Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (60) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (12) dráma (304) fantasy (135) háborús (17) hill (18) hírek (76) horror (195) kaland (74) katasztrófa (4) krimi (72) magyar (78) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (12) sci fi (147) spencer (25) sport (37) szatíra (9) szuperhős (103) thriller (60) történelmi (29) vígjáték (466) western (9) zene (57)

Friss topikok

2019.02.05. 18:23 Tévésámán

A megmérettetés (Measure of a Man, 2018)

measure_poster_2.png

Dacára annak, hogy az utóbbi kb. másfél évben az HBO-k csak szemetet adnak (kivétel ez alól a Victoria című sorozat), a Cinemaxokon még találhat az ember egy-két gyöngyszemet, elásva a román és izraeli alkotások között. Ránézésre ez is ilyesminek tűnt, és a megérzésem most sem hagyott cserben! Szóval üljünk be egy nagy, családi autóba és kiránduljunk vissza a ’70-es évekbe:

1976. A kövér és magának való Bobby (Blake Cooper) a családjával együtt nyaralni érkezik egy kis tóparti üdülővárosba. A srác amúgy se nagyon tudna mit kezdeni magával, így meg pláne, mert legjobb barátja, Joanie (Danielle Rose Russell) titokzatos módon lelép még a szünidő kezdetén. Előtte viszont ráveszi Bobby-t, hogy vállaljon el egy kis zsebpénzt hozó munkát: A tó mellett élő idős orvos, Dr. Kahn (Donald Sutherland) hatalmas kertjét kell rendbe tenni. Jól fizet, de meg kell érte dolgozni. Ha az embert próbáló feladat még nem lenne elég, hősünkre a helyi vagány Willie (Beau Knapp) is rászáll, plusz úgy látszik, a szülei házassága a végét járja. Vajon ez lesz a legpocsékabb nyári szünet vagy valami csoda folytán mégis jóra fordul? 

measure3.jpg

 „A férfi próbája az, hogy a megfelelő partra irányítsa hajóját, még a legnagyobb vihar közepén is.” 

A port.hus beharangozót olvasva volt egy pici megérzésem, hogy mi lesz itt, de ebből csupán egy morzsányi vált valóra. Engem már a stáblista alatt sikerült megvenni, mert eredeti nyelven adták (a felirat ilyen esetekben mondjuk rohadtul zavar), kellemes zene szólt és aztán kiírták, hogy 1976, aminek láttán nyugodt mosollyal kényelembe helyeztem magam. Bár a ’90-es évek gyermeke vagyok, ilyen és ehhez hasonló mozik felébresztik bennem a vágyat egy egyszerűbb világ iránt. Persze, tök jó, hogy egyetlen perc alatt többé-kevésbé valós információkat lehet találni bármiről és rendelhetek magamnak mindenféle szarságot Tajvanról; de azért volt abban valami jó, amikor nem a féjszbúkon leselkedtünk a nekünk tetsző lányok után; amikor ahhoz, hogy elérhessük messze lévő szeretteinket, telefonkártyával/apróval működő készülékről kellett telefonálni vagy levelet írni; stb. Aki 1990 előtt született, az még emlékszik. 

Ezt a világot idézi meg a Measure of a Man (a cím jelentése: A férfi próbája), középpontba állítva a fiút, akit a többi fiú cikiz. Na, most, ez bizonyos szempontból tök jó. Én is hájas kiskölyök voltam, ráadásul szemüveges, el tudjátok képzelni, hogy rám szálltak párszor. Emiatt együtt tudtam érezni Bobby félszegségével, azzal, hogy fél levetkőzni mások előtt, meg hogy a legjobb barátja egy lány. Szerintem kellenek ezek a filmek, hiszen ilyen fiúk mindig voltak és mindig lesznek, csak talán más korokban másért cikizik őket. Másrészt azonban feltűnő, hogy mostanában mennyi mozgókép jön, amiben a főhős a vesztes, akit megpróbálnak a közönséggel elfogadtatni úgy, hogy közben ő is elfogadja magát – vagy éppen a környezete fogadja be és veszi észre, mennyire értékes ember. (Ha meg a végére győztessé válik, akkor fújjolunk és azt gondoljuk, hogy ez életszerűtlen. Azért megnéznék egy olyan filmet, amiben a kövér srác a gonosz, a piszkálódó fekete, és akit szívatnak, az tök átlagos.) 

measure1.jpg

Na, de visszatérve a témához, ez egy nagyon kellemes kis mozi. A főszereplőt érik kellemes és kellemetlen élmények, ahogy a valóságban; helyt kell állnia többféle téren; el kell döntenie, miért érdemes küzdeni és miért nem. Falazzon a nővérének, aki kimarad éjjelente? Beleüsse az orrát a szülei dolgába? Ha meglátja Willie-t, akkor fusson el vagy álljon ki önmagáért? A cselekmény éppen olyan sebességű, akár a Cooper-futás végén kullogó dagi gyereké, ez jól illik Bobby-hoz és a nyárhoz, amikor sokszor úgy érzed, a napnak sosincs vége. 

Miként már említettem, fülbemászó zene szólt a nyitány alatt, ez később is megmarad. (Persze lehet, hogy azért tetszik, mert ami van, az trágya.) A meleg, nyári színek és a „modern” technika hiánya a muzsikával együtt kitűnő atmoszférát teremt; naná, hogy megint a nosztalgiára játszanak rá, de ez egy olyan lemez, ami sose jár le. A helyzetek, amikbe ez a fiú belekerül, olyanok, amiket tiniként sokan átélhettünk, mindössze a szokásos szerelmi klisé hiányzik, ezt nagyon ügyesen átformálták. A fordulatok legtöbbje sejthető, ám ha moziba ültem volna, tudva, hogy egy ’70-es évekbeli felnőtté válási sztorit kapok majd igazi humorral, meg pár ismert pofával fűszerezve, akkor elégedetten távoztam volna, mert a műfajban ezek a kötelező körök. Ha már humor: Nagyon tetszett, hogy itt valódi, manapság már offenzívnak ható poénokat sütnek el a kövérek, a nagyorrúak, a lányok meg az izompacsirták irányába. Ez rohadtul hiányzik a mai vígjátékoknak nevezett akármikből. És akkor pár szót az ismerős pofákról: Bobby anyukája Judy Greer (pl. Mi kell a nőnek?), az apja, aki csak az elején meg a végén van jelen, az Luke Wilson (pl. Idiokrácia); Dr. Kahnt meg, ahogy feljebb írtam, Donald Sutherland játssza. A rendező Jim Loach (sorozatok, pl: Shameless, Victoria – micsoda véletlen); a forgatókönyvet David Scearce írta, akinek ez a második ilyen jellegű munkája és pénzével is támogatta az alkotást. A zenét az Ilan Eshkeri-Tim Wheeler-páros szerezte. 

measure4.jpg

Érdekességek: A történet alapja Robert Lipsyte 1977-ben kiadott One Fat Summer című regénye, ami annak idején (és valószínűleg azóta is) az egyesült államokbeli tinik és a tanárok egyik kedvenc könyve. Megjelenésének évében kritikailag sikeresnek bizonyult, különös, hogy ilyen sokat váratott magára a filmes feldolgozása. A stáb meg a színészek legtöbbje a forgatási helyszínül szolgáló rhode islandi Camp Hoffmanban lakott, amíg a felvételek elkészültek. A főproducer Robert A. Halmi magyar származású amerikai. A megmérettetés költsége és bevétele ismeretlen, mozikban csak pár helyen mutatták be, a kritikusok átlagosnak értékelték.

Nekem viszont tetszett! Hétköznapi arcok, ismerős szituációk, valódi humorral, kellemes zenével és jó adag nosztalgiával vegyítve. Ugyanakkor a drámai szál is működik, szóval nekem nincs kifogásom vele kapcsolatban, sőt! 

Pontozás:

imdb: 6.2 

Szerintem: 5/5 (Ilyen jöhet még.) 

Közeleg a blog születésnapja, meglátjuk, mivel ünneplem…

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték dráma


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr3514609956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.