Ki néz ma tévét, DVD-t vagy blu-ray-t? Hát én.

Kb. 2 hónapja hozzájutottam 2 blu-ray-hez, ez az egyik és nagyon sokáig tartott, mire rávettem magam, hogy megnézzem. Pénteken eljött ennek az ideje, de kb. 1 órába telt, mire sikerült olyan programot letöltenem, ami lejátszotta a lemezt – pedig magyar kiadásról van szó. Nevetséges, mikor itt van a gyors laptopom, a működő meghajtóm, de még kell egy vezérlő is…

A korábbi cikkemet elolvasva arra jutottam, hogy talán 2. alkalommal láttam az Eredetet és ennek kapcsán rájöttem, mi a gond Christopher Nolan filmjeivel: A befejezés. Mert minden erre épül fel és amikor először látod, letaglóznak vele. Ennek az ára viszont a lezárás maradandósága, tehát ha egyszer láttad, valószínűleg sose felejted el, mi a magyarázat A tökéletes trükkben Christian Bale karakterének mutatványára; vagy hogy mi a Memento lényege. Ezért viszont felmerül a kérdés, hogy megéri-e újra leülni Nolan alkotásai elé? Mert ha a válasz igen, akkor tudod, mi lesz a vége, tehát izgulni nem fogsz; ehelyett figyelhetsz minden másra.

Meglepett az évekkel ezelőtti véleményem, mert az Inception jó filmként maradt meg bennem és végülis az. Ami mégis ellene szól, az a rendező régi sajátossága, ennek folyományaképpen nagyon élesen megmaradt az utolsó képe – de semmi más nem. Most kb. csak fél óra után fogott meg, de mivel tudtam, mi a vége, ezért már nem volt annyira izgalmas. Emiatt elkezdtem agyalni a látottakon, feltűntek a hibák, amiket elsőre nem vehetsz észre, mivel izgulsz a szereplőkért, várod a befejezést. Ez azonban Christopher Nolan korai munkáiban mind felfedezhető, tehát nem kifogásolom, el kell fogadni.

Angolban van a „suspension of disbelief” fogalom, ami annyit tesz, hogy „elfogadom” (szó szerint felfüggesztem a hitetlenkedést). Egy fantasy vagy jelen esetben sci-fi esetén van egy ilyen pont, amit el kell fogadnod, hogy utána élvezhesd ezt a filmet, ez itt az álomgép létezése. Ha ezt elfogadod, akkor minden más is elfogadható lesz – vagy mégsem?

SZPOJLEREK 2025-BŐL

Először az jutott eszembe, hogy amikor Saito fejében vannak, akkor Cobb honnan tudja a kombinációt? Aztán utólag rájöttem, hogy igazából mindegy, milyen számokat üt be, ahogy Fischer is elmondja az első számsort, ami eszébe jut és az a kód. Viszont ebben az esetben az, aki be akar hatolni az elzárt részre, mindenképpen bejut, amint odaér, mert végülis mindegy, mit csinál, az ajtó ki fog nyílni – ellenben Saito, akinek elvileg a fejében vannak, rájön a csalásra, mégsem tudja megakadályozni, hogy Dom kivegye a papírokat a széfből. Sőt, utána valahogy még az üres lapos trükknek is bedől. Tehát az a kérdés, hogy meg lehet-e védeni az elzárt helyet, ha már odaértek? Fischernek például magának kell bemennie a páncélterembe, de vajon a többiek közül bárki ki tudná nyitni a zárat, ha akarná?

Az első megmérettetés során az első Építész pasi belöki Domot a kádba, Saito és Arthur ekkor lépnek be, Saito pedig valamiért hátat fordít a kádnak – amibe éppen nagy csobbanással belezuhant valaki. A kínai fickó nem veszi észre a fehér kádban, az átlátszó vízben a színes ruhákat viselő másik férfit, nem hallja meg a csobbanást, nem látja a hullámzó vizet. Honnan van Dom pénze? A Fischer-bulit Saito fizeti, de azért odáig el kell jutni valahogy. Mikor Ariadne visszajön, ugyanabban a ruhában van, mint mikor elment – ekkor nem tudjuk meg, mennyi idő telt el, de biztosan aludnia kellett rá egyet.

A 10 órás repülőút számomra igencsak zavaros. Adnak valami magyarázatot rá, hogy Fischer miért nem a magángépével repül, de ezt nem sikerült megértenem; az meg egyenesen vicces, hogy Saito azt mondja: „megvettem a repülőcéget”. Fischer nem tud a tulajdonos-váltásról, hogy kié a cég, akinek a repülőjére felszáll? A környezetéből se tudja senki és nem szólnak neki? Az az egyetlen lehetséges cég, aki ezt az utat ajánlja? Mi van, ha az emberük egy másik járatot választ? Az első álom-szinten a fő feladatban, mikor nekimennek a taxinak, megállítják és felszólítják a sofőrt, hogy húzzon el, akkor ezt miért nem lehetett úgy megoldani, hogy Ariadne odatesz nekik egy üres taxit? Vagy miért nem képzelt oda valamelyikük egy üres taxit?

A legfelső álom-szint több érdekes kérdést rejt magában. Itt ugye annyi történik, hogy megállítanak egy taxit, átülnek bele, aztán jön egy elképesztő lövöldözés és aztán megállnak egy raktárépületben (ami szerintem megegyezik a valóságos bázisukkal), megpróbálják kicsalni a kódot (aminek igazából nincs lényeges szerepe) Fischerből, majd elindulnak kisbusszal, amit a kémikus vezet. Innentől az egész szint abból áll, hogy a csapat egyetlen nem fehér tagja elvezeti a kocsit egy éppen megfelelő távolságra lévő hídhoz, ahol aztán áttöri a korlátot és a vízbe zuhan. Ez lesz az úgymond „kick” (sajnos nem tudom, mit mondanak magyarul, lefordítva rúgást jelent), ami visszalöki őket az egyel feljebb lévő szintre. A nyitó melónál és a felkészülésnél viszont láthatjuk, hogy kicknek számít az, ha kirúgják alólad a széket vagy belezuhansz egy kád vízbe. Tehát felmerült bennem, hogy amikor a kisbusz fejre áll és legurul egy domboldalon, az miért nem kick? A szereplőkre záporozó vízcseppek miért nem számítanak? A folyamatos rázkódás és a lövések hangja se ébreszti fel őket. Azt se értettem, hogy a projekciók miért csak az ablakokra lőnek, miért nem célozzák a kocsi kerekeit vagy a karosszériát? Illetve miért csak a sofőrt próbálják kiiktatni, amikor az utastérben ott van még öt másik álmodó? Vagy most a kémikus álmában vagyunk? Esetleg mivel egyedül ő van tudatánál, a többieket nem érzékelik?

Ha Fischer elfogadja Mr. Charles létezését, akkor utána miért nem kérdőjelezi meg a többieket? Ők kicsodák? Hogyan lehet megkülönböztetni Charles embereit a „rosszfiúktól”? A fiatal üzletember azért is gyanút foghatna, mert az első szinten még elhiheti, hogy a valóságban vannak, de a másodikon már tudja, hogy álmodik és azt is, hogy az ő fejében vannak! A harmadik szinten azt hiszi, hogy az idős tanácsadója tudatalattijába hatolnak be, ám a másodikon tudnia kell, hogy a saját fejében vannak. Arról nem is beszélve, hogy fogalma sincs arról, kicsoda Saito, ráadásul nem izgatja a köhögése meg a nyilvánvaló rosszulléte. Ha ő és Mr. Charles is a saját projekciói, miért haldoklik az egyikük? Miként lehet egy projekció beteg vagy sérült? És az ő projekciói hogyan tudják követni a tanácsadó fejébe, ha nem valódiak?

Amikor Fischer felébred, akkor hogyhogy nem ismeri fel korábbi társait? Honnan van az álomgép? Legális forrásból hozzá lehet jutni? Ha Fischert kiképezték, akkor ez azt jelenti, hogy nem Dom az egyetlen, aki ezzel foglalkozik. A kormány miért nem kobozza el tőlük a gépeiket? Dom és Saito miképpen jönnek vissza a Váróból? Ha Dom tudja is, hogy ez nem a valóság és elhiteti Saitoval, akkor mit kell csinálniuk? Megölik magukat? De ha csak ennyi, akkor miért annyira ijesztő a Váró, hiszen Dom még nem öregedett meg, mikor megtalálta Saitot. Tovább bonyolódik a helyzet, ha belegondolsz: Onnantól, hogy jön a kick, nem számít, ha elhaláloznak. Dom azt mondja, ha itt meghalnak, akkor lekerülnek a Váróba, de Saito és ő is végül a legalsó szintről mennek oda – Saito meghal, Dom viszont nem. Akkor ő és Ariadne már a Váróban találkoznak Mallal? Ha nem, akkor Dom miként megy le? Miként tudja elkerülni, hogy az agyára hatással legyen a Váró valósága? Ariadne nyilvánvalóan meghal azáltal, hogy leugrik a toronyház tetejéről, Eames felrobbantja a bunkert, amiben ő és Fischer meghúzódtak, mindössze Arthur van olyan helyzetben, amikor nincs halálos veszedelem a közelben. Arthurt tehát fel tudja ébreszteni a kick önmagában, de a többiek miként jutnak felfelé a halállal?

A készítés dátuma miatt itt igen nagy mértékben visszafogták a propagandát. Nincs egyetlen néger főszereplő se, a barnát pedig nem viszik magukkal a kalandra – bár ő, mint fő tudós, természetesen nem fehér, de teljesen háttérbe szorul. A szerepe annyira lényegtelen, bárki el tudta volna játszani. A nagyon nagy hatalmú ember, aki egyetlen telefonnal el tudja intézni, hogy a főhős priusza eltűnjön, ázsiai. Ugyanakkor riválisa, aki fölébe tudna kerekedni és aki ellen az egész akció irányul, az „Fischer” – övé a világ legnagyobb energiaipari cége (és tényleg van a valóságban egy hatalmas Thermo Fisher nevű cég). Ha ezen a vonalon elindulunk, akkor „Fischer” az áldozat és a bűn elkövetője ázsiai (Ken Watanabe konkrétan japán, de lehet itt akár kínai is)… Végezetül még feltűnt, hogy Afrikában a rosszfiúk még véletlenül se feketék, pedig akkor be tudnának olvadni a helyiek közé - mind fehér… Szerencsére az úgymond „ábécé-maffia” ezúttal nem kap reprezentációt.

Utólagos kiegészítés: Az extrák nézése során felöltött bennem, hogy a gép miként képes működni az álomBAN? Mert azt el tudom fogadni, hogy a valóságban a gép be tudja őket vinni a közös álomba, ahol aztán az egyes elmék közösen működnek; viszont amikor MÁR ott vannak, akkor a gép, aminek nincsen tudata, tehát nincs mivel belépnie az álomba, hogyan képes működni ott is? Mi hozza létre a következő 2 szintet? Mi viszi át őket oda?

SZPOJLEREK VÉGE

Cikkem tárgyának felépítése indokolja a hosszú játékidőt, de 1 teljes óra csak a felvezetés. Az első 20-25 perc kissé zavaros, csak miután belevágnak a fő feladatba, akkortól lesz érdekes, ám onnantól még mindig van fél óra, mire a csapat összeáll, ezért olyan hosszú a nyitány. Viszont talán éppen emiatt másfél óra után már olyan érzésem volt, mintha az örökkévalóság óta nézném az Eredetet (ebbe viszont közrejátszhatott az, hogy tudtam, mi a befejezés). Azért végülis tudtam izgulni és vártam a magyarázatokat, mert azokat az évek során elfelejtettem. Összefoglalásként megállapítottam, hogy a sok lövöldözés és a szokásosnál több főszereplő elvonja a figyelmet a történet hiányosságairól.

Érdekességként észrevettem, hogy Talulah Riley nevét kiírták a végefőcímben az utolsó 3 szereplő között, de Pete Postlethwaite-ét nem, pedig neki több jelenete van és fontosabb alakot kelt életre.

A blu-ray tartalma: Ez egy kétlemezes kiadás 2010-ből, ami még a régi, jó otthoni mozizásra készült. Van zenés, statikus menüje és az első lemezen található a film, valamint a Maximum Extraktor Mód, ami a Sucker Punch hasonló kiadásán lévő Maximum Movie Mode-hoz hasonlít, ezt még nem néztem meg. Az összes többi extrát a második korongra tették fel.

Az egyszerűbb tartalmak közé tartozik a filmzene, aminek örülök, de 2 problémám van vele: Először, hogy Hans Zimmer muzsikája egyáltalán nem maradt meg, ezért nincs okom a meghallgatására; a második meg a kiadás milyenségéből adódik, tehát nincs lehetőségem betenni ezt a lemezt a hifi tornyomba, mert az nem fogja tudni lejátszani. Szóval ez egy rosszul megvalósított jó extra. Következő a poszter-galéria, itt van néhány érdekes, minimalista darab; a többségüknél viszont azt vettem észre, hogy minden főhőst odatettek olyan hátterekre, ahol a cselekmény során maximum 2 vagy 3 volt egyszerre. A látványterv galériában megnézhetjük az előzetesen felvázolt helyszíneket rajzos formában, ezek közül csak egy kép volt, ami szerintem kimaradt a filmből, az összes többi nagyon hasonlóan valósult meg. Ezek alapján úgy tűnik, a kémikust mindenképpen nem fehér emberrel akarták eljátszatni…

A 3 trailer közül az első csak egy teaser (vagyis rövidebb kedvcsináló), a második nagyon látványos, a legjobb viszont a harmadik. Csak annyi kifogásolható, hogy egyik sem azt mutatja be, ami az Eredetben ténylegesen történik, ezek alapján inkább ellopni, mint becsempészni akarnak valamit. A 13 teaser és tv-spot (televíziós reklámok) között van olyan, ami színtiszta akciófilmet csinál cikkem tárgyából; van, amelyik szerint Arthur a főszereplő; egy másik szerint Ariadne; van, ahol hallható a gondolat-elültetés; de a legutolsó a legjobb, ami komplex, részletes, figyelemfelkeltő. Sajnos viszont az összes vicces jelenetet bemutatják nekünk előre…

Két fő attrakció van, az első A COBOL-meló nevű mozgó képregény. Ettől elég sokat vártam, mert reménykedtem benne, hogy választ ad majd a kérdéseimre; de inkább csak még több kérdést vet fel, ráadásul nem illeszkedik teljesen az Inceptionhöz se. 15 perc a játékidő, nincsen szinkron, tehát olvasni kell a szereplők szövegét, mint egy valódi képregény esetében (egy szövegbuborék alkalmával nincs elég idő, de a többinél van). A zene meg a kísérő hanghatások szerintem jók és annak ellenére izgalmas az egész, hogy tudod, a három hősnek nem lehet bántódása. A rajzok stílusa érdekes, csak nem annyira konzisztens, a figurák hasonlítanak is a színészekre meg nem is, sőt, az arcuk minden beállításban változik, így elsősorban a frizurájuk alapján lehet őket beazonosítani. Példák az eltérésekre: Mal megjelenik a nyitánynál, de Arthur valamiért nem látja – a filmben amint megjelenik, ott marad és a többi ember látja, mivel folyton interakcióban van Dommal (a gyerekeket azonban tényleg csak a főhős látja, csakhogy ők sose beszélnek vagy mennek közel hozzá). Úgy túnik, mintha Cobbot zavarná, amit csinál, a mozinál azonban ez egyszer se merült fel bennem. Az első Építészt Nash-nek hívják, itt egy igazi seggfej, a filmnél viszont inkább csak simán nem elég jó. Hibaként észrevettem, hogy elírták a szövegben a conglomerate (konglomerátum) szót. Végül nehéz elmenni amellett, hogy a COBOL-t Dom szövege szerint „dél-afrikai huligánok [alkotják], akik ostobák és erőszakosak”. Mindannyian fehérek és amint az utóbbi két hónap történései mutatják, a fehér dél-afrikaiakat az USA-ban még 15 évvel később is ugyanígy, sőt, még rosszabbul ítélik meg…

Az utolsó, leghosszabb extra a Dreams: Cinema of the Subconscious című 45 perces dokumentumfilm, amely az álmokról és az álmodás folyamatáról szól. Ebben kutatók, a téma szakértői és a stáb tagjai szólalnak meg, de alapvetően nem az Inceptionről szól. Egyfajta narrátorként megjelenik Joseph Gordon-Levitt, aki főként az álmok különös világát illusztráló, sokszor furcsa képsorokban játszik; mellette megszólal Leonardo DiCaprio (aki a szerepéről meg a filmről beszél) és Christopher Nolan (aki az Eredet születéséről, az alapötletről, saját álmairól, stb. mesél). Néhány érdekes gondolat, ami elhangzott: A pszichózis az álomvilág élménye ébrenlét közben. Egy pali az USA-ban megölt 2 embert kalapáccsal alvajárás közben és felmentették, mert az elkövetés idején nem volt kontrollja önmaga felett. Mikor álmodunk, akkor felkészülhetünk a veszélyekre egy biztonságos helyen. Paul McCartney megálmodta, alvás közben komponálta a Yesterday-t. Az elkötelezett számítógépes játékosok játék közben meditálnak és több olyan álmaik vannak, amiket irányítani tudnak. A rémálmaikat is másként élik meg, mert ebben a meditatív állapotban a harcot gyakorolják. (Ha jól sejtem, eközben a World of Warcraftból származó képsorokat mutatnak.) Az álom megismerés korlátok nélkül. A Cinema of the Subconscious érdekes, magas színvonalú, az animáció, az effektek, az illusztráló álomszerű képsorok és a zene is tetszett.

Ez a blu-ray egy szinte tökéletes kiadás, ami a film rajongói számára ajándék, ezért már csupán a színvonala miatt is örülök, hogy megszerezhettem. Más kérdés, hogy az Inception kiállta-e az idők próbáját? Én mindenesetre inkább néznék ehhez hasonlatos alkotásokat, amikben nem egy alapvetően senkit se érdeklő sztorival csempésznek be az ahhoz semmilyen módon nem köthető, mindenkit romboló propagandát az életünkbe – csak ne lenne ennyire hosszú!