmény, ami nekünk már megvan.)

"A gitár hozzájárult Béla útjához."

Bevallom, a rock technikai részéhez hozzá se tudok szagolni, éppen ezért volt számomra érdekes, amikor bemutatták Béla gitárját, hiszen ezzel magyarázatot kapunk arra, mitől szólt olyan különlegesen a kezei között. A videóból megtudhatjuk, hogy a szóban forgó hangszer egy 1961-es Gibson Les Paul Solid Guitar (SG). Ati azt mondja, Béla 1965-ben szerezte a gitárt, Szidor László, az első tulajdonos, viszont kommentben javítja ki: 1968-ban. Radics a 3. tulajdonos volt; a korábbi Echo gitárját cserélte el ráfizetéssel Német Dezsővel, a Gemini szólógitárosával, akkori áron 20.000 Ft-ért. Manapság egy ugyanilyen évjáratú és állapotú, nem módosított, semmilyen személyhez nem köthető Gibson is 4-9 millió Forintot ér! Ehhez még hozzájön a Szidor és Radics által elvégzett vagy elvégeztetett módosítások sora, amik már eleve különlegessé és megismételhetetlenné teszik; a legfőbb használójának révén pedig felbecsülhetetlen értékűvé válik - "A legnagyobb gitártörténeti ereklyénk." Saját korában csak Bélának és Zoránnak volt ilyen kategóriájú gitárja hazánkban; érdekes, hogy egy zenekarba kerültek velük. Szidor László (Atlantis, Gemini, Old Boys) módosította először, elvileg egy bizományiban vette. Béla citerahúrokat használt rajta, mert anno nagyon nehéz volt gitárhúrokhoz jutni. Póka Egon (aki a Tűzkerékben indult) ezen játszott néhány Hobo-lemezen.

Ati egyszer azt mondja, hogy amikor megtalálták a "Kotrót", akkor használható volt, lehetett rajta játszani; máskor azt mondja, hogy nem lehetett, de ő még akkor is tudott. Mivel a Rockmúzeumból hozta el a videó kedvéért, ezért nincsen behangolva, beállítva, de olyan állapotban van, hogy bármikor zenélésre fogható legyen. Kizárólag eredeti, korhű alkatrészeket használtak a felújításához, csak azt cserélték ki rajta, amit muszáj volt, a módosításokhoz nem nyúltak és mint látható, a sérüléseket, hibákat sem javították ki. Mikor Tamás játszik rajta, akkor a torzítás után lesz olyan hangja, mint amilyen Béla kezében is volt. Hihetetlen, mennyit változtat rajta a torzítás!

Kis kiegészítés: A videóban elhangzik, hogy Kosik Kristóf ügyvéd szerezte vissza a hangszert egy Molnár Pál Bonavent nevű embertől (talán ő Ómolnár Miklós könyvében a „rossz szellem”?). Ezt és a következő információkat ebből a cikkből tudtam meg: „A „260 powered” matrica helyét - Egon kaparta le, amíg nála volt a gitár.” – Béla kezében mindig látható volt ez a nagy, fényes matrica, aminek azonban ezek szerint nem volt köze se a Gibsonhoz, se a rockhoz. „1986-ban Egon visszaadta a Mamikának [Radics Béla édesanyjának] a gitárt” – Ezek szerint 1982 és 1986 között még használatban volt (a Pengék és halak ’88-ban jelent meg, akkor már senki se tudta, hol a „Kotró”. Mellesleg erre a becenévre még nem hallottam magyarázatot.) „Történetileg már az első magyar tulajdonosa, Szidor Laci újratekercselte a gyári hangszedőt. Aztán Vadölő (Váradi László, dobos) testvére is belenyúlt. Nincs kiöntve viasszal a pick-up, azt állítólag még a Béla vetette ki.”

Szerintem ez egy tök jó videó, ami egy olyan szegmensét mutatja be a Gitárkirály legendájának, ami felett a dokumentumfilmek, megemlékezések átsiklanak vagy éppen a hangszer jelen idejű hiánya miatt nem is tudnak bemutatni. Kifejezetten ajánlom!

Radics Béla 75 - Rock és lázadás a "Legvidámabb Barakkban"

Mint utólag kiderült, ez majdnem egyezik A Gitárkirály balladája – Radics Béla, a „megátkozott ember” című dokumentumfilmmel, csak annál még hosszabb, teljesebb. Ezúttal két olyan ember beszél, akik már megjelentek egy-egy korábban bemutatott műben, csak másképpen. A riporter neve Mező Gábor.

Először is itt van Kraft Tamás, technikus, road, aki A megátkozott gitárosban csak vágóképeken szerepelhetett. Ő Béla mellett dolgozott éveken keresztül. "Az egyetlen szabadulási pont a muzsika." Azt mondja, neki még ma is az, de akkoriban főleg az volt: "forradalom volt". Radics képviselte a "a brit szellemet", hiszen a rock ’n roll onnan indult ki Európában. Említi, hogy Béla maga mondta a pengék és halak hasonlatot – aki nem olvasta volna Ómolnár Miklós könyvét: „A Hős eligazodik a világban, fölismeri ki hal, ki penge. Ki az aki csak úszik az árral és olyan mindegy neki, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcat vagy ezerkilencszáznyolcvanhatot írnak… A körülmények betáplálnak valamit a fejébe, s ha beszélne, akkor is csak tátog, bambán meredve maga elé… Bezzeg a pengék, akik belehasítanak a dolgok közepébe a lényegre vágyva… Csontig hatolnak, metszenek, ők megmutatják mi rejtőzik a kor bőre alatt…” (Akinek az influenszerek, a féjszbúk meg a tiktok mondja meg, mit gondoljon, mit szeressen, mire vágyjon és kire szavazzon, az hal.)

Kraft úgy írja le a legegyszerűbb, legjobb rockot, hogy: "Nagy terpesz, Marshall, Gibson, aztán hadd szóljon!" Elmeséli, hogy Béla, ha kijutotott külföldre, nem hozott haza árut, amivel seftelt volna, mert nem érdekelte ez (sem – ellentétben Som Lajossal, akiről éveken át ez a hír keringett). "Bélának zenei közössége kizárólag a Sommal volt (…) Nem volt személyes ellentéte (Zoránnal)". Érdekes, hogy ő is, mások is ugyanezt mondják, de Som azt nyilatkozta, a Gitárkirály nem bírta Zoránt, illetve a következő videóban szintén elhangzik, hogy rossz természetű, nehéz ember volt. Az utolsó évekről Kraft így szól: Az Ifiparkban lezajlott Piramis-Tűzkerék koncert "már nem kellett volna". "Ez az ember el lett pusztítva. (…) A Béla nem tudott elmenni (külföldre), inkább meghalt..."

A második megszólaló Tárász József , aki A magya-rock halottai idején még elnöke, itt már csak „alapító tagja” a Radics Béla Emléktársaságnak. Bemutatja, hogy az Emléktársaság megjelentetett két bakelitlemezt, így végülis poszthumusz Bélának mégis lett lemeze általuk. Véleménye szerint Béla "maga alatt is vágta a fát", ami sajnos igaz… Tárász azt mondja, hogy a Free-koncerten elszállt a Taurus felszerelése; erről még soha sehol senki nem beszélt - vagy összekeveri a Piramis-koncerttel, vagy kitalálta ezt. Azt is állítja, hogy Vincze Lilla Erdős Péter egyik kedvence volt, azért lett lemeze; Balázs Fecónak meg azért, mert hajlandó volt Koncz Zsuzsát kísérni. Nyilván ezekben van valami igazság… Végül nagyon érdekes megjegyzése, hogy "Először Vasas, aztán Újpest drukker lett a Béla, a Máté-családnak a nyomására." Vajon azok kik? Talán a rejtélyes feleségének a rokonsága?

Sajnos a riporter kevésbé felkészült a témából, a videó legalább 60%-a az R.B. Kapitányból van összevágva, illetve a Mező Gábor által mondottak jelentős része szintén onnan van; neki ez a film a tudása alapja Béláról. "A Kisfaludy András is mondta nekem (...)", hogy Zoránt azért vették be, mert ez volt a lemez elkészítésének feltétele. Tehát az itteni alkotók biztosan beszéltek az Aligátor egykori dobosával, aki nyilván megengedte nekik a felvételei felhasználását. Ennek ellenére, amikor Kisfaludy-t bevágták, akkor a neve alá a „dobos (Kex)” megnevezés került; holott ő az említett hüllő-nevű bandában együtt játszott Bélával és most ez lenne a lényegesebb. De egyébként az R.B. Kapitány jelentősen kidomborítja ezt a tényt, így igazán érthetetlenné válik, miért nem jutott el a most tárgyalt mű készítőihez ez az információ…

Ezek után még bevágták Somtól, amikor elmondja azt, amit Tárász már korábban szó szerint idézett, hogy Radics az élete vége felé nem játszott jól; a hírhedt '82-es felvételről pedig azt írják ki, hogy az az R.B. Kapitányból van. Ők tényleg onnan szerezték (erre bizonyíték, hogy az Aligátor feliratot a '82-es felvételre Kisfaludy és csapata tette rá, itt ez szerepel, az eredetiben nincsen rajta), de azt Kisfaludy is kölcsönvette az 1988-as Rockfogyatkozás című filmből, az az eredeti forrás (ami a forrásnak megjelölt műben egyébiránt elhangzik). "'82-ben, amikor még utoljára föllép (…)" Itt erre a filmrészletre utal, de nem ez volt a legutolsó fellépése.

A Kraft Tamással készített interjú nagyon jó, mert ő egy abszolút hiteles forrás, aki ráadásul korábban sose beszélhetett (talán az Ómolnár-könyvben benne van, de erre nem vennék mérget); viszont Tárász József kicsit itt már olyan látszatot kelt, mint egy igen öreg ember, akinek a fejében az emlékek részletei tűpontosak, csak éppen összekeverednek egymással. Egy kicsit amolyan „tárgyilagos rajongást” éreztem áradni belőle… Ennek és a riporter nyilvánvalóan felszínes tudásának, meg a filmben lévő szakmai és tartalmi kifogásolni valóknak ellenére is ajánlom, mert ad egy jó kis kezdő tudáshalmazt Radics megismeréséhez.

Felfelé zuhanás - Miért halt meg fiatalon Radics Béla?

Annak idején, talán a ’90-es évek legvégén, vagy a 2000-esek legelején bukkant fel a sztárriporter kifejezés. Ezt talán leginkább olyanokra lehetne ráhúzni, akik – amellett, hogy interjúkat készítenek – szeretnek műsorvezetőként az előtérbe nyomulni, megpróbálják az adást önmaguk népszerűsítésére felhasználni. Náluk az interjú témája és a beszélgetőpartner csak másodlagos, ilyen például Hajdú Péter, Havas Henrik, Friderikusz Sándor és úgy érzem, pont ilyen Kadarkai Endre is.

Valahol hallottam már a nevét, valami politikai témában, de fogalmam se volt róla, ki ez a fickó, ám amint megláttam, már sejtettem, hogy amit itt elém tárnak majd, az nem fog tetszeni. Úgy fél óra után gondoltam, utánanézek, vajon az-e, akinek gondolom és hát az is, meg nem is. Van saját wikipédia-oldala, szóval a bulvársajtóban nálam járatosabbak biztosan ismerik őt; és ezen az oldalon leírják, hogy "Interjúira alapos felkészültség, szakmai igényesség jellemző" - forrás: Népszava…

Ettől függetlenül kíváncsi voltam, mi lesz ebből a majdnem egy órás videóból. Beszélgetőtársak: Bálint Csaba (ismét); Rozsonits Tamás, a Moby Dick dobosa, zenei újságíró; valamint Török Ádám, akit Béla indított el a pályáján, ezen felül az Emléktársaság alapítóinak egyike, korábbi elnöke. Relevánsak is meg nem is, de nehéz lenne megmondani, miként sikerült ezt a négy embert úgy összeválogatni, hogy ez legyen a végeredmény…

Először nézzük meg, miket mesélnek vagy állítanak cikkem főhőséről! Bálint Csaba: "(…) abban nem vagyok biztos, hogy értette is, amit olvas." - Akik ismerték, azt mondták, értette, de ez a hozzáállás látszik a filmen. "Nehéz ezekre válaszolni, mert ugye én 1978-ban születtem, én nem találkoztam vele." – Mindenesetre a nagy zenei szakértőnél, akit azért A megátkozott gitárosba elhívtak, sokkal relevánsabb. Elmondja, hogy Béla tényleg a fogával játszott, Hendrix viszont csak imitálta ezt. "A közönség nézi a zenekart, de nem kell mindenáron belátnia az öltözőbe." – Radics esetében nehéz az embert, a zenészt és a legendát szétválasztani; ám neki is voltak olyan viselt dolgai, amik sem akkor, sem most nem vetnek rá jó fényt; de amit játszott, az kárpótol mindenért! "Nem hiszem, hogy gondolkodott azon, jó volt-e?" Bálint szerint a Gitárkirály nem érezte önmagán a változásokat és nagyon rosszul viselte a kritikát. "Azért engem érdekelne egy szakember véleménye (...)" - Akkor ezért volt a Csernus a filmben... Mindenképpen megsüvegelendő, hogy Bálint Csaba nem hajlandó a riporter játékába belemenni ("nem szeretem ezeket a kérdéseket"), aki mindenképp konkrét, egyértelmű véleményt akar kisajtolni belőle; viszont másodjára hallottam beszélni és most se érzem igazán, hogy ő rajongó lenne, inkább valamiféle kutatási tárgyként néz Bélára, „aminek” szakértője lehet.

Rozsonits Tamás (róla se hallottam még ezelőtt): "(…) valószínűleg nem volt könnyű vele egy csapatban (…)" – Furcsa ezt hallani, mert mind a hárman szinte a negatívumokat próbálják kiemelni Radicsból és sajnos nem kizárólag a műsorvezető hatására. Aztán: Demjén miatt oszlott volna fel a Sakk-Matt? Tény, hogy a később megemlített eltérő zenei stílusok, és az ezekből fakadó „ki mit akar játszani” volt az ok; ennek lehetett ez egyik oldalán Demjén, de itt nem adódott egy Taurus-szerű szituáció. Valószínűsítem, hogy ha Rózsi máshol próbálkozik, a Sakk-Matt akkor is feloszlott volna. "Talán másban kereste a hibát (...)" – Lehet, de az évek alatt felhalmozódó többszörös kudarcaiért a pályája elején jelentős mértékben mások voltak felelősek, szóval okkal alakult ki nála ez a szemlélet. (Az más kérdés, hogy amikor már tényleg önmagának okozta az összes gondot, akkor is így gondolkodott[-e]…) "Én személyesen sajnos nem ismertem..." – Ennél a fickónál gondolkodtam el rajta, miért őt hívták meg? Egy felületes keresés után semmit se találtam, ami miatt a téma szakértőjének számítana… "Szerintem nem nyúltak bele (a Taurus-ba, felülről)." Horváth Attila ugyanezt nyilatkozta több alkalommal, ám itt a kontextus miatt lesz ez a kijelentés később érdekes. "Bélát a kormányba" – Ez az idézet helyesen úgy szól, hogy „Bélát a pártba, Taurus-t a kormányba!”, de érdekes módon nem csak Rozsonits idézi helytelenül – és ez kizárólag ebben a műsorban történik meg!