Úgy veszem észre, hogy leszállóágban vannak az elgondolkodtató filmek. Sajnos ebben nagy szerepet játszanak az olyan alkotások, amiknek semmi értelmük nincs, és ezek elveszik az emberek kedvét attól, hogy elgondolkozzanak bármilyen mozin, amit láttak. Pedig szerintem jó dolog, ha kicsit foglalkozunk a sztorikkal, a látottakkal, meg azzal is, amit nem mutattak meg - én például két napig agyaltam a Prometheus-on, főleg azokon a kérdéseken, amiket felvetett. Egy filmnek nem feltétlenül kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy a néző gondolkodhasson rajta, de vannak alkotások, ahol a cselekmény meg a látottak továbbgondolása kifejezetten ajánlatos! Senkit sem szeretnék kioktatni, de ha megnézel valamit és utána végigpörgeted magadban, hogy mit is láttál, nagyszerű dolgokra jöhetsz rá. No, de most már rátérek a tárgyra!

Nagyon vártam a The Fallingot, mivel Maisie Williams eddigi filmográfiájában csupán a Heatstroke volt, amiben alig találtam valami pozitívumot. Bár Az érem két oldala korántsem annyira jó, van benne valami aranyos, amiért úgy érzem, még az idegesítő vonásai dacára sem lehet utálni; a Cyberbully és az ezen az oldalon nem elemzett mini-sorozat, a The Secret of Crickley Hall viszont kifejezetten óriásiak voltak! Ebben az esetben is úgy készültem, ahogy általában: Próbáltam a lehető legkevesebbet megtudni a szóban forgó műről, azonban belefutottam egy igen brutális szpojlerbe, ez jelentősen befolyásolta az élményt, amit cikkem tárgyának megtekintése adott; ám utána elég sokat gondolkodtam rajta és úgy döntöttem, nem hagyom ennyiben a dolgot. Windows Movie Maker segítségével végigtekertem a filmet, és számos rejtett részletet találtam benne, amik megváltoztatták a véleményemet Carol Morley rendezéséről. (Azért nem néztem végig még egyszer, mert az élmény még nagyon friss volt, és a szupergyors montázsokat meg képbevágásokat csak kimerevítve lehet igazán látni.) 

A The Falling ugyanis egy fantasztikus alkotás. Ezen a linken elolvashatjátok az elemzésemet róla, most viszont mélyebben alámerülök a lányiskola előtt lévő tóba, úszom egyet a nagy fa lehulló levelei közt és csak az tartson velem, aki látta a filmet és/vagy érdekli őt a téma! Innentől csupa szpojler jön! 

Ha jól megnézzük a nyitójelenetet, akkor ez valójában a teljes film után játszódik, vagyis amit ezek után látunk majd, az visszatekintés a múltba. Ez természetesen csak a második vagy a sokadik megtekintésre tűnik fel, de az itt következő dolgok legtöbbje ilyen lesz. Ebben a jelenetben Lydia kissé felhúzza a szoknyáját, a lábán egy kék véraláfutás látható – ez valószínűleg a nem túl gyengéd aktus eredménye, talán Kenneth övcsatja csinálta – újabb bizonyíték, hogy ez itt a jelen, ami mostantól jön, az a múlt.

A visszaemlékezést egy rendkívül gyors montázs nyitja, amiből rengeteg képet tudatosan biztosan nem fogunk fel. Itt felbukkan egy feszület és egy pentagram, utóbbi még egyszer visszatér. Utalás a természetfelettire és az Abbie-Lydia-Isten-Jézus-párhuzamra (erről még lesz szó). Ugyanitt megjelenik a visszatérő képsor, aminél egy kalapos, szürke zakós férfi és egy szőke nő a nagy fánál egymáséi lesznek. A nő nem annyira akarja, ez látszik. Kik ők? A nő Lydia anyja, a férfi Lydia rejtélyes apja. Bizonyíték: Amikor Lydia összetöri a vörös festékes tálat, abban a jelenetben az anyuka azt mondja Abbie-nek „olyan volt a hajam, mint a tied” – vagyis szőke. 

A biológiaórán a tojásban lévő vércsepp Abbie halált hozó terhességére utal. A tavon először két hattyú úszkál, majd csak egy van, utána ez is eltűnik. Először arra gondoltam, hogy ez a két madár a két barátnőt jelképezi, de a második még Abbie halála előtt szívódik fel – akkor talán az ártatlanságuk megtestesülései? Ahogy haladunk előre a történetben, a kisebb utalások egyre erősebben jelzik, hogy Lydia talán tényleg szerelmes Abbie-be, jóval többet érez iránta, mint barátságot. Ezt bizonyíthatja, hogy Lydiát nem érdeklik a fiúk (Kenneth-tel csak azért akar lefeküdni, mert Abbie is lefeküdt vele, így ha szexelnek, akkor „együtt lehetnek” a halott barátnő emlékével).

A betegeket azzal vádolják, hogy egymást utánozzák, ám Lydia nem láthatta, amikor Abbie remegett, így ezt a tünetet például nem produkálhatta utánzásból. A rajzórán látható az első igazi jelzés arra nézve, hogy tényleg természetfeletti történések zajlanak a háttérben, itt ugyanis mindenkinek megáll az órája. Az ájulás fertőző jellegére utal, hogy a két vörös hajú lány külön-külön, de mindketten azután ájulnak el, hogy ránéznek Lydiára (a vírushordozóra) – ő maga viszont jóval Abbie távozása után mutatja a tüneteket, szóval a lappangási idő minden egyes újabb fertőzöttel egyre kevesebb. A megmagyarázhatatlanságot erősíti, hogy a göndör vörös hajú olyan dolgokat lát, amiknek nem lehetett szemtanúja. Nála bukkan fel a keresztbe tett női láb is - ez a fő szálat átható szexualitás jele vagy utalhat Lydia vonzalmára a nők iránt? 

Minduntalan visszatérünk a nagy fához, ami a tó mellett áll, ez mindennek a középpontja. Itt fogant meg Lydia, itt tettek fogadalmat Abbie-vel és itt a legerősebb utóbbi szellemi jelenléte. Elképzelhető, hogy Lydia anyja ugyanabba a suliba járt, ahová a főszereplő. Lydia mindenkiben elvesztett „szerelmét” látja, az aktus során viszont Kenneth előtt is Abbie jelenik meg, ezért nem néz Lydia szemébe. Visszatérő elem a zöld színű alma – ez talán egy vallási utalás a bűnbeesésre? Akad egy újabb tünet, amit képtelenség csak úgy imitálni, ez az orrvérzés, bár ez sem mindenkinél jön elő. Van egy alig észrevehető kis jelenet, ahol Lydia egészen erotikus módon hajol oda a vérző orrú Susanhez. Itt ismét felmerül a kérdés, hogy Lydia a lányokat szereti-e, és ha igen, vajon összejött-e neki bármi bármelyikükkel? Abbie-vel valószínűleg nem.

Az ájulás-kór terjedéséhez talán hozzájárulnak az otthoni körülmények is, hiszen amennyire látjuk, a legtöbbjüknél otthon feszült a légkör. A film egyik csúcsjelenete, amikor a gyűlésteremben a reggeli ima alatt elszabadul a káosz – ekkor viszont a mindent kiváltó, mindenért okolt vírusgazda nincs is a teremben. Tehát azok, akik itt produkálják a tüneteket, nem az ő hatására teszik azt, amit. Lydia aztán besétál az egész közepébe, ott pedig a többi lány a keresztre feszített Jézus pózában emeli fel őt az ég felé, ahonnan Abbie visszanéz rá – vagyis Abbie a láthatatlan, a megmagyarázhatatlan, a teremtő erő, aki a betegséget elhozza a kiválasztottaknak, Lydia pedig az ő „leánya”/prófétája. Abbie ugyanakkor halálával mintegy megváltja szexuálisan elnyomott barátnőit („népét”), így szintén hasonlítható Jézushoz. 

Ahogy a cselekmény halad előre, egyre jobban érzékelhető, ahogy a testvéri szeretet (elsősorban a húgnál) átalakul; ezt támasztja alá, hogy Lydia egyértelműen féltékeny Susanre (pl. kórtermi jelenet). Az események középpontjában a főszereplőnőt találjuk, ő irányít mindent és mindenkit, akarva vagy akaratlanul, illetve elképzelhető, hogy Abbie rajta keresztül hat a még élőkre, ő kölcsönzi neki a hatalmát; esetleg a kettejük egyesüléséből jön ez az „erő”. Susan tudatosan próbál az elhunytra hasonlítani, ezt észben tartva érdemes elgondolkodni azon, hogy Kenneth vajon emiatt vet szemet rá vagy éppen rajta keresztül próbálna meg eltávolodni Abbie emlékétől, ami Lydia képében állandóan ott van körülötte? A vallási felhang tovább erősödik, amikor az eddigieket kombinálva rájöhetünk, hogy az, aki megtagadja a betegséget, az megtagadja Abbie-t (és Lydiát, vagyis „Istent és az ő prófétáját”); majd jönnek még bibliai alakok: A rajztanár betegségével közvetlen kapcsolat a felnőttekhez (a hívő), az irodalomtanár magának is hazudik az eseményekről (a tagadó), az igazgatónő teljesen szkeptikus (a hitetlen).

Az eddig említettek mellett ott van még az ismétlődő véres kéz motívuma, ez talán a szóban már korábban említett, házilag elvégzett abortuszra utal, vagyis könnyen lehet, hogy Abbie ebbe hal bele és nem a szülési komplikációkba. Megválaszolatlanul marad a rejtély a mellékhelyiség falánál: Ezt még Abbie kezdi el bontani, aztán Lydia félig lerombolja és kijelenti, hogy „itt van valami”, de sosem tudjuk meg, hogy ha tényleg van ott valami, akkor mi az. A főhősnő elméje lassan megbomlik, a cérna viszont végül valószínűleg akkor szakad el nála, amikor Susan bejelenti, hogy randizgatni kezdtek Kenneth-tel (vagyis így Susan „elveszi tőle Abbie-t”). Lydiából lesz a Lázadó, az Anarchista, aki szembeszáll a Renddel, a szabályokkal; mindegy hogy hol és mikor. Fokozatosan veszít el mindent, és úgy lesz egyre bátrabb, mert nincs mivel megállítani őt – ezért van gyakorlati hatalma, ezért félnek tőle a felnőttek.

A lezárásnál ismét kivonulhatunk a nagy fához, ami talán magába fogadta Abbie szellemét – lehet, hogy permanensen, de lehet, hogy csak ideiglenesen, hiszen a fogadalom úgy szólt, hogy „minden évben, ezen a napon találkozunk itt”, szóval talán éppen az évforduló napja van. Mindenesetre valószínűleg ő hozza vissza Lydiát a halálból. Itt van még egy nagyon fontos rész: Amikor az anya kimegy az éjszakába, akkor a fánál hirtelen megrohanják a saját emlékei és egyben Abbie jelenlétének morzsái. Ekkor jelenik meg egy mohával benőtt téglakupac, valamint egy korábbi étkezés képe, ahol Lydia egy ház alakúra vágott sajtszeletet tart – talán volt egy korábbi ház itt valahol, ahol az anya és a rejtélyes apa megismerkedtek? Talán ott laktak egy darabig? Vagy ez átvitt értelemben a nagy fára vonatkozik, ez a kiindulópont, az „otthon”, ahová mindannyian visszatérnek?

A befejezés után nekem nem volt egyértelmű, hogy kicsoda Lydia apja, ezt sosem tudjuk meg pontosan, de valószínűsíthető, hogy vérfertőzésből születhetett. Ez magyarázattal szolgálna a különcségére, az őrületre való hajlamára és arra, hogy talán tudat alatt ezért létesít természetellenes kapcsolatot a bátyjával – aki végülis csak a féltestvére. Utoljára pedig egy tisztán spekulációra épülő elméletet osztok meg, amit egy névtelen külföldi hozzászóló mondott nekem: „Az a srác (Kenneth) megőrzött egy tincset a hajából, amit egy kis dobozban tartott, szóval feltételezheted, hogy megpróbált valamilyen varázslatot csinálni vele. (Kenneth-től kétszer is elhangzik, hogy tud varázsolni, és lehet, hogy a pentagram is hozzá kapcsolható, bár a felbukkanásakor egyértelműen női kéz rajzolja.) Ez egy mágikus magyarázat lehet Pugh (Abbie) halálára.” Nekem ez az egész ott sántít, hogy a hajszálakat mintha a lány elhunyta után szedné össze a fiú, persze ez nem biztos, de akkor miért akarhatta Abbie halálát?

Utólagos szerkesztés: Nem hittem volna, de ez a film elért a magyar tévébe. Igaz, a Cinemax adta, ami az HBO előfizetéses társcsatornája, viszont szinkronizálták! Még így, a harmadik nézésre is találtam újdonságokat benne, szóval lássuk a magyarul Eszmélet névre keresztelt történet legfrissebb titkait! SZPOJLEREK INNENTŐL 

Fura módon 12-es karikával adták, egyszer 20:00-kor, másnap viszont 14 óra körül. A vérfertőzés és a szex-téma miatt legalább 16-ost adtam volna neki és későbbi időpontba tettem volna, de nem én döntöm el… Pár idézet: "Gondold el, mi mindent látott az időtől megfosztott fa!" (mondja Abbie a központi jelképre, a fára) "Anyám azóta utál, hogy megfogantam." "Csak a tudatos elme szabad." (Lydia) "Minden, ami élő, a Föld céljait szolgálja. Minden, ami halott, a Holdét." (ez valamilyen vers részlete, amit csomószor megismételnek) "Szakítani akarsz?" – Na, ez egy érdekes pillanat volt. Angolul elsiklottam felette, pedig nyilvánvaló, hogy Lydia barátságnál jóval többet érez Abbie irányába. Szlovák ismerősöm szerint „a fiatal lányok folyton párokat alakítanak és ’randiznak’, ez nem igazi kapcsolat, csak szociális dolog.” Abbie részéről talán tényleg az… 

Fontos jelkép a víz, ami legalább annyiszor tűnik fel, mint a fa, bár a jelentése homályos. Kenneth Dilifejnek hívja a húgát. Abbie már a suliban meghal, amikor összeesik; emlékére költészeti díjat alapítanak. Az anya sose megy ki a házból. „Erővonal” húzódik a suli alatt - talán ez van a vécében elkerített részen? Kenneth apja lelépett, Lydia azt hiszi, hogy az ő apja ez a pasi volt, és ezért terjeszti, hogy az anyja üldözte el az apját. Hogy ténylegesen miért ment el, azt nem tudjuk meg. A vörös hajú tanárnőt kirúgják vagy kilép? Terhes is lesz, valószínűleg attól a fiatal tanártól vár gyereket. Susanből Suzie válik és elveszik a prefektusi címét - "járnak" Lydiával? 

"Sose voltam beteg." - Lydia megjátszotta az egészet, de mégis járvány lett belőle! Tehát Abbie tünetei valódiak voltak, a többieké is, de az övé nem! Lydia erőszakból született. A sztori lényege a test és az elme felszabadítása. Szpojlerek vége

Köszönöm bárkinek, aki végigolvassa ezt a cikket, és reménykedem benne, hogy ezzel sikerül felkeltenem a figyelmet a The Falling iránt – szerintem megérdemelné! Kényes témája és különös mivolta végett úgy hiszem, hogy itthon vagy nem láthatjuk sosem, vagy csak az olyan előfizetői extra csatornák valamelyikén fog felbukkanni, mint a Cinemax, az éjjeli műsorsávban. Aki viszont tud angolul, az töltse le, nézze meg és mondja el, hogy igazam volt-e! (Eddig a legtöbben külföldön nem értettek egyet velem, de hátha találok valakit ebben a kis hazában, aki hozzám hasonlóan gondolkodik…)