A művészet régi, bevett fogása, hogy valamilyen problémát gyerekek segítségével mutat be, így sokkal erőteljesebb hatást ér el, mint ha ugyanezt felnőttek tolmácsolnák felénk. Például vajon mennyire lenne durva a Battle Royale, ha iskolai osztály helyett mondjuk, egy vállalati közösség tagjai lennének a szereplői? Ugye, hogy már nem olyan érdekes? Nos, William Golding híres regénye egy csapat kiskamasz fiút szerepeltetve festi le, hogy milyen az, amikor az ember önmagából kivetkőzve, a társadalmi normákat maga mögött hagyva, szinte vadállattá alakul. Ennek második filmes feldolgozását láttuk most Mozsárágyúval. 

Egy katonai akadémiai osztály repülőgépe a tengerbe zuhan. A túlélő fiúk egy közeli trópusi szigetre evickélnek, ahol fel kell készülniük a huzamosabb ott tartózkodásra. Kezdetben mindenki gyerekként viselkedik, ökörködnek, siránkoznak, butaságokon rágódnak, közben a rangidős Ralph megpróbálja összefogni a csapatot. Ám az észérvei nem mindenkire hatnak, így például az erőszakra hajlamos, nagyhangú Jack is úgy gondolja, nem kell neki a „felettese” módszereiből, ezért kis vadászközösséget alakít. Hamarosan a srácok két táborra oszlanak, és lassan mindenki átszivárog Jack soraiba. Egyedül az okos, de túlsúlya miatt a többiek céltáblájává váló Röfi marad Ralph mellett, de ketten nem húzhatják sokáig. Pláne úgy, hogy közben a másik tábor ellenségnek kiáltja ki őket és még állítólag egy szörny is van a szigeten. Vajon hogyan alakul az elvadult fiatalok sorsa? Kimentik őket, és ha igen, mi marad meg az emberségükből? 

Ez egy klasszikus, brutális történet. A regényt még nem olvastam, a régi filmet se láttam, úgyhogy nem volt összehasonlítási alapom, sőt, most találkoztam először ezzel a sztorival. Bár az első húsz percet elég eseménytelennek találtam, kétségtelen, hogy van egy csomó pozitívum a Lord of the Flies-ban: Nagyon szép, élénk színek; jó zene és realisztikus látvány, hogy a külsőségeket említsem. A fiatal fiúk csoportdinamikáját és egymáshoz való viszonyát remekül mutatja be: ahogy cikizik egymást; ahogy inkább beállnak a sorba, csak hogy ne lógjanak ki a kortársak közül; ahogy a kisebbek felnéznek a nagyobbakra; meg ott van pluszban a tekintély kialakulásának két módja. Bár a Jacket alakító srác korántsem néz ki túl veszélyesnek, ez talán csak segíti, hogy még hitelesebb legyen a figura erőszakossága. Az ő tekintélye azon alapszik, hogy nyíltan csak Ralph és Röfi mernek szembeszállni vele, utóbbit azonban senki se veszi komolyan. A vadászok eredményei és az egyre növekvő hatalmuk pedig magukért beszélnek, ez egy idő után elnyomja a Ralph iránt érzett tiszteletet. Utóbbi tekintélye a korábban megszerzett rangján, felnőttes, ésszerű viselkedésén és alapvető kedvességén alapul. Hiszen kiáll a kicsúfolt Röfi mellett, próbál rendet teremteni és logikus szabályokat alkotni, de végül az elszabaduló ösztönöket egyedül már nem bírja kordában tartani. (Megjegyzés: A Cinemax felirattal adta a filmet. Az elején, ameddig egyenruhát hordanak, Ralph-ot „Uramnak” szólítják a többiek, de a feliratban ez egyszer sem jelenik meg. Pedig fontos, mert ezen keresztül is látszik, hogyan vesznek el a társadalomban értéknek számító dolgok a szigeten.)

SZPOJLEREK INNENTŐL 

Érdekes módon van egy felnőtt túlélő is, Benson kapitány, ő azonban végig nyögdécselve fekszik, aztán elszökik, míg a srácok alszanak, végül szörnyű véget ér. Ameddig még jelen van, egyesek bíznak benne, hogy visszanyeri az öntudatát, de Jack már akkor végezne vele. A másik érdekesség, hogy a nyugis Simon nevű fiú kétszer is valamilyen álmot lát (egyszer Benson ébredését, egyszer a sziget mellett elrepülő helikopter megsemmisülését), azonban ezeket semmilyen filmnyelvi eszközzel nem különítik el a valóságtól, ez pedig, főleg az első alkalommal, megzavarja a nézőt. Újabb figyelemre méltó vonás a szörny motívuma. Még a nagy Jack sem olyan bátor, hogy egyedül bemerészkedjen a barlangjába, és miután félig-meddig kiderül, hogy ez a félelmetes bestia kitaláció, a vadászok vezetője még mindig azt állítja, hogy bármikor jöhet. Mert szüksége van egy közös ellenségre az emberei számára, és miután a szörny már nem elég, a külön maradó Ralph-ot és Röfit pécézi ki magának. Utóbbi azért játszik fontos szerepet, mert egyedül az ő szemüvegével lehet tüzet gyújtani. A szemüveg maga szintén különleges utat jár be, érzékeltetve a beálló változásokat. Először kiderül, hogy fókuszlencsének használható, szóval új értelmet nyer. Azután eltörik, mutatva, hogy a barbárrá lealacsonyodottak semmit sem tisztelnek; végül elveszti eredeti funkcióját és tűzgyújtó szerszámmá alakul. Ekkor a vadászok már szinte fel sem fogják, hogy mi a szemüveg eredeti célja. 

A tragédiák persze elkerülhetetlenek egy ilyen szituációban. A vezérüket vakon követő, nem gondolkodó, ösztönök által hajtott, felfegyverzett tinik veszélyt jelentenek mindenre, ami él és mozog. Egymásra is. Kizárólag az ikrekben marad meg valami a korábbi életükből, ez látható, amikor két alkalommal falaznak Ralph-nak, a többiek azonban semmi ilyesmit sem mutatnak. Egy idő után már senkit se izgat, hogy kimentik-e őket valaha. Jack a kezdet kezdete óta azt hangoztatja, hogy örökre itt ragadnak, és vagy mindenki elhiszi ezt az elméletet egy idő után, vagy elfelejtik, hogy másfajta életet éltek korábban. Az érkező felmentő sereg helyett a másnapi vadászatot várják, az égbolt helyett a bozótost figyelik, mozgásra lesve. Hiszen az ember csupán egy intelligens állat, ám ha megvonják tőle a körülményeit, akkor kénytelen az esze mellett az ősidőkből megmaradt, elnyomott berögződésekre hagyatkozni. Ölj, vagy téged ölnek meg! Az erős fennmarad, a gyenge elbukik. Ebből adódóan több haláleset történik, de igazán csak az utolsó sokkol(hat)ja a nézőt. 

SZPOJLEREK VÉGE

Nézzük az alkotókat! A három legfőbb szereplő Balthazar Getty (Ralph; első szerepe, de máig aktív színész), Chris Furrh (Jack; az egyetlen mozifilmje) és Danuel Pippoly (Röfi, ő volt A Viharhegy Óriásában a haspók Zeke). A legjobb egyértelműen Getty. A rendező és vágó a leginkább természetfilmeket gyártó Harry Hook volt (ez meglátszik a végeredményen), a forgatókönyvet Jay Presson Allen (Kabaré) írta. A zenét Philippe Sarde szerezte. 

Érdekességek: William Golding regényét először 1963-ban filmesítették meg, akkor még fekete-fehérben. Cikkem alanya a második a könyvhöz hű feldolgozások sorában, de készült még egy amerikai és egy fülöp-szigeteki változat is, ezeknek azonban csak az alapötletük hasonlít Golding művéhez. Az 1990-es Lord of the Flies forgatása 1988-ban zajlott. A forgatókönyv eredetileg sokkal több káromkodást tartalmazott, de a stúdió ezek jelentős részét kihúzatta, mert a gyerekszínészek szüleit felháborította volna. Ralph felkötött keze nem a regényből került a vászonra. Balthazar Getty ugyanis pár héttel a kezdés előtt fára mászott, leesett és eltörte a csuklóját, ezért Hook belevitte a sztoriba az ifjú valódi sérülését. Nincs nyoma, hogy a játékidő során megölt számos állat vajon valódi volt-e, de nagyon úgy néz ki. Végezetül két hiba: A hatalmas, felfújható csónak, amivel a srácok kiúsznak a szigetre, az érkezésük után eltűnik és később sem játszik már szerepet. Röfi szemüvege pedig igazából nem alkalmas fókuszlencsének, mivel a kövér fiú rövidlátó, és a rövidlátóknak készült lencsék nem összegyűjtik, hanem szétszórják a napfényt. Ez a hiba azonban a regényben is benne van. A legyek urának készítési költségéről nem találtam adatot, bevétele kis híján 14 millió dollár lett. A legtöbb elemző szerint a ’63-as eredeti jobb, azt is mondják, hogy itt a színes látványvilág mesterkéltté teszi az egészet. Saját korában azt nyilatkozták róla, hogy az alapjául szolgáló, akkoriban majdnem 40 éves regény már elavulttá vált, és a kor emberének vajmi kevés borzongásra ad okot. Sajnos igaz, amit anno Roger Ebert írt: „minden nap történik olyan esemény az utcákon, ami sokkal borzasztóbb bárminél, mint amit a kis szörnyetegek művelnek Golding szigetén.” 

Mindenesetre azt mondom, hogy aki még hozzánk hasonlóan nem találkozott ezzel a történettel más formában, annak ez a feldolgozás is jó. Viszonylag lassú, az elején kissé eseménytelen, de gondolkodásra késztet. 

Pontozás: 

imdb: 6.4 

Szerintem: 4/5 (Aki mostanában nézi meg, annak már egyáltalán nem lesz annyira durva, sőt, már a saját korában sem volt az.) 

2017-es megjegyzés: Elolvastam a regényt és szerintem nagyon jó volt, valamint láttam a '63-as verziót is. Az itt tárgyalt, velem majdnem egyidős alkotás és elődje együtt adnák ki a könyv tökéletes feldolgozását.

Hírek: 

- Balthazar Getty benne lesz a készülő új Twin Peaks-sorozatban. A régi egyébként gyakorlatilag folyamatosan megy az M2-n, késő éjjel. 

Ja és még valami: A cím eredete nem derül ki a filmből.