Időrendben ez készült a következő cikkben szereplő mű után, de mivel ezt láttam először, ezzel kezdek.

Éppen a blog indulásának évében egy maroknyi ember összeült, hogy meghívja R.B. Kapitány pályatársait, zenész-cimboráit és közeli kollégáit egy megemlékezésre. Mivel 2008-ban semmilyen kerek évfordulója nem volt, ezért csak találgatni tudok, miért akkor készült ez a dokumentum-riportfilm. A cím első feléből ítélve talán egy sorozat nyitódarabjának szánták (lásd még: Privát rocktörténet) – nekem az sem világos, hogy a televízió megbízásából csinálták vagy „önszorgalomból”?

A játékidő legnagyobb részét egy kávéházi beszélgetés-sorozat teszi ki, ahol az említett, Bélához így vagy úgy kapcsolódó személyek egy hölggyel beszélgetnek, aki csupán néha tesz fel egy-egy kérdést; a legtöbbjüket ugyanis nem kell motiválni, hogy meséljenek az akkoriban 26 éve eltávozott címszereplőről. A fennmaradó időben pedig ellátogathatunk a Radics Béla-szoborhoz, az egykori lakóhelyénél lévő emléktáblához, beléphetünk a „királyi konyhába”, végül lélekben részt vehetünk a sírjánál az emlékezés virágának elhelyezésében. Pár nehezen hozzáférhető felvétel, néhány híres fotó és a Radics emlékezetét fenntartani hívatott musicalből (Ilyenek voltunk), illetve a 2001-es nagy emlékkoncertből láthatunk részleteket.

Az alábbi személyek szólalnak meg: Hegedűs István, a Radics Béla Emléktársaság akkori elnök-helyettese, a Rockinform Magazin szerkesztője, koncertszervező. Deák Bill Gyula, a blues magyar Királya, aki ismerte Radicsot, néhányszor együtt zenéltek. Tóth Tamás Béla, a Radics Béla Emléktársaság mai elnöke, a Tűzkerék xT emlékzenekar basszusgitárosa, aki könyvet is írt Béláról. Miklós Tibor dalszövegíró, zeneszerző, színpadi szerző, aki a Sakk-Matt együttes szövegeit és a Radics életén is alapuló Ilyenek voltunk című rockmusicalt írta. Török Ádám, a Mini együttes énekese és vezetője, aki barátjának mondhatta a Gitárkirályt, többször együtt zenélt vele és egy darabig vezette az Emléktársaságot Hegedűs Istvánnal. Döme Dezső dobos, együtt játszott Bélával a Tűzkerék több felállásában és a Nevada nevű formációban. Póka Egon basszusgitáros, szövegíró, zeneszerző, szintén a Tűzkerékben játszott együtt Radiccsal. Miskolci Ilona, „A Kapitány utolsó igaz barátnője, szeretője és ápolónője.”, az egyik leghitelesebb forrás ebben a témában. Csiga Sándor zeneszerző, dalszövegíró, aki a Dinamit együttesnek írta A zöld, a bíbor és a fekete szövegét. Végül Czapp József, korábbi zenész, aki a Radics Béla Emléktársaság első elnöke volt. (Amennyire én meg tudom állapítani, az elnöki tisztség így alakult: Czapp –> Török –> Tóth.)

Mindenkitől igyekeztem felírni a számomra legérdekesebb elmondottakat, lássunk most ezekből!

Hegedűs István: „Balázs Fecó és Brunner Győző (…) »úri zenészek« voltak, Radics Béla és Som Lajos a külvárosiakat jelenítették meg (…), ez a »két dudás egy csárdában«…” Ez szerintem nem volt annyira nyilvánvaló, bár, ha belegondolunk, valószínűleg mindenkinek Brunner a kakukktojás itt, mert ő az, akit a legtöbben fejből sehová se tudunk kötni, mégis neki adták a zenekarvezetői tisztséget. „Zorán elintézett egy jugoszláv turnét” – eközben Zorán viszont azt nyilatkozta, éppen a Rockinform különszámának, amit Hegedűs szerkesztett, hogy semmi köze nem volt hozzá. Azt mondta, teljesen véletlen, hogy éppen oda hívta őket egy fazon, akivel se az előtt, se az után nem találkoztak többé. „nem tudtak nyelveket” Zorán szerb… „kint maradtak vendéglátózni” - akkor hogyan értették meg magukat? Ezek itt ellentmondásos dolgok.

Bill nagyon szépeket mond róla, csak marhára furcsa, ahogy ott ül már szinte az első fél óra kezdetétől, viszont alig szólal meg. Ő egyébként a következő cikk tárgyát képező alkotásban is hasonlóképpen nyilvánul meg – azt hiszem, ha mondani akar valamit, akkor azt a zenéjével teszi. Tóth Tamás Béla: „Nagyszerű zeneszerző is volt”. Azt mondja, hogy Béla 11 dalt írt (Ómolnár Miklós könyvében 9 van) és nem azért nem lett lemeze, mert nem írt dalokat, hanem azért nem írt dalokat, mert nem lehetett lemeze. Milyen különös, elszomorító helyzet…

Miklós Tibor: „Karizmatikus ember volt, született vezető”. Miklós nagyon sokáig nem mert Radics témájához nyúlni, mert nem tudta, hogyan mutassa be „szeretettel és tisztelettel” ezt az „önpusztító véget”. Elmondása szerint a fiatalok „ismerik a legendákat, de az embereket nem ismerték”, ezért akarta megmutatni számukra azt, amire emlékszik, a valódi figurákat a mítoszok mögött. Nagyon sok szépet és jót mondanak az általa írt darabról, de úgy látszik, a Rockszínház már több mint 20 éve nem létezik, az Ilyenek voltunkot sehol se játsszák…

Török Ádám: Ő lett volna a Sakk-Matt énekese, de 2 heti próba után Béla kirúgta, viszont így is barátok maradtak és nagyon sokat köszönhet neki. Véleménye szerint Radics rosszul tette, hogy anno nem írt saját dalokat, ezért „lemaradt” az Illés-Omega, stb. mögött, mert az angolszász nótákat a hatalom birtokosai sehol se akarták hallani vagy kiadni. Ugyanakkor Béla már az Atlantis-ban játszott magyar nyelvű dalokat, ezt folytatta a Sakk-Mattban, a Taurus-ban és a Tűzkerékben is, bár sok olyan koncertet adott, ahol egyetlen ilyen szám se szólalt meg. „Nagyon pipa volt rám, mert rengeteg csaját elvittem. De azért szeretett engem. (…) 77-78-ban a Tűzkereket kértem fel, hogy játsszanak velünk”, ezzel tudott visszaadni Bélának a segítségből, amit tőle kapott. Török csak az egyike a később szintén legendássá vált előadóknak, akiknek a Gitárkirály segített elindulni a pályájukon – erről még lesz szó.

Döme Dezső: „Ő indított el engem.” Béla 14 évesen választotta ki dobosnak, mert Döme minden próbán eljött az Újpesti Munkásotthonba, mint közönség; de az akkori dobos Váradi László nem járt el a próbákra. „Mindenhonnan nyomták, taposták, nehogy egy lemeze előkerüljön vagy egy tévéfelvétele.” Póka Egon: „Nagyon joviális, tiszta szívű ember volt. (…) Nem került a helyére (…) neki ez soha nem adatott meg.”

Miskolci Ilona: „Ő akkor egy bölcs, megkeseredett, de azért még pezsgő ember volt. (…) Akkor én csak meghallgattam, megérteni csak most tudom, amiket ő akkor mondott. (…) Nagyon-nagyon jó volt a közelében lenni!” Elmeséli, hogy Béla kapott egy orvosi leletet, az „ismerős orvos” figyelmeztette: ha nem hagyja abba az ivást, egy éven belül súlyos gondok lesznek, ez még jobban beindította nála az egészet. „Mintha feladta volna (…) Láttam egy haldokló oroszlánt (…) apránként ment tönkre és iszonyatosan szenvedett. (…) Az egész világot a keblére tudta ölelni és mindenre nyitott volt, mindent elfogadott. (…) A zenei történelmünk egy kimagasló és egyedi alakja volt ő.” Csiga Sándor: „78-79-ben (…) már elég sokat ivott és nagyon nehéz volt zöldágra vergődni vele (…) kiszámíthatatlan és megbízhatatlan volt már sajnos akkor.”  Itt közbe kell szúrnom, hogy Radicsnak volt egy veleszületett szívbetegsége, amiről csak az Ómolnár-könyvben tesznek említést, de ott többször is. Ha ez nincs, talán nem hal meg olyan fiatalon…

Az emlékkoncertről bevágott részletekben láthatjuk/hallhatjuk Takáts Tamást és Varga Miklóst (őket még ma is érdemes meghallgatni, mindketten nagyon-nagyon jók élőben); illetve Zeffer „Mobilmánia” Andrást és Vikidál Gyulát, utóbbi nem nagyon hallatszik. Az Ilyenek voltunkról úgy tudom, nincsen hivatalos felvétel, Béla munkásságához hasonlóan ebből szintén csak amatőr megörökítések maradtak fenn, ezek egyikén Feke „Nagysztár” Pál énekli a Sakk-Matt-tól a Van aki fél, van aki nemet.

Még pár érdekesség: Amikor Béla fennmaradt felvételeit játsszák be, akkor általában ugyanaz a néhány kép ismétlődik, mert ugye koncertfelvétel elvileg nem maradt fent róla (azért ez sem teljesen igaz, mert a Rockinform különszámához járó DVD-n van egy videó a Sakk-Matt egyik előadásáról; állítólag lappang egy 10 perces felvétel is valakinél; illetőleg a Magyar Televíziónál készített Fiatalok órája-műsor kópiája is talán létezik még). Ha nem a képeket láthatjuk, akkor az emlékkoncerten készült képsorok peregnek, itt ki van írva, hogy „Elnézést kérünk az emlékkoncert Művészeitől”, amiért őket mutatják, de nem őket lehet hallani. Szerintem nem kellett volna elnézést kérni, mert ha lehet, akkor inkább szóljon az eredeti, ami tényleg sokkal jobb, még ha a felvételek rossz minőségűek is. Amiket bevágtak, azok közül csak Takáts és Varga előadása értékelhető igazán…

Ahogy feljebb említettem, elmennek Radics egykori lakásába, ami akkor éppen egy cég irodájaként szolgált, Miskolci Ilona megmutatja, mi hol volt benne. Aprócska, de nagyon emlékezetes részlet, hogy egy ősz hajú, idős asszony itt azt kérdezi: „Nem maga az Ilona? Emlékszem magára!”. Ezek után meglátogatják a Vőlegény Eszpresszót, ahová járt; végül láthatjuk az egyetlen, hivatalosan meglévő mozgóképet, az 1982-es Rockfogyatkozás című műben fennmaradt 2 és fél percet. Itt már az elmúlás felé száguldó Kapitány lép elénk, szájából elhangzik a hírhedtté vált megjegyzés: „A rágalmak egyike… A Radics halálra issza magát!”

Lezárásként lássuk az alkotókat, a stáblista igen rövid: A riporter Arató Réka, a rendező Győrffy Bálint. Operatőr Flanek László, hangmérnök Perger István, vágó Sebők Gábor. A producer Sebők György, a világosító Zsák András volt. A port.hun lévő Fórumra pedig maga a rendező is kommentelt, aki egy felhasználó megjegyzésére, miszerint Tátrai Tibortól elvárható lett volna, hogy megjelenjen, ezt válaszolta: „Kedves Levélíró. Én sajnálom a legjobban, hogy Tibusz nem volt ott a forgatáson, de éppen aznap égett le a lakása. Így "igazoltan volt távol". Gyõrffy Bálint” Ezt 2014-ben írta, sem előtte, sem utána nem írt semmit…

Összefoglalásképpen: Ez egy alacsony költségvetésű, egyértelműen rajongóktól, rajongókkal, rajongóknak készült alkotás, amiben a magya-rock nagy egyéniségei vállalták, hogy szerepeljenek, elmondják, amit átéltek, amit gondoltak, amit talán nem mindenki tudhat Radics Béláról. Bár vannak egyértelmű hiányosságai (pl.: a Taurus-ból az akkor még élő három [Zoránnal együtt négy] tag közül senkit se sikerült megszólaltatni, az Aligátor együttesről alig esik szó), a hangulata kitűnő, az értéke pedig korántsem csak abban rejlik, hogy emléket állít a Kapitánynak. Sajnos az eltelt 18 év alatt már Póka Egon, Török Ádám, Miklós Tibor, Döme Dezső és Csiga Sándor is elhunyt; ezért mostanra őket is megörökíti az utókornak.

Pontozás:

port: 9.8

Az imdb-n nincs pontszáma, de valaki 1000 Ft-os költségvetést írt ki:D

Szerintem: 4/5

A következő cikk egy újabb dokumentumfilmről szól majd, amit ennél korábban készítettek.