Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (60) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (12) dráma (304) fantasy (135) háborús (17) hill (18) hírek (76) horror (195) kaland (74) katasztrófa (4) krimi (72) magyar (78) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (12) sci fi (147) spencer (25) sport (37) szatíra (9) szuperhős (103) thriller (60) történelmi (29) vígjáték (466) western (9) zene (57)

Friss topikok

2017.06.20. 09:20 Mozsárágyú

Telitalálat (2003)

toto1956_poster.jpg

Megtörtént eset alapján – sokszor olvashatjuk ezt a kissé elcsépelt szöveget, az ilyen filmek általában csak helyenként találkoznak a valósággal, és inkább a szenzációhajhászás a céljuk. Ennél azonban tényleg megtörtént esetről van szó, csak kicsit körítettek valamit a valósághoz. Nagyon fontos történelmi időben játszódik, rengeteg érdekességgel és kiváló ötlettel fűszerezve.

Hősünk Hackspacher Béla (Gáspár Sándor) targoncavezető. 5 éves tervek dicsőítésétől, a gaz imperializmus pocskondiázásától hangos a pesti utca az ötvenes években, otthon meg folytatódik a kilátástalanság, a szürke hétköznapok legyűrése.

Béla életében 1956. október 23. különleges napnak ígérkezik, e napon tervezi ugyanis fölvenni a totó-főnyereményt! A szerencse melléállt – hogy egy klasszikust idézzek; „Mi az hogy! Nagyon is!”; az utolsó percben érkezett a totózóba, a nagy sietségben pedig az egyik meccshez – osztrák B válogatott-magyar B válogatott – 1-est ír 2-es helyett! Javítani nem lehet, csak ha X-re írja át (az mégiscsak tisztességesebb eredmény). És pontosan emiatt telitalálatot ér el, az akkor még 12-es rendszerben működő szerencsejátékon.

A család rettentően izgul, hiszen a jó matekos kislány kiszámolja, hogy bizony az apa 100 évnyi kemény melóval tudna csak megkeresni ennyi pénzt – több mint félmilliót! Remek jelenet, amint a társbérlő „hivatásos” hölgy többször is visszakérdez hallván az elképzelhetetlen összeget; „Az mennyi?” Belegondolni is szédítő, hogy Rákosi érájában milyen hatással lehetett ez az esemény az egyszeri dolgozó lelkére, elméjére...

toto1956.jpg

Elérkezik hát ez a bizonyos keddi nap - Hackspacher ünneplőben, oldalán a családdal az akkori média képviselői szeme láttára átveszi a nyereményt. A szociálista magatartás megköveteli hősünktől a mértéktartó viselkedést, melyről néhány mogorva ávós is gondoskodik egy csinos fekete Pobeda belsejében, ami kint várja az újdonsült félmilliomost. Béla szorosan magához ölelve a pénzt tartalmazó műbőr-jellegű táskát talán éppen azon gondolkodik, hogy milyen messze is lehetnek az Andrássy út 60-tól, amikor hirtelen kisebb tömegnyi ember állja körül, majd meglendíti a járművet, a bent ülő rendfenntartók óriási ijedelmére. Követelik „foglyuk” szabadon bocsátását, az egyik tiszt ezért gyorsan ki is löki H. urat az emberek közé, majd elszelel az autó. De hát mi van itt? Kérdezheti magában Béla, és csak az útjukba kerülő Sztálin-szobor („Bazmeg, ez a Sztálin-szobor!!!") akadályozza meg a „felszabadítókat” abban, hogy belenézzenek a táskába.

Derék targoncásunk gyorsan kapcsol és nemsokára vele együtt az egész ország: itt nagyon nagy baj van! Mit kezdjen most a lóvéval? Hova vigye? Egyáltalán vigye-e? Beváltsa-e? Mi a frász folyik egyáltalán?

November 4-ig aztán kicsit lenyugszanak a családi kedélyek, a feleség (Szirtes Ági) persze folyamatosan azon az állásponton van, hogy le kell utazni a rokonokhoz Naményba, nincs mese. Itt nem maradhatnak. Béla egy, a semmiből felbukkanó „kedves” rokon (Kaszás Géza) hatására elindul, hogy aranyra váltsa a nyereményt. Útközben a rokont, Pistát lelövik, Béla hazatérve pedig látja, hogy a család elutazott. Csak a már említett társbérlő, a Rózsika van otthon. Vajon mit hoz így a jövő? Győzött a forradalom óriási veszteségek árán, ő tele van pénzzel, amit nem tud elkölteni, a család sehol... a telitalálat mintha kicsit célt tévesztett volna?

Összességében a filmben a különböző hatások keverése viszont egyértelműen telitalálat. Egyszer abszurd csasztuskával megtámogatott jeleneten lehet vihogni, másszor meg csontig hatolóan szomorú és ijesztően ismerős, amit mutatnak. A forradalom ebben a filmben is amolyan háttérként szolgál egy család életének megismerésében, akárcsak a Szamárköhögés esetében. Talán maguk a szereplők is úgy gondolják, hogy majd csak vége lesz ennek a felfordulásnak és megindul az ország valami jobb és élhetőbb világ felé, de mindannyian tudjuk, hogy ebben az esetben rosszul „totóztak”. 

toto1956_3.jpg

Az egyik rendező Kardos Sándor, akit elsősorban operatőrként (A legényanya, Hídember, Eldorádó) jegyez a szakma - ennél a filmnél is ő volt a kamera mögött. A másik Szabó Illés, aki meg forgatókönyvíróként tevékenykedett például a Kisváros sorozatban, ő írta a film alapjául szolgáló azonos című könyvet. Szerintem kiváló elegyet hoztak létre a megtörtént eseményből, a pesti legendáriumból és a képzeletből; a végeredmény egy sajátosan magyar film, amit csak mi értünk és ettől olyan jó. Hol a világon történhet meg máshol az, hogy valaki a főnyereményének jelentős részéből újranyittatja a harcok miatt bezárt kocsmát és a prímás vonójába a lehető legnagyobb címletű papírpénzt helyezi folyamatosan? A nép tódul befelé, pillanatokra elfelejti, micsoda roppant tragédiák zajlanak a környezetükben és Megáll az idő – csak hogy egy másik, '56-ból táplálkozó kitűnő filmet is említsek.

Különleges hatású az a jelenet, melyben egy vékonyka fiatal lány (Illényi Katica hegedűművész), hátán egy géppisztollyal belép a csehóba, átveszi a cigánytól a hegedűjét és szomorú szemmel megsíratja a hegedűt. Ebben a kis részletben sűrűsödik talán össze legjobban az, amit '56-tal kapcsolatban mindig megemlítenek mindenhol; boldog 13 nap volt minden szörnyűségével együtt ez az október vége-november eleje. Nekem mindig összeszorul a gyomrom, amikor látom ezeket a suhancokat fegyverrel a kezükben, a becsületkasszát a kirakatban, a vidéki városokban a hatalmas tömeget – ez a jelenet ezeket a képeket juttatta eszembe. (Tévésámán megjegyzése: A becsületkasszára többször is vethetünk pillantást, természetesen Béla ebbe is fizet egy „kicsit”.)

Nézzük a szereplőket. Gáspár Sándor egy igazi profi, neki minden szerep jól áll, ez is. Eleinte olyan szürke és kisszerű a Bélája, de a film végén már egy sokkal árnyaltabb képet kapunk róla, kicsit talán bele is látunk a lelkébe, egy szimpatikus fazonná válik, akinek az ember kíváncsi a jövőjére; érdekes is belegondolni, vajon mi lett vele, rendbe jött-e az élete? Az igazi Béláról sem tudni semmi konkrétumot, belevész a múltba a története...

toto1956_2.jpg

Szirtes Ági a szokásos odaadással játssza a feleségét. Mindig a legrosszabbra készül, a gyerekek miatt nem is kérdés számára, hogy lépni kell, ő nem lát esélyt a jobb világra. Vele szemben Kaszás Géza azokat a figurákat képviseli, akik mindenben, még a kilátástalan helyzetekben is lehetőséget látnak, ő menne is ki Amerikába szerencsét próbálni, veszítenivalója nincs, és csak jobb jöhet ezután. Béla szürke egérként talán pont e két típus között helyezkedik el, de ez a hatalmas pénzösszeg „bezavar”, telitalálatként romba dönti addigi életét, hát még október 23.! Lehet, hogy személyiségének rejtett részletei felszínre sem kerülnek, ha nincs ez a pénz, ami miatt nem is lép sokáig semerre, nem tesz semmit.

Szalay Marianna alakítja Rózsikát, aki csupa meglepetés a filmben. Valójában ő egy kis gyertyalángként jelenik meg Béla életében, ami persze ki van téve a környezet, a történelem kisebb-nagyobb szélmozgásainak – olyan pislákoló gyertyaláng, mint a forradalom Magyarország számára. Párhuzamként értelmezem a kettőt, de nem akarom lelőni a poént.

Törőcsik Mari az anyós, akárcsak a Szamárköhögésben. Egy szentfazék, aki mindenben Isten akaratát látja megnyilvánulni, ő talán tudja, hogy egyszer, persze jóval a halála után, elrendeződnek a dolgok az országban, a „sajnálatos októberi események” majd más kontextusban jelennek meg sok-sok év után, hiszen az Isten így akarja. Ő tehát megint egy más világnézetet képvisel.

Kisebb szerepekben feltűnik Szabó Győző, Csuja Imre, Kránitz Lajos, Gesztesi Károly. Utóbbi kettő okán pedig jöjjön a

Szomszédok rovat: Kránitz Lajos Taki taxis haverját alakította sok éven át, Gesztesi pedig egy kultikus autóbaleset-jelenetben játszott egy nagypofájú, antipatikus fiatalembert.

Tévésámán észrevétele, hogy az orosz tank, mely a semmiből jelenik meg ugyebár november 4-én hajnalban, szintén telitalálatot ér el – ez azonban cseppet sem pozitív találat, hősünk életét - és megannyi honfitársáét más tankok - örök életre megváltoztatja. (És még annyit hadd fűzzek hozzá, hogy a Telitalálatnak van egy pici székesfehérvári vonatkozása, ugyanis a visszatérő ÁVO-s tisztet a helyi színháznál elsősorban rendezőként működő Bagó Bertalan alakítja.)

Szólj hozzá!

Címkék: magyar dráma történelmi


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr4712607845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.