Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (60) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (12) dráma (305) fantasy (135) háborús (17) hill (18) hírek (76) horror (195) kaland (75) katasztrófa (4) krimi (72) magyar (78) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (12) sci fi (147) spencer (25) sport (37) szatíra (9) szuperhős (103) thriller (60) történelmi (29) vígjáték (466) western (9) zene (58)

Friss topikok

2015.02.19. 16:15 Mozsárágyú

Illatos út a semmibe (1973)

p5916035696625.jpg

És semmi alatt nem a Gyáli út értendő, haha.

Rendkívüli film, minden értelemben. Először is; egy filmben Bárdy György, Sinkovits Imre és Kállai Ferenc. Három legenda. Aztán itt a tény, hogy maga az alaptörténet nem különösebben érdekfeszítő, viszont a három, remekül kidolgozott figurának köszönhetően nagyon érdekessé, viccessé és majdhogynem kiszámíthatatlanná válik a sztori. És megfejthetetlen a valódi műfaj, hiszen kriminek néz ki az induláskor, a későbbiekben egyfajta pszichodráma lesz – már ha létezik ez a szó –, többször úgy érezni, hogy szatírával van dolgunk... Szóval emlékezetes.

Az egyesek számára szép emlékű szocializmus építése közben 3 teljesen eltérő karakterű fickó elsikkaszt egy kisebb vagyont egy építőipari KSZ-nél. Ami természetesen kisszövetkezetet jelent. Ernő (B.GY.), Guszti (S.I.) és Zoltán (K.F.) az ellenőr (Pongrácz Imre) felbukkanásakor még nem aggódik a lebukás miatt, de amikor az tényleg véletlenül magával viszi a sikkasztás adatszerű megvalósulását egy dossziéban, kezdenek rosszul lenni. Egyre újabb és újabb ötleteket gyártanak, amivel 2 résztvevő megúszná a balhét, egyvalaki pedig ráfázik. A beismerő vallomást és a börtönt végül elvetik így csak egy lehetőség marad; valamelyikőjük öngyilkos lesz.

Óriási megvalósítás következik innentől. Már önmagában fantasztikus, hogy a színészekétől mennyire eltérőek a karakterek tulajdonságai; Bárdy figurája agresszív, manipulatív és hazug; Sinkovits egy igazán buta és félénk pasast játszik; Kállai pedig gyenge és szánalmas bácsikát alakít. De ha már ahhoz volt eszük, hogy elsikkasszák a lóvét, ahhoz is lesz bőven, hogy miként vágják át, gyanúsítsák meg és kergessék őrületbe a másik 2-t a cél érdekében. Miközben néztem, többször átfutott az agyamon, hogy de jó, hogy ezt megnézem, de jó! Oltári izgalmas és fordulatos a történet - azt hozzátenném, hogy nem a mai, „3D-s akciómozi”-értelemben –, öröm nézni az alakításokat és nagyon sokat lehet röhögni.

Észrevettem például egy, A Tanúra (1969) való célzást Kállai úrtól; amikor felébresztik egy jelenetben, elkezd hablatyolni és egyszer csak azt mondja; "Mit sütsz, kis szűcs?" Na én itt leborultam a székről:D Aztán van egy jelenet, aminél konkrétan folytak a könnyeim a nevetéstől; Kállai, Sinkovits tök részeg, vagy inkább másnapos, és ott ül velük egy asztalnál Zenthe Ferenc figurája, aki meg rajtuk vihog, de nem lövöm le a poént, egyszerűen zseniálisak! Szomorú, de ebben a korban már megnevettető önmagában az is, hogy egy, valójában nem túl nagy összeg sikkasztása miatt három egyszerű ember komoly lelki válságba kerül, és szinte érzi a nyakán a kötelet – ma meg csak legyintünk egy ilyen bűncselekmény hallatán...

Bárdy igazán ellenszenves, Sinkovits már-már nevetségesen együgyű, Kállai meg hebeg-habog. Ritkán látni tőlük ilyesmit, már ezért megéri megnézni. A mellékszereplők közt megemlíteném a férfi olvasók figyelmébe ajánlván Esztergályos Cecíliát, aki többször megmutatja a kamerának balerinaalakját. Zenthe Feri bácsiról már beszéltem, ő is jól nézett ki egyébként:) A főiskolai hallgató Szakácsi Sándoré a nyitójelenet, és Bánhidy László jutalomjátékát is megtekinthetjük a filmben.

A cím különben egy méreg elnevezése, amelyet valakinek meg kell innia a történet vége felé, természetesen. A feszültség végig érezhető, el tudom képzelni, milyen sikoltozások hallatszódhattak a nézőtéren 40 éve a moziban egy-egy jelenetnél. Nemcsak az alapsztori elgondolkodtató, hanem az is, miként vehet 180 fokos fordulatot egy ember viselkedése, ha az életéről van szó. A megvalósítás egész könnyed, a szereplők viszont elég nagy lelki teherrel közlekednek; van-e különbség élet és élet közt? Van-e jogom elvenni esetleg más életét, a sajátomért cserébe? 

Szólj hozzá!

Címkék: magyar bekategorizálhatatlan


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr597189419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.