Amint az előző bejegyzésben írtam, keresni fogok még dokumentumfilmeket, hátha akad valami egyéb is a jubileumi év központi alakjáról. Mint kiderült, ráakadtam A Gitárkirály balladájára, aminek ráadásul egy hosszabb változatát láhattam; illetve az M5 História egyik részére, ami többek közt Radicsról mesél. Ezen felül egy remek kép-zene-összeállításra, ami nagyjából 25 percben megidézi Bélát; meg a XXI. század fantasztikusan jó adására, ami talán a legjobb műsoros összefoglalás az évfordulós zenészről. A maradék két beszélgető-műsor közül az egyik egy alacsony színvonalú, de jó hosszú akármi; a másik viszont nagyszerű bemutató, ahol egy szerencsés gitár-rajongó a kezébe foghatja, sőt, ki is próbálhatja a legendás „Kotrót”, Béla három évtizeden át elveszettnek hitt gitárját! Ezeknek a bemutatásával foglalkozom most, a sorban hatodik bejegyzésben.
Zenészsorsok a Kádár-rendszerben - M5 História, 2023. február 18.
Amíg nem volt munkám, sokat néztem ezt a műsort, mert tetszett, hogy számos ismert, de ugyanannyi kevésbé köztudomású történelmi eseménnyel, személlyel foglalkoztak benne; a témát több oldalról is körbejárták. Remek például a kulturális életben elnyomottakat, a Gulagra elhurcoltakat meg a Mindszenty hercegprímást bemutató rész; ezért örültem, mikor ráakadtam arra, amiben Radics Béláról van szó. (Nézésre közben rájöttem, hogy biztosan láttam már valamikor régebben.)
Ezt a 40 perces műsort 5 rövidebb témára bontották, ebből a második Béla tragédiája. Az első részben a Kex együttesről Kisfaludy András beszél, aki ott is dobos volt, őt kérdezhették volna Radicsról; helyette azonban Szentesi Zöldi László újságíró, író a vendég, aki, mint A megátkozott gitáros forgatókönyvírója beszélget Horváth Szilárd műsorvezetővel. Szentesi a témánkat adó zenésznek se nem kortársa, se nem személyes ismerőse…
"(…) kezdetben Radics Béla egy beatzenész volt a sok közül, akkor ő tulajdonképpen semmiféle értelemben nem számított sem a hatalomnak, sem a zenei világnak (…)" Ezt megcáfolja a számos kislemez, amit az Atlantis-szal rögzítettek, illetve az Atlantis sikere. Már akkor azért választották őt, mert egy az egyben vissza tudta játszani a lemezeken hallható gitárjátékot, még az eredeti gitáros esetleges hibáival együtt is. Ha a „zenei világ” alatt a zeneszerzőket, dalszövegírókat, illetve a Lemezgyárat érti, akkor sincs igaza, az említett korongok miatt.
"Szőnyei Tamás nagyszerű könyvéből" – Ez a Nyilván tartottak – Titkos szolgák a magyar rock körül 1960–1990. Nem Ómolnár Miklós könyvére hivatkozik, ami itt kb. olyan, mintha Jézusról beszélnénk a Biblia ismerete nélkül… "(…) amikor Tátrai Tiborral interjúztam nem olyan régen (…)" - Azt is jobb lett volna meghallgatni a Csernus, a Feró meg a Korda helyett; újabb bizonyíték, hogy A megátkozott gitáros stáblistájában említett interjúk valahol, valamilyen formában léteznek, ezeket nyilvánosságra kellene hozni! Szentesi nem említi Béla saját dalait (a Zöld csillagot és a Királyi madárt 100%-ig ő szerezte), valamint a többi számot se, amiknek a komponálásában részt vett. Horváth végül felteszi a kérdést: "Ki átkozta meg Radics Bélát?" Valamennyire igaz, amit a vendég válaszol, de ez a megszólalás nekem kifejezetten ellenségesnek tűnik. Ha így áll hozzá az emberhez, akinek emléket kellene állítania, akkor már eleve rossz irányba indult el a film... (Ehhez még hozzájön, hogy a másik forgatókönyvíró, aki a következő és az utolsó bemutatott videóban szólal meg, hasonló nézeteket vall…)
Szerintem ez a kb. 5 perces beszélgetés semmit sem tesz hozzá a Gitárkirály legendájához, de legalább az érdeklődést se kelti fel iránta. (Megjegyzés: Az öt közül az utolsó részben még az M5 Históriások is körberajongják Nagy Ferót, aki itt kétségkívül igencsak releváns, viszont a vele egy szegmensben beszélő Schuszter Lórántnak kevesebb idő jut, a P. Mobiltól pedig konkrétan egyetlen számot vágnak be, míg a Beatrice-től legalább ötöt.) Nem ajánlom.
Radics Béla, a gitárkirály legendája - XXI. század
Mielőtt az M5 létrejött volna, ez a (természetesen éjjel sugárzott) dokumentum-műsor járta körül ugyanígy a híres-hírhedt történelmi figurák életét, eseményeket, korszakokat az RTL Klubon (ma már nem így hívják, de kit érdekel?).
Ez pedig egy nagyon-nagyon jó és színvonalas dokumentumfilm, baráti játékidővel (22 és fél perc); amiben olyan emberek szólalnak meg, akik tényleg ismerték Bélát és együtt játszottak vele (Csuha Lajos és most először Tátrai Tibor); illetve szakértői az életének/pályájának (Hegedűs István és Schwartz István a Radics Béla Emléktársaságtól; Bálint Csaba, a Rockmúzeum alapítója, két Béláról szóló könyv szerzője, A megátkozott gitáros másik forgatókönyvírója).
Tátrai Tibor itt beszél először (legalábbis az eddig általam látott alkotások közül); nála érződik, mennyire szereti Radicsot még ma is. Viszont nem szépíti a dolgokat arról, mi lett vele élete utolsó néhány évében. Elmondása szerint "(…) ezek a nagy zenekarok nem is tudtak játszani (…)" olyat, amit Béla a saját bandáival tudott.
"Már halála előtt legenda lett." - mondja Bálint Csaba. Szerinte Radics egyfajta kulturális ikon volt és az általa képviselt kultúrától félt a hatalom. "Hős volt vagy vesztes?" Ezt a kérdést egy másik helyen is felteszi; viszont nem úgy ahogy kéne: Penge vagy hal? – Lehet, hogy ő nem olvasta az Ómolnár-könyvet?
Az elmaradhatatlan Csuha Lajos elmondja, Béla az első gitárját 1961-ben kapta (tehát 15 évesen); később a műsorvezető megjegyzi, hogy a "Kotró", a legendás Gibson, amivel a Taurus-ban is játszott, 1988-ban tűnt el. Felmerült bennem, hogy 1982 és 1988 között hol volt? Ómolnár könyve szerint "a családnál", de erről lesz még szó. Hegedűs István és Schwartz István az Emléktársaságtól ezúttal nagyon jó képet közvetítenek a szervezetükről. Schwartz: "(utolsó éveiben) nem volt már ura sem önmagának, sem a gitárjának (…) az ORI vezetőjét kommunista baromnak nevezte". Említik Zoránt és a Taurus-t, ami a nagyjátékfilmből kimaradt.
A rövidsége és Tátrai Tibor megszólalása miatt már mindenképpen első rangú ez a műsor, de ha akarnék, sem tudnék kifogást találni benne. Így kellett volna elkészíteni a fiktív „Hazai”-t, uraim; ez ugyanis felkelti az érdeklődést, remek alaphangot játszik Radics megismeréséhez. Kifejezetten ajánlom!
Radics Béla gitárja//Újra szól a "Kotró"
Mivel az utóbbi néhány évben nem figyeltem, van-e valami Bélához köthető esemény, így arról se szereztem tudomást, hogy 2019-ben előkerült az elveszett gitárja. Az itt következő, méltatlanul kevés megtekintéssel rendelkező, kis híján egy órás videóban nagyrészt a laikusoknak is érthetően mutatják be Radics ikonikus hangszerét, ami – belegondolva – életében elválaszthatatlan volt tőle és legalább akkora részét képezi a legendának, mint a rajta játszó férfi.
Ebben a szerintem jó hangulatú és érdekes videóban a Vintage 52 Hangszervízből Ati (sajnos nem tudom, mi a teljes neve) és a videó-széria házigazdája, Kórodi Tamás együtt elevenítik fel ennek a legendás rocktörténeti tárgynak a történetét; aztán Tamás kis is próbálhatja többféle módban a felújított relikviát.
Nekem biztosan óriási dolog lenne, ha a kezembe foghatnám ezt a hangszert, bár sajnos játszani képtelen lennék rajta, de a házigazda itt szerencsére rendelkezik zenei képzettséggel, szóval nála jó kezekbe (hehe) került. Az kifejezetten tetszik, hogy a néppel szeretnék megismertetni az immár több mint 40 éve az égi zenekarban játszó Radics legendáját, erre ennél jobb módszer nincs! (Az már más kérdés, hogy egy ehhez hasonlót videót nyilván alapvetően csak egy szűkebb zenei érdeklődéssel rendelkező réteg nézi, szóval mondjuk az azária- és élettelen fizetőeszköz-rajongók biztosan kihagyják, pedig nekik kellene jobban ez a tudás és élmény, ami nekünk már megvan.)
"A gitár hozzájárult Béla útjához."
Bevallom, a rock technikai részéhez hozzá se tudok szagolni, éppen ezért volt számomra érdekes, amikor bemutatták Béla gitárját, hiszen ezzel magyarázatot kapunk arra, mitől szólt olyan különlegesen a kezei között. A videóból megtudhatjuk, hogy a szóban forgó hangszer egy 1961-es Gibson Les Paul Solid Guitar (SG). Ati azt mondja, Béla 1965-ben szerezte a gitárt, Szidor László, az első tulajdonos, viszont kommentben javítja ki: 1968-ban. Radics a 3. tulajdonos volt; a korábbi Echo gitárját cserélte el ráfizetéssel Német Dezsővel, a Gemini szólógitárosával, akkori áron 20.000 Ft-ért. Manapság egy ugyanilyen évjáratú és állapotú, nem módosított, semmilyen személyhez nem köthető Gibson is 4-9 millió Forintot ér! Ehhez még hozzájön a Szidor és Radics által elvégzett vagy elvégeztetett módosítások sora, amik már eleve különlegessé és megismételhetetlenné teszik; a legfőbb használójának révén pedig felbecsülhetetlen értékűvé válik - "A legnagyobb gitártörténeti ereklyénk." Saját korában csak Bélának és Zoránnak volt ilyen kategóriájú gitárja hazánkban; érdekes, hogy egy zenekarba kerültek velük. Szidor László (Atlantis, Gemini, Old Boys) módosította először, elvileg egy bizományiban vette. Béla citerahúrokat használt rajta, mert anno nagyon nehéz volt gitárhúrokhoz jutni. Póka Egon (aki a Tűzkerékben indult) ezen játszott néhány Hobo-lemezen.
Ati egyszer azt mondja, hogy amikor megtalálták a "Kotrót", akkor használható volt, lehetett rajta játszani; máskor azt mondja, hogy nem lehetett, de ő még akkor is tudott. Mivel a Rockmúzeumból hozta el a videó kedvéért, ezért nincsen behangolva, beállítva, de olyan állapotban van, hogy bármikor zenélésre fogható legyen. Kizárólag eredeti, korhű alkatrészeket használtak a felújításához, csak azt cserélték ki rajta, amit muszáj volt, a módosításokhoz nem nyúltak és mint látható, a sérüléseket, hibákat sem javították ki. Mikor Tamás játszik rajta, akkor a torzítás után lesz olyan hangja, mint amilyen Béla kezében is volt. Hihetetlen, mennyit változtat rajta a torzítás!
Kis kiegészítés: A videóban elhangzik, hogy Kosik Kristóf ügyvéd szerezte vissza a hangszert egy Molnár Pál Bonavent nevű embertől (talán ő Ómolnár Miklós könyvében a „rossz szellem”?). Ezt és a következő információkat ebből a cikkből tudtam meg: „A „260 powered” matrica helyét - Egon kaparta le, amíg nála volt a gitár.” – Béla kezében mindig látható volt ez a nagy, fényes matrica, aminek azonban ezek szerint nem volt köze se a Gibsonhoz, se a rockhoz. „1986-ban Egon visszaadta a Mamikának [Radics Béla édesanyjának] a gitárt” – Ezek szerint 1982 és 1986 között még használatban volt (a Pengék és halak ’88-ban jelent meg, akkor már senki se tudta, hol a „Kotró”. Mellesleg erre a becenévre még nem hallottam magyarázatot.) „Történetileg már az első magyar tulajdonosa, Szidor Laci újratekercselte a gyári hangszedőt. Aztán Vadölő (Váradi László, dobos) testvére is belenyúlt. Nincs kiöntve viasszal a pick-up, azt állítólag még a Béla vetette ki.”
Szerintem ez egy tök jó videó, ami egy olyan szegmensét mutatja be a Gitárkirály legendájának, ami felett a dokumentumfilmek, megemlékezések átsiklanak vagy éppen a hangszer jelen idejű hiánya miatt nem is tudnak bemutatni. Kifejezetten ajánlom!
Radics Béla 75 - Rock és lázadás a "Legvidámabb Barakkban"
Mint utólag kiderült, ez majdnem egyezik A Gitárkirály balladája – Radics Béla, a „megátkozott ember” című dokumentumfilmmel, csak annál még hosszabb, teljesebb. Ezúttal két olyan ember beszél, akik már megjelentek egy-egy korábban bemutatott műben, csak másképpen. A riporter neve Mező Gábor.
Először is itt van Kraft Tamás, technikus, road, aki A megátkozott gitárosban csak vágóképeken szerepelhetett. Ő Béla mellett dolgozott éveken keresztül. "Az egyetlen szabadulási pont a muzsika." Azt mondja, neki még ma is az, de akkoriban főleg az volt: "forradalom volt". Radics képviselte a "a brit szellemet", hiszen a rock ’n roll onnan indult ki Európában. Említi, hogy Béla maga mondta a pengék és halak hasonlatot – aki nem olvasta volna Ómolnár Miklós könyvét: „A Hős eligazodik a világban, fölismeri ki hal, ki penge. Ki az aki csak úszik az árral és olyan mindegy neki, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcat vagy ezerkilencszáznyolcvanhatot írnak… A körülmények betáplálnak valamit a fejébe, s ha beszélne, akkor is csak tátog, bambán meredve maga elé… Bezzeg a pengék, akik belehasítanak a dolgok közepébe a lényegre vágyva… Csontig hatolnak, metszenek, ők megmutatják mi rejtőzik a kor bőre alatt…” (Akinek az influenszerek, a féjszbúk meg a tiktok mondja meg, mit gondoljon, mit szeressen, mire vágyjon és kire szavazzon, az hal.)
Kraft úgy írja le a legegyszerűbb, legjobb rockot, hogy: "Nagy terpesz, Marshall, Gibson, aztán hadd szóljon!" Elmeséli, hogy Béla, ha kijutotott külföldre, nem hozott haza árut, amivel seftelt volna, mert nem érdekelte ez (sem – ellentétben Som Lajossal, akiről éveken át ez a hír keringett). "Bélának zenei közössége kizárólag a Sommal volt (…) Nem volt személyes ellentéte (Zoránnal)". Érdekes, hogy ő is, mások is ugyanezt mondják, de Som azt nyilatkozta, a Gitárkirály nem bírta Zoránt, illetve a következő videóban szintén elhangzik, hogy rossz természetű, nehéz ember volt. Az utolsó évekről Kraft így szól: Az Ifiparkban lezajlott Piramis-Tűzkerék koncert "már nem kellett volna". "Ez az ember el lett pusztítva. (…) A Béla nem tudott elmenni (külföldre), inkább meghalt..."
A második megszólaló Tárász József , aki A magya-rock halottai idején még elnöke, itt már csak „alapító tagja” a Radics Béla Emléktársaságnak. Bemutatja, hogy az Emléktársaság megjelentetett két bakelitlemezt, így végülis poszthumusz Bélának mégis lett lemeze általuk. Véleménye szerint Béla "maga alatt is vágta a fát", ami sajnos igaz… Tárász azt mondja, hogy a Free-koncerten elszállt a Taurus felszerelése; erről még soha sehol senki nem beszélt - vagy összekeveri a Piramis-koncerttel, vagy kitalálta ezt. Azt is állítja, hogy Vincze Lilla Erdős Péter egyik kedvence volt, azért lett lemeze; Balázs Fecónak meg azért, mert hajlandó volt Koncz Zsuzsát kísérni. Nyilván ezekben van valami igazság… Végül nagyon érdekes megjegyzése, hogy "Először Vasas, aztán Újpest drukker lett a Béla, a Máté-családnak a nyomására." Vajon azok kik? Talán a rejtélyes feleségének a rokonsága?
Sajnos a riporter kevésbé felkészült a témából, a videó legalább 60%-a az R.B. Kapitányból van összevágva, illetve a Mező Gábor által mondottak jelentős része szintén onnan van; neki ez a film a tudása alapja Béláról. "A Kisfaludy András is mondta nekem (...)", hogy Zoránt azért vették be, mert ez volt a lemez elkészítésének feltétele. Tehát az itteni alkotók biztosan beszéltek az Aligátor egykori dobosával, aki nyilván megengedte nekik a felvételei felhasználását. Ennek ellenére, amikor Kisfaludy-t bevágták, akkor a neve alá a „dobos (Kex)” megnevezés került; holott ő az említett hüllő-nevű bandában együtt játszott Bélával és most ez lenne a lényegesebb. De egyébként az R.B. Kapitány jelentősen kidomborítja ezt a tényt, így igazán érthetetlenné válik, miért nem jutott el a most tárgyalt mű készítőihez ez az információ…
Ezek után még bevágták Somtól, amikor elmondja azt, amit Tárász már korábban szó szerint idézett, hogy Radics az élete vége felé nem játszott jól; a hírhedt '82-es felvételről pedig azt írják ki, hogy az az R.B. Kapitányból van. Ők tényleg onnan szerezték (erre bizonyíték, hogy az Aligátor feliratot a '82-es felvételre Kisfaludy és csapata tette rá, itt ez szerepel, az eredetiben nincsen rajta), de azt Kisfaludy is kölcsönvette az 1988-as Rockfogyatkozás című filmből, az az eredeti forrás (ami a forrásnak megjelölt műben egyébiránt elhangzik). "'82-ben, amikor még utoljára föllép (…)" Itt erre a filmrészletre utal, de nem ez volt a legutolsó fellépése.
A Kraft Tamással készített interjú nagyon jó, mert ő egy abszolút hiteles forrás, aki ráadásul korábban sose beszélhetett (talán az Ómolnár-könyvben benne van, de erre nem vennék mérget); viszont Tárász József kicsit itt már olyan látszatot kelt, mint egy igen öreg ember, akinek a fejében az emlékek részletei tűpontosak, csak éppen összekeverednek egymással. Egy kicsit amolyan „tárgyilagos rajongást” éreztem áradni belőle… Ennek és a riporter nyilvánvalóan felszínes tudásának, meg a filmben lévő szakmai és tartalmi kifogásolni valóknak ellenére is ajánlom, mert ad egy jó kis kezdő tudáshalmazt Radics megismeréséhez.
Felfelé zuhanás - Miért halt meg fiatalon Radics Béla?
Annak idején, talán a ’90-es évek legvégén, vagy a 2000-esek legelején bukkant fel a sztárriporter kifejezés. Ezt talán leginkább olyanokra lehetne ráhúzni, akik – amellett, hogy interjúkat készítenek – szeretnek műsorvezetőként az előtérbe nyomulni, megpróbálják az adást önmaguk népszerűsítésére felhasználni. Náluk az interjú témája és a beszélgetőpartner csak másodlagos, ilyen például Hajdú Péter, Havas Henrik, Friderikusz Sándor és úgy érzem, pont ilyen Kadarkai Endre is.
Valahol hallottam már a nevét, valami politikai témában, de fogalmam se volt róla, ki ez a fickó, ám amint megláttam, már sejtettem, hogy amit itt elém tárnak majd, az nem fog tetszeni. Úgy fél óra után gondoltam, utánanézek, vajon az-e, akinek gondolom és hát az is, meg nem is. Van saját wikipédia-oldala, szóval a bulvársajtóban nálam járatosabbak biztosan ismerik őt; és ezen az oldalon leírják, hogy "Interjúira alapos felkészültség, szakmai igényesség jellemző" - forrás: Népszava…
Ettől függetlenül kíváncsi voltam, mi lesz ebből a majdnem egy órás videóból. Beszélgetőtársak: Bálint Csaba (ismét); Rozsonits Tamás, a Moby Dick dobosa, zenei újságíró; valamint Török Ádám, akit Béla indított el a pályáján, ezen felül az Emléktársaság alapítóinak egyike, korábbi elnöke. Relevánsak is meg nem is, de nehéz lenne megmondani, miként sikerült ezt a négy embert úgy összeválogatni, hogy ez legyen a végeredmény…
Először nézzük meg, miket mesélnek vagy állítanak cikkem főhőséről! Bálint Csaba: "(…) abban nem vagyok biztos, hogy értette is, amit olvas." - Akik ismerték, azt mondták, értette, de ez a hozzáállás látszik a filmen. "Nehéz ezekre válaszolni, mert ugye én 1978-ban születtem, én nem találkoztam vele." – Mindenesetre a nagy zenei szakértőnél, akit azért A megátkozott gitárosba elhívtak, sokkal relevánsabb. Elmondja, hogy Béla tényleg a fogával játszott, Hendrix viszont csak imitálta ezt. "A közönség nézi a zenekart, de nem kell mindenáron belátnia az öltözőbe." – Radics esetében nehéz az embert, a zenészt és a legendát szétválasztani; ám neki is voltak olyan viselt dolgai, amik sem akkor, sem most nem vetnek rá jó fényt; de amit játszott, az kárpótol mindenért! "Nem hiszem, hogy gondolkodott azon, jó volt-e?" Bálint szerint a Gitárkirály nem érezte önmagán a változásokat és nagyon rosszul viselte a kritikát. "Azért engem érdekelne egy szakember véleménye (...)" - Akkor ezért volt a Csernus a filmben... Mindenképpen megsüvegelendő, hogy Bálint Csaba nem hajlandó a riporter játékába belemenni ("nem szeretem ezeket a kérdéseket"), aki mindenképp konkrét, egyértelmű véleményt akar kisajtolni belőle; viszont másodjára hallottam beszélni és most se érzem igazán, hogy ő rajongó lenne, inkább valamiféle kutatási tárgyként néz Bélára, „aminek” szakértője lehet.
Rozsonits Tamás (róla se hallottam még ezelőtt): "(…) valószínűleg nem volt könnyű vele egy csapatban (…)" – Furcsa ezt hallani, mert mind a hárman szinte a negatívumokat próbálják kiemelni Radicsból és sajnos nem kizárólag a műsorvezető hatására. Aztán: Demjén miatt oszlott volna fel a Sakk-Matt? Tény, hogy a később megemlített eltérő zenei stílusok, és az ezekből fakadó „ki mit akar játszani” volt az ok; ennek lehetett ez egyik oldalán Demjén, de itt nem adódott egy Taurus-szerű szituáció. Valószínűsítem, hogy ha Rózsi máshol próbálkozik, a Sakk-Matt akkor is feloszlott volna. "Talán másban kereste a hibát (...)" – Lehet, de az évek alatt felhalmozódó többszörös kudarcaiért a pályája elején jelentős mértékben mások voltak felelősek, szóval okkal alakult ki nála ez a szemlélet. (Az más kérdés, hogy amikor már tényleg önmagának okozta az összes gondot, akkor is így gondolkodott[-e]…) "Én személyesen sajnos nem ismertem..." – Ennél a fickónál gondolkodtam el rajta, miért őt hívták meg? Egy felületes keresés után semmit se találtam, ami miatt a téma szakértőjének számítana… "Szerintem nem nyúltak bele (a Taurus-ba, felülről)." Horváth Attila ugyanezt nyilatkozta több alkalommal, ám itt a kontextus miatt lesz ez a kijelentés később érdekes. "Bélát a kormányba" – Ez az idézet helyesen úgy szól, hogy „Bélát a pártba, Taurus-t a kormányba!”, de érdekes módon nem csak Rozsonits idézi helytelenül – és ez kizárólag ebben a műsorban történik meg!