2025. ismét egy kevésbé bejegyzésekben dús év lett, bár januárban még azt terveztem, minden hónapra jut majd legalább egy közülük. Egészen áprilisig tudtam is tartani ezt a tendenciát, de aztán jött a nyár és mindig találtam valami más elfoglaltságot a filmnézés helyett - emiatt tavaly összesen 11 új írás született, ami tényleges cikk volt és nem csak híradás. Szerencsére elmondható, hogy csak minőségi alkotásokat láttam tavaly, amik mindegyike valamilyen módon különleges számomra – számunkra.

Nyitásként januárban jött a Becsület és dicsőség, amit legalább 10 éve meg akartam nézni, utólag érdekes élménynek nevezném, bepillantásnak abba, milyennek képzeltek egy kommunista utópiát a legdurvább bolsevik elnyomás közepén…

Ezt követte a Monstrous, ami nekem tetszett, de jelentősége mégis abban rejlik, hogy visszatértem vele a blog gyökereihez, mert régi kedvenc színésznőm, Christina Ricci a főszereplője. (Kis kitérőként szintén tavaly váltam meg legalább 8 év után a Juno Temple Networktől és ezzel együtt Juno Temple-től is, azóta nincs kedvenc színésznőm…)

Sajnos a február szomorú eseményt is tartogatott, ekkor hunyt el egyik örök legkedvesebb színésznőm, Michelle Trachtenberg, akit már hosszú ideje nem láthattam sehol, ám sokszor kerestem, mit lehetne tőle még megnézni. Korát tekintve nagyon közel állt hozzám és ez volt az első híres halál, ami után tényleges szomorúság vett rajtam erőt. Élete vége felé már csak árnyéka volt önmagának, de fénykorában, a 2000-es évek elején, amikor még mindketten fiatalok voltunk, akkor az egyik leggyönyörűbb csillagként ragyogott Hollywood egén. Most sem értem, miért nem lett belőle sokkal nagyobb sztár, miért kezdték mellőzni… Öröm az ürömben, hogy a Michelle emlékére készített bejegyzésem lett 2025. legsikeresebb írása, a február negyedikei adatok alapján 1675 kattintás érkezett rá (valószínűleg ez nagyban köszönhető a borítóképnek, ami önmagáért beszél, biztosan nem én vagyok az egyetlen férfi, akinek tinédzser korában nagyon tetszett Trachtenberg kisasszony).

Ezt követte Mozsárágyú két bejegyzése, aki szokásához híven örök favoritjait, a The Beatles együttest idézte meg a Get Backkel, majd egy hazai alkotást, a viszonylag ismeretlen, de számára mégis fergeteges Hazai pályát mutatta be.

Ezt követte áprilisban az év második legsikeresebb alkotása, A pusztítót bemutató szuper-hosszú bejegyzés (erre 1284 klikk jött), ami a nosztalgiahullámokon lovagolva sokakhoz eljutott – újabb bizonyíték arra nézve, hogy az elmúlt 10 évben ránk zúdított mocsoktengerben a ’90-es évek alkotásai még mindig biztos kikötőt jelentenek a propagandától megfáradt nézők számára.

Májusra nem jutott semmi, a nyarat az Eredet blu-ray bemutatása nyitotta, amire elég kevesen voltak kíváncsiak és bár ehhez képest jelentősen többen olvasták el a Hogyan tudnék élni nélküled?-et elemző cikket Mozsárágyútól, annak a film körüli felhajtáshoz mérten mégis alacsony lett a látogatottsága.

A Sógorom, a zugügyvédet sajnos képtelen voltam igazán élvezni és ez nem annak szól, hogy mennyire régi; ezt követően pedig egészen novemberig végülis semmilyen új, filmről szóló írásunk nem jelent meg.

November második felében publikáltam az itthon méltánytalanul ismeretlen Dreamland Awaits-ről szóló cikkemet, amit életem eddigi első hivatalos mozipremierje kísért, amelyre meghívott vendégként, újságírói minőségben mehettem el és életre szóló élménnyé vált számomra! Sajnos olvasottság tekintetében ez se teljesített túl jól, pedig megérdemelte volna.

A december ismét üres maradt (pedig jó lett volna idén is egy szilveszteri gagyi), így végül a 12 hónapból 9-ben került csak ki bármi, ebből a 9-ből pedig mindössze 7-ben volt „újdonság”.

Tavaly 7 komment érkezett, ezek közül 4-et 2025-ben készült cikkhez fűztek, tehát elmondható, hogy a hozzászólások közel fele régebbi bejegyzésekhez született.

A Mulholland Dr. és a Kontroll elemző cikkei átlépték a 15.000-es olvasottságot (15784 és 15508), az utóbbi egy hónap statisztikáját viszont valamiért mégsem ezek, hanem a Vasember 3. vezeti (173 látogatással). Ha jól értelmezem a statisztikákat, akkor az elmúlt 30 nap során napi kb. 21 lapletöltést produkáltunk és egy átlagos látogató legalább 3 cikkre ránézett.

Október 9-én valamiért 3688 lapletöltés történt, pedig akkor semmilyen új vagy érdekes cikk nem született, az október 7-én lezajlott 1687 a második legtöbb és akkor se volt semmi. 8-án és 11-én is valamiért elképesztően sok letöltés történt, fogalmam sincs, miért. December 5-én sem volt újdonság, mégis az aznapi szám 1392 lett.

Egyedül március 6. magyarázható, a Michelle-emlékcikk megjelenésével, amit a blog.hu főoldalra tett (ismételten köszönjük ezt is!). A legtöbb tényleges látogatás is 03.06.-án történt, 1493-an 1510-szer kerestek fel bennünket.

Az általam látott legjobb film tavaly a Dreamland Awaits volt, Mozsárágyúé a Hazai pálya; ez talán a legelső év, amikor mindketten magyar alkotást választottunk. A legrosszabbnak az Eredetet mondanám, de csak ebből a felhozatalból, mert az emlékeimben sokkal jobbnak maradt meg és elgondolkozva rájöttem a logikátlanságaira; kolléganőm szerint „a Hogyan tudnék élni nélküled? néha kicsit idegesítő, de nem véletlenül ez a legtöbb nézővel rendelkező magyar film a rendszerváltás óta”.

És hogy mi jön még most? Erre a jeles születésnapra az életemben mérföldkövet jelentő egyik mozgókép Blu-ray-ét fogom elhozni, illetve várakozik itt még egy lemez tavalyról. Néha eszembe jut egy-egy tematikus hét ötlete is, majd meglátjuk, lesz-e belőle valami.

A Filmrajongó tehát immár hivatalosan is nagykorú!