Ha valakit sokat látok a tévében (ma már inkább a képernyőn), akkor valahogy csodálkozom rajta, ha a valóságban is megpillanthatom. Talán a csillagok ritka együttállásának köszönhetően, de most, hogy elkezdtem Radics Bélával foglalkozni, éppen ekkor jött közönségtalálkozóra Székesfehérvárra Horváth Attila „rockköltő”, aki a Taurus és az Aligátor dalszövegeit írta. A gyalázatos „moderálás” ellenére is nagyon érdekes volt hallani a Taurus utolsó élő tagját, akit nem mulasztottam el meginterjúvolni sem (a két helyi lap közül, ha valaki csinált is vele valamit, az az előadás előtt történt, utána már nem). Először közre adom, amiket magától mesélt el és Radicshoz kapcsolódik; utána pedig jön az általam készített interjú; végül a Rockinform magazinból idézek.

A beszélgetésből tudtuk meg: Horváth Attila 1952-ben született. Rajzolt, írt verseket, gitározott is, a helyét végül a dalszövegírásban találta meg. 1000-nél több számnak írta a mondanivalóját, többek közt a Piramis, Cserháti Zsuzsa vagy a Korál részére. Már az elején elmondta, hogy amit anno „ifjúsági zenének” neveztek (beat-pop-rock), az valójában „korosztályos zene”: „A korosztályos zenék megtalálják a korosztályukat, de mindegy, hogy mikor.” Szóval amit 50 évvel ezelőtt játszottak el a Budai Ifjúsági Parkban, az ugyanúgy szólhat nekem és neked (Bár én most már kifelé megyek az ifjúságból…) Még egy népszerű kifejezés a „nagy generáció”, ami szerinte inkább „szerencsés generáció”, mert abban az időben (a ’70-es években) azok, aki írták a dalt; azok, akik eljátszották; és azok, akik hallgatták, ugyanannyi idősek voltak. Ugyanolyan körülmények között éltek, ugyanazok a kérdések és problémák foglalkoztatták őket, így a zenén keresztül beszélgettek egymással.

Horváth a már meglévő zenéhez írja a szöveget úgy, hogy „beszélget valakivel”, mintha valakinek elmesélné, amit mondani akar. Az első magyar, aki hazai nyelven írt szöveget külföldi beatre, az Bródy János volt, így ő a műfaj igazi megteremtője; Horváth viszont az első, aki rockban alkotott. A zenén át történő kommunikációt is Bródy gyermekének tartja.

Mikor rátért a Taurus-ra, azt mondta: „A legjobbak keresték egymás társaságát.” Szerinte a legjobb zenekarok tudták kombinálni a dallamok meg a hangszerelés változatosságát a kemény rockkal, ezt a Taurus is tudta, Balázs és Som (Brunner és Radics?) képében. Radicsot művésznek nevezte, aki „a kortárs zenei szakma számára nem létezett”, a közönség viszont rajongott érte. „A hatalom megijedt”, de nem a zenétől vagy a zenekartól, hanem a tömegekre gyakorolt hatásától. Ezt nem akarták lemezen terjeszteni.

A híres kérdésre, hogy kinek az ötlete volt bevenni Zoránt a bandába, azt mondta: „Brunner Győző javaslatára” vették be Zoránt, aki nem külső hatásra jött. A zenekaron belül senkinek nem volt személyes ellentéte az új taggal. Horváth és Zorán később sosem találkoztak szakmai útjukon, de ha személyesen mégis összefutnak, akkor örültek egymásnak, jó viszonyban vannak. A dalszövegíró biztos benne, hogy Radics elcserélte volna az emléktáblát, a szobrot és az utcanevet egy nagylemezért. Kis érdekesség, hogy későbbi közös munkájuk során Balázs Fecó egyetlen dalt utasított el, magánéleti okokból (válás). Az Aligátort csak név szerint említette, de nem mondott róla konkrétan semmit.

Bár ezt ebben a formában nem mondta ki, de egy anekdota révén (ahol talán túlzott), kiderült, hogy egy jó szöveg mindig a sokadik próbálkozásra jön össze (12-13 alkalmat mondott). Elhangzott: A dalokat a közönség teszi naggyá, nem az, aki csinálja; mert ha ő végez egy dallal, arról onnantól a közönség „dönt”. (Szerintem ma már ez nem így van, mert a pénzemberek döntik el, mi megy a tévében, a rádióban és hogy mit nyom feléd az internetes algoritmus.)

A stúdiófelvételeknél Horváth elmondja az énekesnek, mit akar mondani a dallal, hogyan szeretné hallani, miként kellene azt előadni. Amiket ő írt, azoknál a lírai nótákban nincsen érzelmes szöveg, csak „száraz tényállítások” vannak, mert „a zenében van az érzelem”. „Kell a kontraszt. (…) Dübörgős nótát tele lehet pakolni érzésekkel, érzelmekkel.” Szerinte nem a dalszerző érzései határozzák meg, hogy meg tudja-e írni a jelenlegi helyzetével ellentétes érzelmeket. Az írás folyamata segíti a gondok feledését. Miután elkészül a szöveggel, a következő alkalommal ellenőrzi, nagyon szigorúan – utóbbi nehezebb, mint a szöveg megalkotása.

A közönségtalálkozó részeként az ő dalait játszották neki (is). Figyeltem, az arcáról nem lehetett leolvasni, milyen hatással van rá a zene, de aztán nagyon élénken reagált rá, mindegyik dalról elmesélt valami különlegeset, az egyik előadásához tanácsot is adott a két fiatal zenésznek.  A beszélgetés alapján azt mondhatom, hogy jó Horváth Attilát, mint önmagát, hallgatni, mert jó mesélő, jó humora van és kellemes a hangja. Még pár idézet tőle:

„határozott névelőket írtam” – A Charlie, A Balázs Fecó, stb. Magyarul az ő segítségével lettek országosan ismertek ezek az előadók.

„Nem a pénz, sokkal fontosabb a gerinc.”

„A gondolatokat az ország- és műfaji határok nem tudják megállítani.”

„Nem írok szöveget olyan zenére, ami nem az enyém.”

„Az a gazdag ember, akinek elég, ami van.”

„(…) egyet jobbról, egyet balról (…)” – Ezzel arra utalt, hogy az MSZP- és a Fidesz-kormánytól is kapott állami kitüntetést, tehát nem lehet egyik oldal emberének sem nevezni. A legnagyobb elismerésnek mégis azt tartja, hogy a közönség még ma is kíváncsi arra, amit mondani akar.

„nagyon értelmes, nagyon kulturált ember volt az Erdős (Péter)”

„A Sanzonbizottság sohasem a dallamba kötött bele”, kivéve, ha azt nyilvánvalóan lopták pl. „egy Bach nevű elvtárstól”.

Interjúm Horváth Attilával

Először is, szeretnék köszönetet mondani a Napfényes napokért, ez az egyik kedvenc magyar nyelvű számom, amit úgy 20 éve hallottam először is azóta is nagyon-nagyon szeretem!

1973-ban írtuk. De régen volt…

Két helyen is szembejött velem, hogy Radics Béla cigány volt. Ez mennyire igaz?

Teljesen. Igen, az volt.

Ki volt a felesége? Róla miért nem lehet semmit sem tudni? Esetleg direkt nem akart rész venni az emlékek ápolásában?

Ismertem, sokat buliztunk együtt. „Jimmy”-nek hívták, de az igazi nevét nem tudom, lehet, hogy senki se tudta. Nem tudom, mi lett vele, de ismertem. Elképzelhető, hogy ő maga vonult ki az emlékezésből, nem akart benne részt venni.

A megátkozott ember című dalt a közönség ma már Radics Bélával azonosítja. Ez a szám olyan, mintha róla szólna, mintha ő énekelné saját magáról, önmagának. Mit gondol erről?

Többen is mondták, hogy van egyfajta jövőbelátó képességem, mert a dalaimban lévő dolgok bekövetkeztek, akár évtizedek múlva is. Ennek a dalnak semmi köze se volt Bélához, a Sors akarata lett, hogy mégis mintha róla szólna. Viszont vannak „többfedelű” dalaim, amiket szándékosan úgy írtam, hogy a mondanivaló egy része csak egy bizonyos (élethelyzetben, érzelmi) állapotban tárul fel. Érdemes őket többször meghallgatni, hogy kinyithassunk egy-egy újabb fedelet.

Radics beleszólt a szövegírásba?

Sosem szólt bele. „Arany Jánosnak” hívott, teljesen megbíztunk egymásban. A telefonba is azt mondta: „Halló, Arany Jánossal szeretnék beszélni!”

Korábban elmondta, hogy a lemezfelvételeknél tanácsokkal látta el az előadókat az egyes dalok előadásmódjáról. De a Taurus és az Aligátor esetében nem volt lemezfelvétel. Náluk hogyan tudott segítséget nyújtani?

A próbákon adtam tanácsot. Mindent megbeszéltünk, hogy hogyan adják elő a szövegeket, hol legyen a hangsúly, mert minden szónak önmagában van ritmusa, dallama. Ezért jó, ha a zenészek hajlandóak a zenét a szöveg felé elhajlítani, mert az előadásmód meghatározza a mondanivalót.

Zavarja-e, ha egy énekes megváltoztatja a szöveget előadás közben?

Ha véletlenül megváltoztatják, az nem zavar, de másképpen hogyan változtatnák meg?

Ómolnár Miklós könyvének hátuljában le van írva néhány dalszöveg, aszerint a Napfényes napok egyik része úgy van, hogy „a bolyongás embere hol járt”.

Nem, „a bolyongás embere halott”.

Akkor Ómolnár tévedett, mert Béla a fennmaradt felvételeken is mindig ezt énekelte, hogy „halott”?

Igen.

Ha a saját szövegével készült dalok előadását hallgatja, akkor abban hallja önmagát?

Elsősorban az előadót hallom. Ugyanakkor én mondom az ő hangján keresztül, ami nagyon különös érzés. Ha egy előadás meghat, akkor az nem a szöveg miatt van.

Idézetek a Rockinform Radics Béla-különszámából (IV. évfolyam 1. szám 2012/1 30. oldal)

„Hogy én ötödik tag lehettem, az nem zenei kérdés volt, hanem talán a legfontosabb: ezt a zenét hogyan lehet megszólaltatni magyarul.” – Erről beugrott, hogy a Sakk-Matt már játszott magyarosított szövegeket, azokat ki írta?

„(…) a Taurus olyan tömegeket mozgatott meg, amelyek már nem voltak a korábbi eszközökkel idomíthatóak. És ettől – a jelenségtől, nem kimondottan a zenekartól – a hatalom megriadt. Egyszerűen nem tudott szembenézni azzal, hogy az egész hatalmi apparátussal, vért izzadva sem tudott tizedannyira sem hatni a fiatalokra, mint egy frissen alakult zenekar pusztán a zenéjével és a dalszövegeivel.” (Mert a kommunizmus az emberi természet ellen való, míg a rockzene az emberei természetről [is] szól[hat].)

A rejtélyes Petrovics nevű szerzőt ő se ismerte, nem tudni, ki lehetett. Ez a név van megjelölve a Királyi madárnál, illetve a kérdező Hegedűs István többes számot használ („versek”), így ideérti a Zöld csillagot is, tehát Radics saját szerzeményei esetében ez az ismeretlen figura a szövegíró. Ómolnár úgy tudja, Radics egyedül írta a Zöld csillagot.

Zoránról: „Én a mai napig sem tudom, mi volt valójában a háttérben.” Azt mondja, Radics ellenezte Zorán csatlakozását, de a dokumentumfilmek ennek részben ellentmondanak. „(…) szakmai és emberi értelemben is kifejezetten jó viszonyban vagyunk…” Nem tudom, hogy értette a szakmai részt, mert most azt mondta, később sosem dolgoztak már együtt.

Ómolnár Miklós könyvében, az R.B. Kapitány, avagy Pengék és halakban szerepel a neve a Köszönet-rovatban, de konkrétan vele készült interjú ott nincs.

Összességében számomra nagy élmény volt találkozni egy olyan emberrel, akit addig filmekben láttam beszélni, akinek a dalszövegei hosszú ideje élnek a fejemben, aki együtt dolgozhatott a könnyűzene szinte összes hazai legendájával; annak pedig külön örültem és megtiszteltetésnek tartom, hogy válaszolt a kérdéseimre.

A folytatásról: Még van egy film, amit biztosan meg tudok szerezni ebben a témakörben; illetve létezik egy harmadik dokumentfilm is, aminek egyelőre nem néztem utána, de ha fel tudom majd hajtani, akkor írok róla.