Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (139) áldokumentum (7) animációs (60) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (12) dráma (304) fantasy (135) háborús (17) hill (18) hírek (76) horror (195) kaland (74) katasztrófa (4) krimi (72) magyar (78) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (3) rövidfilm (12) sci fi (147) spencer (25) sport (37) szatíra (9) szuperhős (103) thriller (60) történelmi (29) vígjáték (466) western (9) zene (57)

Friss topikok

2013.06.29. 22:08 Tévésámán

London After Midnight (London éjfél után, 1927-2002)

London After Midnight (1927) .jpg

Ahogy a Lon Chaney-hetek bevezetőjében írtam, ez volt az a film (vagyis ami fennmaradt belőle), ami megismertette velem Az Ezerarcú Embert. Régebben tudtam, hogy bár maga a London After Midnight már nem létezik, 2002-ben a TCM, a jogbirtokos Turner vállalat megbízásából a fellelhető anyagokat felhasználva összeállított egy 47 perces változatot belőle. A hosszú évek alatt nem sikerült hozzájutnom ehhez a verzióhoz, mert a hivatalosan forgalomban lévő több dvdből álló The Lon Chaney Collection bizony igen drága, de pár napja szerencsém volt és megtaláltam az interneten. Amiről most beszélni fogok, az egy egészen rendhagyó alkotás, mert csak állóképekből készült, de mégis olyan, mint egy valódi film, a hangulata, a komolyzene és a feliratok együtt megteremtik azt az érzést, amit 1927-ben élhettek át a nézők, akik jegyet váltottak, hogy láthassák. Nézzük, miről is szól(t)! 

Annex - Chaney Sr., Lon (London After Midnight)_04.jpg

A gazdag arisztokrata Roger Balfourt holtan találják, mellette saját pisztolya és egy búcsúlevél. Az ügyet vizsgáló detektív, Burke professzor (L.C.) mégis gyanúsítottként hallgatja ki azt a négy embert, akik szerinte felelősek lehettek az áldozat haláláért, ám aztán kénytelen beismerni, hogy az öngyilkosság ténye egyértelmű... Öt évvel később a romos, elhagyatott Balfour-villát különös, ijesztő külsejű emberek bérelik ki maguknak: egyikük egy holtsápadt, fénytelen tekintetű leány, a másik egy rémisztő, hegyes fogú férfi. A szomszédos villában pedig éppen az a négy ember él még mindig, akik öt évvel korábban jelen voltak a tragédia utáni nyomozáskor: Lucille, az elhunyt Balfour lánya (Marceline Day); Sir James, az egykori legjobb barát (Henry B. Walthall); Arthur Hibbs, Sir James unokaöccse és Lucille szerelme (Conrad Nagel), meg az inas Williams (Percy Williams). A rémes új szomszédok kivizsgálására ugyanaz a Burke érkezik, aki az öngyilkossági eseten dolgozott; a professzor a rendőrség bevonása nélkül akarja felderíteni a rejtélyt, de egyre több jel mutat afelé, hogy az elhagyatott épület lakói vámpírok! Vajon tényleg természetfeletti lényekkel kell a detektívnek szembenéznie - és vajon a mostani kísérteties események összefüggenek a korábbi szörnyűséggel?

lonchaney.jpg

Már a puszta tudat, hogy egy gyakorlatilag nem létező filmet nézhetek, fantasztikus volt és hamar elkapott a hangulat. A vámpír felbukkanása óriási pillanat és sajnáltam, hogy relatíve elég keveset szerepelt, ám kárpótolt az izgalmas nyomozás, aminél nem lehet tudni, hogy mi lesz a végeredmény. Mivel csupán képekből áll az egész, ezért színészi játékot elemezni szinte lehetetlen, de tény, hogy Chaney remekül oldja meg arcjátékával az 5 év elmúlásának érzékeltetését, Burke ugyanis nyilvánvalóan öregebb, mint az alakítója. A Man in the Beaver Hatet pedig szinte lehetetlen szavakba foglalni, szerintem minden idők egyik legkirályabb külsejű, őrült, groteszk vámpírja, akinek valóságossága még több mint 80 év távlatából is sokkolóan hat. A többiek közül Marceline Day emelkedik ki a szépségével, a szereplők nagy részét viszont nem tudom értékelni (mivel statikusak). A történet nagyon megfogott, annak ellenére, hogy tudtam, kicsoda a vámpír valójában, de aki mégsem tudja, azt az ő kiléte és a Balfour halála körüli misztikum biztosan a képernyő elé szegezi majd. Néhány képen még nevetni is lehet, mert legalább két alkalommal egyes színészeket elég vicces pozíciókban örökítettek meg, szóval mindenképpen nagyszerű élmény a 2002-es London éjfél után

LONDONAFTERMIDNIGHT_00444692_1046x1333_092220061645.JPG

Érdekességek: Valószínűleg ez az első amerikai vámpírfilm. A főszereplő és a rendező összesen tíz közös filmet csináltak, erről még lesz szó. Tod Browning a rendezés mellett író és producer is volt, az alapötletet az általa írt The Hypnotist című novella adta. Egyes források szerint a sztorit a Drakula színpadi változata ihlette. Chaney egy nagyon kemény, gumiszerű anyagból álló műfogsort viselt, a szemeit pedig fémből készült apparátusokkal tágította ki ilyen mértékűre. A természetellenes vigyort egy fogászati drótból alkotott kellék segítségével érte el. A maszk rendkívül fájdalmas volt számára, egyhuzamban csupán néhány percig bírta viselni. Ő maga akarta, hogy a vámpír ennyire abszurd legyen, mert a végén kiderül a valódi személyazonossága, vagyis nem az, akinek látszik. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor híres sminkes táskáját kellékként használta, a vége felé látható egy asztalon. Van még egy vámpír, de nem vagyok biztos benne, ki játszotta; a denevérlány alakítóját Edna Tichenornak hívták, Sir Rogert pedig Claude King keltette életre. Nincs magyarázat rá, hogy az elején miért fehér, később miért fekete a vámpír haja, én azt hittem az 5 évvel korábbi esetben lesz fekete és később ősz, de nem így van. Azt mondják, hogy a premier közönségét nem lepte meg a fordulat, amire végülis rá lehet jönni. A hegyes fogú férfit elvileg Mooney-nak hívják, megformálójának munkái közül ennek volt a legkisebb költségvetése és ezt forgatták le a leggyorsabban, mindössze 24 nap alatt. 

LONDONAFTERMIDNIGHT_00388698_1545x1209_092220061639.JPG

Az utolsó ismert kópia a London After Midnightból 1967-ben elpusztult, amikor az MGM 7-es számú raktárában tűz ütött ki. Addigra minden másik tekercse eltűnt vagy elporladt, mára a leginkább keresett elveszett mozik egyike. Chaney halála után Browning 1935-ben leforgatott egy újrát Lugosi Bélával, ez lett A vámpír jele (Mark of the Vampire), ami már hangosfilm. Ennek a megítélése elég ellentmondásos, a '30-as évekbeli kritikusok szerint az eredeti sokkal jobb volt, a maiak (akik egy fennmaradt forgatókönyvet használtak összehasonlítási alapul) a felújítottat nevezték jobbnak. 1928-ban megjelent a történet regény-változata Marie Coolidge-Rask tollából, mára ennek példányai felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Ugyanebben az évben egy férfi meggyilkolt egy nőt a Hyde Parkban és arra hivatkozott, hogy Chaney alakítása miatt elvesztette a józan eszét egy időre, ezért követte el a rémtettet - a bíróság azonban ezt az indokot nem fogadta el és elítélték. A felújított verziót Rick Schmidlin rendezte és pénzelte, ő elsősorban dokumentumfilmes. A zenét Robert Israel és zenekara szolgáltatta. Tv-filmnek készült és nem sokkal rövidebb az eredetinél a maga 47 percével, az ugyanis 69 perces volt. Néhány fontos jelenet kimaradt, mert képtelenség volt őket rekonstruálni, emiatt bizonyos részletek homályban maradnak. 

LAM új5.jpg

Igen valószínű, hogy már nem létezik komplett szalag a műből, ezt több tény is alátámasztja. A London After Mindnightból sosem adtak el független terjesztőknek, a remake-jogokat megtartotta magának az MGM, ráadásul a stúdió szokása az volt, hogy amikor levették a műsorról egy-egy alkotásukat, akkor utánajártak és begyűjtötték a kópiáikat. Éppen ezért több mint biztos, hogy sem külföldi archívumokban, sem visszavonult mozigépészek magángyűjteményében nincs belőle egyetlen példány sem... A copyright jog 2022-ben jár majd le, így ha valakinek mégis akad belőle egy komplett tekercse, az milliárdos lehet vele! 

A rendezőről és a főszereplőnőről

alt_tod_browning_big.jpg

Tod Browning 1880-ban született, a filmezés minden területén kipróbálta magát, cirkuszi gumiember volt mielőtt Hollywoodba ment. Chaney-vel közös munkái között van a színész egyik legismertebb műve, Az ismeretlen (1927) és az eredeti The Unholy Three (1925); nevét mégis két máig nagy hatású alkotás, az 1931-es Dracula és az 1932-es Freaks miatt jegyezték meg. Rákban halt meg 1962-ben.

marcelineday3.jpg

Marceline Day 1908-ban látta meg a napvilágot, a '20-as években érte el karrierje csúcsát, testvére, Alice Day szintén színésznő volt. A hangosfilm megjelenésével csillaga leáldozott, 1933-as utolsó filmje, a The Fighting Parson után már nem vállalt több szerepet. Hosszú élete során soha nem beszélt mozis pályafutásáról, mind rajongóit, mind a filmtörténészeket visszautasította, ha interjút kértek tőle. 2000-ben halt meg, 91 évesen. 

LAM új3.jpg

Az 1927-es London After Midnight kb. 152 ezer dollárból lett és 721 ezret hozott vissza, Chaney és Browning közös munkái közül ennek lett a legnagyobb bevétele. A kritikusoktól vegyes fogadtatásban részesült, a közönség viszont tódult rá. Akik 1967-ig látták, azt mondták róla, hogy nem a legjobb az említett urak filmográfiájából. Egy forrás azt közli, hogy a korabeli kritikusok szerint "langyos" volt, még Chaney-t sem rajongták körbe olyan szinten, mint szokták. Talán van ebben valami, mert tényleg még a 2002-es verziónak is csak egy kis része játszódik a kísérteties Balfour-villában és maga a vámpír alig van színen, a fennmaradó időben szinte végig párbeszédet láthatunk. Lehetséges, hogy a valódi változat tényleg nem túl jó, de ezt senki sem tudhatja már biztosan... Michael_Elliott nevű felhasználó az imdbn írja: "Ténylegesen ezek a képek sokkal szórakoztatóbbak, mint Browning 1935-ös remake-je, a Mark of the Vampire. Ahogy azt már számtalanszor elmondtam korábban, valószínűleg addig jó, amíg ez a film elveszett marad, mert ha valaha is megtalálják, akkor az őt övező rejtélyek és a legendás státusz elillan, mert a korabeli elemzők azt írták róla, hogy nagyon gyenge alkotás." 

Számomra élmény volt látni, de nem igazi film, kis hazánkban nyilván senkinek sem mond semmit a címe, ezért csak azoknak ajánlom, akik szeretik a '20-as években készült horrorokat és szeretnék megismerni az egyik hírhedt rémalakot, akit valószínűleg sohasem láthatunk majd a vásznon mozogni...

Pontozás: 

imdb:

eredeti változat: 7.0 (4 év alatt 0.1-et növekedett.)

felújított: 6.3 (Ez is)

Szerintem: 5/5 

Következő filmnek az 1930-as The Unholy Three-t tervezem, remélhetőleg meg tudom találni.

Szólj hozzá!

Címkék: horror dráma néma


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr775383936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.