Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (60) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (14) dráma (310) fantasy (135) háborús (17) hill (19) hírek (76) horror (195) kaland (76) katasztrófa (4) krimi (72) magyar (78) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (12) sci fi (147) spencer (26) sport (37) szatíra (9) szuperhős (103) thriller (60) történelmi (30) vígjáték (467) western (9) zene (58)

Friss topikok

2019.01.01. 10:52 Tévésámán

A mélybe (Plonger, 2017)

plonger_poster.jpg

Boldog és Sikerekben Gazdag Új Évet Minden Kedves Olvasónknak! 

A Merülések című nagyszerű drámának köszönhetően egy életre megjegyeztem María Valverde nevét és szépséges arcát, ezért rögtön felkeltette a figyelmemet cikkem tárgya, melynek ő a női főszereplője. Azt hiszem, egy hozzá hasonló gyönyörűséggel bármilyen drámát el lehetne adni nekem… 

A Plonger három részre tagolható, a történet magva egy emberi kapcsolat: A negyvenes újságíró/szerkesztő (?) César (Gilles Lellouche) és a harmincas fotóművész Paz (M.V.) megismerkedését, szerelmét, gyermekük születését és végül azt mutatja be, ahogy a nő elmegy és otthagyja a férfit. Amaz viszont egy idő után nem bírja tovább, ezért elindul, hogy megtalálja élete párját. Mikor rálel, már csak válaszokat akar: Mégis hogyan jutottak idáig? 

plonger01.jpg

A három részre tagolódás a látványban is megmutatkozik: Az első addig tart, amíg a nő teherbe esik. Ennek során gyors vágások, rövid képek uralják a vásznat; a szereplők hangját akkor halljuk, amikor a szájuk nem mozog, ez egészen különleges atmoszférát teremt. Kicsi előre-hátra ugrálás történik az időben, ez itt a boldogság, a szerelem ideje. Egyébként már rögtön szexjelenettel nyit A mélybe, az erotika és a meztelenség később is visszatér, és két okból nagyon tetszett. Egyrészt Valverde szerintem gyönyörű nő, egyszerűen jó nézni; másfelől a természetesség, a valóság része a ruhátlan állapot, amit a legtöbb ma készülő, még 16-os karikás alkotás is elfed (ez csak 12-es volt); itt viszont fokozza az intimitást, a férfi szemszögéből látott részek személyességét. 

A sztori első fele Pazra fókuszál. Már itt megjelenik a víz, bár még csupán színek, hangok és utalások formájában; ezen kívül csak szóban felbukkan a ragadozó, az óceánban úszó cápa, aminek fekete, kifejezéstelen szeme olyan, akár a fényképezőgép csillogó lencséje. Ez egy nagyon szép hasonlat és tényleg igaz. A váltakozó képsorokat hangélmény is aláfesti, a szereplők a film teljes egésze alatt négy különböző nyelven szólalnak meg: franciául, angolul, spanyolul és arabul. Kiemelkedő jelenet a kis kávézóban zajló, ahol a nő énekel és táncol; ez a szituáció még egyszer megismétlődik, akkor már a saját konyhájában teszi ugyanezt. A férfi mind a kétszer nézi őt, először még nem, másodszorra pedig már nem az övé a megfigyelt. 

plonger02.jpg

A második rész onnan indul, hogy Paz állapotos lesz, és addig tart, amíg el nem megy Césartól. Még az első fél órában elhangzik a kérdés „Akarsz gyereket?”, erre ő nemmel felel, ám aztán mégis kihordja. Ezalatt lassan, fokozatosan elveszíti önmagát, művészi válságba kerül. A könyv-kiállítás után láthatjuk a benyomásokat kereső, folyton mozgó „cápát”, aki lecsap a tengeri zajokból zenét szerkesztő bohém társaság tagjaira; a kiállításos rész pedig érzékletesen mutatja be, ahogy kiveszik a képeiből minden, ami érdekes. Közben a hölgy mindkét alkalommal erős sminket kap és ez szerintem kifejezetten elcsúfítja, jól mutatja, hogy meghasonlik önmagával. 

Megszületik a gyermek, az állandó éjszakai sírás mindkét szülőt megviseli, de az apa elvonulhat a munkahelyére, míg az anya már a terhesség ideje alatt sem tud mit kezdeni magával. Érzi, hogy mennie kellene és azt is tudja, hová; hívja őt a víz, a tenger, amiben örökbe fogadott cápája úszik, akit GPS-szel folyamatosan követ. A boldogtalan fiatalasszony, akinek eredeti neve a történet szerint Dolores, ami szó szerint boldogtalant jelent; egyre elégedetlenebb a helyzetével, és végül egy nap összepakol, felöltözik, ám megvárja, amíg párja megérkezik, hogy elbúcsúzhasson tőle. Megígéri, hogy visszajön és mindenki, a néző, „Dolores” és maga César is érzi, hogy ebből semmi se lesz. Ennek a résznek a mondanivalója, hogy a művészt megöli, ha normális emberré kell válnia; miként a cápa is megfullad, ha megáll. 

maria_valverde.jpg

A harmadik részre a film mintha egy egészen más alkotássá válna. Az eddig minden képen központi szerepet játszó Valverde eltűnik, a helyét teljes egészében Lellouche veszi át. Más alkalmakkor egy hasonló váltás dühített volna, ezúttal viszont teljesen helyénvalónak éreztem, hiszen ez esély a férfinak, hogy megcsillogtassa tehetségét. Az utolsó harmad a leglassabb, ebben azt látjuk, ahogy César Jemenbe utazik, hogy megtalálja a párja emlékét, azt, ami még megmaradt belőle/utána. Egy különös nyomozás kezdődik, amiben az összetört apa nem annyira a miért, inkább a hogyan kérdésre keresi a választ gyermeke elvesztett anyjával kapcsolatban. Bár azt mondja, hogy Paz (a név jelentése béke) a felesége volt, mivel esküvőt nem mutattak, ezért én ezt vitatnám. 

Ennek a filmnek a cselekménye egészen szokványos, végülis egy szerelmi kapcsolat megszületését, virágzását és végét mutatja be; ám a tálalása teszi igazán érdekessé. A fordulatok kitalálhatóak, tulajdonképpen nincs igazi magyarázat a végén és mégsem maradunk hoppon. A szép nő és a szép képsorok, a csönd és a különös hangok, a számos nyelv meg az apró utalások (a két név, a cápa) együtt különlegessé teszik A mélybe végeredményét. 

maria_valverde4.jpg

Pár szót a készítőkről: Az író-rendező Mélanie Laurent (Lélegezz!), író-társai Christophe Deslandes (valahol látható is a filmben) és Julien Lambroschini (Lélegezz!) voltak. A sztorit Christophe Ono-dit-Biot 2013-as azonos című regénye adta, amely megjelenésének évében elnyerte a Francia Akadémia irodalmi nagydíját. 

Érdekességek: A Plonger a nemzetközies jellege ellenére francia film. Hectort három baba alakította. María Valverde pontosan 1 nappal fiatalabb nálam és 8 évvel a Merülések után ismét úszott egy mozi kedvéért. A wikipedia szerint a készítési költség elérte a 6 millió dollárt, a bevétel azonban mindössze 175 ezer lett… 

Érdekes, szép, ám lassú A mélybe, amely a főhősnő lelkiállapotának változásával egyidejűleg változik ám művészfilmből drámává. Különös hangulata és megragadó képi világa miatt tetszett, egyszerű története és a kitalálható fordulatai miatt viszont levonok tőle egy pontot. 

Pontozás: 

imdb: 5.6 

Szerintem: 4/5

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr1214526304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.