Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (138) áldokumentum (7) animációs (55) bekategorizálhatatlan (4) dokumentum (11) dráma (296) fantasy (134) háborús (16) hill (17) hírek (73) horror (194) kaland (74) katasztrófa (4) krimi (70) magyar (72) musical (11) néma (11) paródia (35) regényem (3) rövidfilm (11) sci fi (147) spencer (24) sport (37) szatíra (9) szuperhős (99) thriller (60) történelmi (28) vígjáték (460) western (9) zene (55)

Friss topikok

2018.06.10. 12:25 Mozsárágyú

Halhatatlan Kedves (Immortal Beloved, 1994)

beethoven1.jpg

"A zene magasabb rendű minden tudománynál és filozófiánál."

Nagyon könnyű átesni a ló túloldalára az életrajzi filmek esetében. Sok ilyen mozgókép nézhetetlen, mert rád akar tukmálni valami teljesen szubjektív nézőpontot, meg akarja mondani, hogy mit gondolj az adott személyről. Fölnagyítja, vagy csak kitalálja az esetleges negatív tulajdonságait és hatásvadász módon irányítja a néző gondolkodását. E film esetében szerencsére nem éreztem ezt, illetve lehet mondani, hogy könnyű dolga volt a készítőknek, mert már senki sincs életben, aki valaha találkozott Beethovennel, ezért beállíthatták akármilyennek. De szerintem ebben a műben sokkal inkább központi helyet kap maga a zene, az emberi lelket megszólító képességével és a világra való óriási hatásával. Amellett, hogy lényegében ez inkább egy szerelmi történet, mert azért kell valami, ami fenntartja a filmszerető ember figyelmét is. 

A cselekmény érdekes és egyenletesen halad a maga kis medrében, némi történelmi adalékkal fűszerezve. A film ide-oda ugrándozik Ludwig Van Beethoven (Gary Oldman) életében, a fontos szerepet játszó hölgyek elbeszéléseinek segítségével: A hallható zenétől megfosztott zseni 1827-ben fejezi be földi pályafutását és a hagyaték ügyében vita folyik. Anton Schindler (Jeroen Krabbé) - aki a valóságtól eltérően itt Beethoven közeli barátja - egy szenvedélyes levél alapján nem az elhunyt egyik testvérét tartja a jogos örökösnek, pedig amaz igényt tartana a járandóságára. A levél címzettje a Halhatatlan Kedves, kinek személye rejtély. Schindler a zeneszerző számára fontos hölgyek felkeresésével megkezdi az "azonosítását". 

beethoven4.jpg

Ludwig barátom személyiségének instabil volta remekül jelenik meg a filmben, Gary Oldman kitűnő választás volt. Több összetevőből dolgozott: Mint ismert, már egészen fiatalon, húszas évei közepén mutatkoztak Beethovennél a siketség jelei. Ez ugye már önmagában borzasztó hatással van az ember lelkiállapotára, pláne az övére, mivel a zenének élt. Itt jegyezném meg, hogy én magam is kisebb hallásproblémákkal küzdök, és a jelenet, melyben a néző betekintést nyer LVB hallásának állapotába - micsoda képzavar -, az számomra külön megrázó élmény volt, mert tudom milyen, amikor az ember egy rohadt vákuumban érzi az egész fejét és szinte csak azt hallja, amint egyre erősödik a saját pulzusa... De én nem szólok semmit, mert tényleg elhanyagolható dolog ez a tényleges idegi károsodáshoz képes. Ami már önmagában elegendő valamiféle személyiségtorzuláshoz abban a korban, melyben semmi esély nincs az ilyen betegségek kezelésére. Nála "segített" ennek előrehaladásában az alkoholizmus és különböző krónikus nyavalyák együttes fennállása, melyekről még ma sem tisztázódott, pontosan mik voltak. Családi problémák meg depresszió is szóba jön, ezekből, meg a korábban felsoroltakból kapunk egy Oldmannak fekvő összetett szerepet. Alakításában nehezen lehetne hibát találni, egyaránt lenyűgöző a "zenére megnyugvó" vén alkoholista és a bohém nőfaló megjelenítésében. 

beethoven3.jpg

A nők ábrázolásánál helyenként a készítők átformálták az eredeti alakokat. Megismerkedhetünk Erdődy grófnéval (Isabella Rossellini), aki még öregkorában is szerelmes hősünkbe. Vele egy kocsmában találkozik Schindler és vagy 1 percig csak magyar beszédet hallunk, mely szóáradat bepillantást enged a híres magyar vendégszeretet megnyilvánulási formáiba, illetve kiváló gasztronómiai utazásra sarkall emígyen; "Igyál!":D Valeria Golina - ő volt az Esőember tesójának barátnője - játssza Giuliettát, aki viszont szegény családból való, naiv, szinte elolvad a zord tekintetű és akkor már sikeres némettől. Johanna ter Steege alakítja Beethoven egyik sógornőjét, akire a férfi főhős már öccsével való esküvője előtt (azt meg kell említenem, ez egy másik tesó, nem az, aki halála után a javait akarja) nem kívánt személyként tekintett. És, akitől peres úton elveszi annak egy szem gyermekét, Karlt, majd annak hivatalos gyámja lesz.

A 3 merőben eltérő személyiségű nő mondhatni 3 különböző Beethovennel állt kapcsolatban. Az érzelmek és családi viszályok forgataga mellett közben kitör a francia forradalom, Napóleon megkezdi véres harcát Európa ellen, Beethoven újdonsült mostohafia pedig korántsem a vágyott nyugalom és a tehetséges tanítvány lehetőségét hordozza magában. Egyenes az út a teljes anyagi és mentális csőd felé Ludwigunknak. És mikor írta talán legismertebb művét a mester? Hát ekkor. És melyik az? 

Az Örömóda kérem, ami nem más, mint a IX. szimfónia záró tétele, mely méltó lezárása az életműnek. Amikor ez felcsendült, elkezdtem könnyezni. Nem is a film miatt olyan isteni az a jelenet, hanem, mert imádom LVB zenéjét, és úgy éreztem a befejezéskor, hogy nincs más értelme az életnek, csak zenét hallgatni és szerezni. Utóbbiban nagyon gyenge vagyok, így marad az előbbi és nekem ezt üzeni a Halhatatlan Kedves; zene nélkül valóban nem érdemes élni. Ahogy Máté Péter is gondolta. Szóval ekkorra már alig érdekelt maga a film, mert kiderül, kicsoda valójában a szerelem tárgya.

beethoven2.JPG

Gary Oldman marha jó. A hangja annyira jól esik az emberi fül számára, csak tovább fokozza a zenei élményt. Amitől féltem, hogy esetleg giccses lesz a film, szerencsére nem következett be, bár vannak benne unalmas részek, a nagyobbacska Karlt játszó gyerek meg egy igazi ripacs szerintem. De ennyi. 

Már nagyon régóta meg akartam nézni ezt, és azt hiszem azért tetszett olyan nagyon, mert imádom Beethovent. A lényeget nagyon jól elkapta; hogy ez az ember a zenének élt.

Szólj hozzá!

Címkék: zene dráma


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr9614036572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.